2011. december 19., hétfő

Végső, harmadik állomás! Yukas Karma! (Karma to Burn/Fiktív- Kék Yuk!)-Beszámoló

A harmadik nap eseményeit nem is lehetett volna jobban zárni, mint egy jó kis Karma to Burn-el…
Aki volt a A38 hajón az tudja, hogy már ott bizonyítva lett, hogy kevés olyan banda van a világon, akik ennyire érzésből, és élvezhetően játssza a szinte már pimaszul egyszerű riffeket…
 Nem mondom, hogy könnyű volt a kétnapos előzmény után elindulnom, de kár lett volna kihagyni…
Jó helyszínnek bizonyult a Kék Yuk erre az eseményre, hangulatos kis pince helység…(a pult talán lehetett volna kicsit gyorsabb… de biztos ennek is volt valami oka…)
Minden esetre pont a Fiktív kezdésére sikerült érkeznem… nem is volt nagyon időm körbenézni már kezdődött a „dobogás” tőlük… Véleményem szerint jobban sikeredett ez a koncertjük, mint a stoner.blog bulin. Gondlom azért is tették oda jobban magukat, mert mégis csak a Karma to Burn előtt léptek… Biztos büszkék voltak, és lehettek is magukra…

(Nem sokkal a kezdésük után a Karma gitárosa William Mecum is beállt a közönségbe hallgatni őket.) Közben kiderült a Fiktív basszerosnak születésnapja volt, ivott is egy egészséges kortyot a közönség által kínált Whisky-ből..
Utólag is Happyt Peti! Jók volttatok!

Kb. egy félórát a kellett csak várni, hogy a Karma to Burn tagjai elkezdjenek bejönni a hangszerekhez… Egy rövid köszöntés után bele is kezdtek az új album a „V” kezdő nótájába, a 47-be…

Mi bátran megálltunk a második sorba FIDutchman barátommal, és párjával. De ahogy kezdtek sűrűsödni a számok, és a közönség, kezdett kellemetlenné válni a lökdösődés…(öregszem)

Ezért, hogy ne zavarjunk senkit, szolidan hátrébb húzódtunk… Ami jobb is volt hallásilag, meg legalább láttam milyen szép kis ugráló-tábor iratkozott be erre az estére…

És hát köszönjük Jim Marshallnal az erősítőket, mert úgy szóltak a Karma alatt, hogy még hátul is ütögette a mellkasom…

Minden nagyobb kedvenc elhangzott, ahogy kell, a ráadást is elég konkrétan tudtára adta a zenekarnak a közönség, hiszen addig verték a színpadot elválszót olajoshordók tetejét, amíg vissza nem jöttek.

Meg is „ijedhettek” mert egy 3számos blokkot lenyomtak a végér, hogy adjanak hazaútra is a dúdolásnak, és a fülzúgásnak…
Kívánom, legyen a jövő év is ilyen sűrű, mint az idei volt kezdve a Kyuss-al. Mert valljuk be igen csak el voltunk kényeztetve az idén…(na jó a QOTSA hazahúzott) de volt két Karma To Burn stb… De mi hálás közönség vagyunk, és tisztelettel várjuk a következőket!

Második állomás a Stoner.blog 3. születésnapi bulija...A „Kilenc” Ott volt az R33-ban…




    Már amikor nyáron körbetelefonált a szervező Béci, hogy szeretne egy ilyen bulit összehozni, és mit szólnánk hozzá, ha játszanánk is… na már akkor nagyon vártam… Ráadásul ötletből kombinálás lett, hogy a stoner.blog 3 éves szülinapi partija is egybe lesz szervezve ezzel… Elkezdtek szállingózni a zenekar nevek, és kezdődőt erősödni, hogy nagyon változatos, ütős este várható…

   Jobb helyszín meg nem is lehetett, volna alkalmasabb, mint az R33-om… Hihetetlen rugalmasság és pozitív hozzáállás látszódott már akkor, amikor a koncert napján előbb érkezve elkezdtük építeni a helyszínt… (külön köszönet Gulyás Petinek az egész napos segítséget!) A pultos lányok már azzal nyitottak, hogy stílushoz illően egy Sasquatch számmal könnyítetek a beállás szüneteit, a bepakolást… és ezt a jó szokást megtartották… Nekik is köszi! 
És amikor a Burnirng Full Throttle megkezdte a cumók tesztelését, elkaptam egy ilyen beszélgetést tőlük a zene hallatán, hogy: "- Megnyitom a másik sörcsapot is, mert ma azt hiszem sok sört fogunk csapolni”…Hát így is lett…


 Olyan fél 7 körül kezdett az Aiwass vezette az Urania a műsort, akiknek ebben a formációban ez volt az első élő fellépésük… Rajongó létemre én az Ő szereplésüket vártam a legjobban a fellépők közül, mert nagyon kíváncsi voltam, hogy visszaadják-e azt a hangulatot, amit a stúdió felvételeiken kaptam...
Nem lett cizózás mert egyből a Stonerose-al nyitottak és ezt az ütőképességet vitték tovább…Láthatóan jól esett mindhármuknak, hogy meglehet mutatni, hogy élőben is jó az Urania: Odabasszos dob, búgósbasszé, és elvont gitártémák! Várom a következőt!

A következő zenekar a Dűne volt, amiben én is tevékenykedem, így értékelését most meghagyom másoknak. Az viszont tuti biztos, hogy a zenekar és Én veszett jól éreztük magunkat! Köszönjük mindenkinek még egyszer, hogy végighallgattak minket, valamint Ferinek és Bécinek a segítséget!

A sorban következő csapat a Spacedust volt, amiben a stoner.blog egyik tagja FIDutchman gitározik…a Queens of the Stone Age- Avon című számával nyitották a blokkot, viszont egy jó nagy adag saját rezgetős számaikból is hoztak…Többek között az Asteroid ami, a fő kedvencem tőlük…igazi Űrbemászó csillagport szóró zene…
A másik oszlopos stoner.blogos Rico, Head for the Sun nevű csapata készült szintén saját, és feldolgozásokkal  egyaránt…Többek között a volt Spiritual Beggars, a Slo Burn  is… (A Pilot of Dune-nek én kifejezett én örültem, biztos véletlenül)…Az énekes stílusa a The Cult-os, Ian Astbury-re hasonlított, ami teljesen passzolt Rico pontos de annál koszosabb riffje alá… Még vendég játékos is volt a Stonedirt-ös Balu személyében... 
 Jobban szokottabbak voltak, mint amikor a Gőtében hallottam őket elsőnek, bár itt a körülmény is „barátibb” volt! Kíváncsian várok egy teljes estés saját számos műsor is tőlük…

Na a számomra „főzenekarként” várt Buring Full Throttle műsorán tomboltam a legjobban…A száguldás szerelmeseinek ott állva is olyan utazás volt elérhető általuk, mint ha egy újonnan gyártott nyers hangú Ford Mustang belsejében lennék letolt ablak mellett, száguldva egy pont felé… Kicsit talán élesebben szóltak a szokottnál de ez se zavart senkit…


Twin Cobra-val legelsőnek a 1000Moods koncerten találkoztam, és nekem már ott nagyon megtetszett a pontos, erőteljes dob-basszus kombó, az elszállós gitártémák, ami fölé bekúszik dallamos énektéma egységesítve az elsőnek zsizsinek tűnő döngölést… hajrás…

A metálosabb hangvételű műfaj kedvelőinek is akadt szereplő a Stonedirt frontvonaláról...Lehetett csipegetni, hajsöprésseléssel egybekötve… A legtöbben talán rájuk voltak kíváncsiak…nem véletlenül, persze hiszen ebben a műfajban kevesen nyomulnak ilyen jól…

   A szolnoki Fiktívet még élőben nem volt lehetőségem látni, de most pótolva ezt nem csalódtam… már kezdődőt azzal, hogy magyarul írják szövegeket…Gyula egyedül viszi az ének és gitár szerepét, és ez nem megy egyik rovására sem…jó kis smirglis hangja van…A kétPés ritmusszekcióból, a dobos Peti a  vidám színesítő játékos a csapatban, amit teljesen kiegészít a magas termetű szintén Péter basszeros, aki a szakálla alatt néhol csukott szemmel pengetett…Ők is követésbe maradnak…

A következő vidéki sztónerek a szegedi Barbears-ék voltak, akiket már csak a kitartóbbak láthattak. Bár szerintük nem szóltak olyan jól, mint szerették volna, Én végig bólogattam az egészet…Az énekes meg akkora show-t formált a színpadon, és színpad előtt a táncával, hogy nem csak a közönséget de még a zenekart is elszórakoztatta…Még a dobos mögé is bemászott és kalimpált szint kézzel-lábbal, mindezt persze az eléggé tekintélyt parancsoló termetével. A Clutch feldolgozás is kifejezetten jó volt, mert kevés olyan torkú énekes van, aki élvezhetően tudja vissza adni a témákat… na itt sikerült… láthattuk, hogy kell igazán „Bármedvénként” szórakozni! 

Ami biztos, miután  szinte végig ott voltam, összességében mind a közönség mind a zenekarok faszányosan érezték magukat… És született egy olyan baráti közösség, amit már nagyon hiányoltam… 
Szeretném megköszönni mindazoknak, akik részévé váltak ennek az eseménynek, azzal hogy eljöttek! Ahogy hallottam tavasszal készül egy hasonló fesztivál, és a mindenki már most tekintse meghívottnak magát...
És azoknak is van jó hír akik lemaradtak az eseményről, hogy lesz hang és képanyag! Tehát visszanézhetik a nevesebb eseményeket…

2011. december 18., vasárnap

Háromnapos homokvihar volt Budapesten! A vihar első állomása a Premonition 13 koncert.


Amikor közel 6e-ért elmentem tavaly a Shrinebuilder Düreres koncertjére és kurva jól éreztem magam, (köszi utólag is Jimnek, és Kaprinak, hogy elhívtak) evidens volt, hogy Premonition 13-at ingyen hülye lennék kihagyni. Az öcsémet is rávettem, hogy tartson velem. Sajna pont Sunday Fury végére értünk oda, amit sajnálok, de pótolva lesznek!

 Magma Rise kezdésekor már sikeresen bent voltunk, akikre kíváncsi is voltam, mert bár még nem hallottam őket a nevükkel sűrűn találkoztam.
A megszólalás, és játék rendben volt teljesen. Az ének kicsit eszembe juttatta a Voltbeat zenekart, de egyáltalán nem zavaróan… Tény, hogy nem ez az a stílus vonal amit én szeretek, viszont amit nyújtottak a már nem kis számú közönségnek, akik látható módon igen jól érezték magukat, ez teljesen lényegtelennek bizonyul…


 Kisebb átszerelés és hangolás után megjelent Wino a megszokott csont fehér SG gitárjával.

A Burning Full Throttle gitárosaival beszéltük is a beállás közbe hogy, nekünk nem kéne fehér SG, de ahogy megszólalt, majdnem magunk alá tettünk…
Lehetne beszélni arról is, hogy milyen az új anyag, mennyire változatos satöbbi, de a korábbi anyagait ismerve se a túlzott dinamika jellemezte. Hát ez itt sem volt jellemző. Ez az Őszülő Indián motoros, menetszéltől szétkarcol hangja, és ettől is működő előadása szerintem utánozhatatlan volt…
Az akusztikus blokk a végén is kellemes levezető volt, sőt néha jobban megszólalt, mint az elektromos szett…
A koncert végén még lejött a pólós asztalhoz is, és türelmesen fogadta a kézfogásokat, közös fotókat…Hihetetlen, ezerrel forgó energiát sugároz magából, ami ha ahhoz kell, hogy töltést kapj a sok szarhoz ami körülvesz…na ebből kaphattál…

2011. november 2., szerda

Stoner koszolás a "csendes" Gőtében!

A 2011.10.29.-én a Tarajos Gőte klubban megrendezett 

Indie vs Stoner night

Egy olyan estének néztünk elébe ahol két műfaj "küzdelmét" nézhettük, hallgathattuk végig, tehát valóban egy jó koncert-estnek indult a dolog!
Megérkeztünk a kis pinceklubba, az ajtó nyitása után egy misztikus és ijesztő lépcsősorral kellett megküzdenünk, a leesés, nyaktörés és a pár ital után nem könnyen feljövés rémségeit megidézve! Aki volt már a klubban az tudja, hogy nem egy nagy hely, a színpad megbújik a belső oldalon, oldalt a pult, pár ülő alkalmatosság, 1-2 asztal és marad egy igen keskeny sáv ahol még a zenekari cuccoknak is el kellett férnie, tehát nem sok hely marad a haj-, fej-rázásra...


A koncertsorozatot a Head for the Sun kezdte, így kicsit meg is nyugodtunk, mivel a sörünk megvolt és egy igen energikus, poros és tetszetős muzsikát játszó zenekart tudhattunk a színpadon! Ezt már akkor megállapíthattuk, mikor a srácok elkezdtek beállni! Aztán jött az "érthetetlenség"...  Egy telefonhívás miatt mentem ki, mire visszaértem arra lettem figyelmes, hogy semmire... Vagyis a zene olyan halkan duruzsolt, hogy az gyújtom kattanását jobban lehetett hallani... Mikor a hangerő ismét feljebb került, hogy azért a dob mellett a gitárokat is hallani lehessen, odaviharzott a mondat a zenekarnak: - "Nem lehetne halkabban ütni a dobok?" 
Nane...! Ettől függetlenül az első fellépő koncertje elkezdődött, a hangerő elfogadható szintre került és mi pedig kezdünk egyre közelebb kerülni a színpadhoz!

Az első zenekar nem volt csalódás, sőt! Jól indult a koncert!

A második fellépőként érkező Burning Full Throttle zenekart már ismerősként fogadtuk. Tudtuk, hogy a koncert sorozat velük csakis jól folytatódhat! Így is lett! A srácok bele is kezdtek az igazi "mély-dübörgésnek", rövid időn belül be is porolták az egész helyet! Számaikban, mint mindig ott volt az energia, az elsöprő erő... Akár egy dübörgő Charger ami készül végig szántani a poros utakat! Egy részemről új számot is hallhattunk az előadás végén a zenekartól, amit lehet nem is terveztek már bele, de meg volt, és ütött!! Kár lett volna kihagyni!!

Az utolsó fellépő a Virgo nevű zenekar volt akik az Indie vonalat képviselték az este folyamán! Két ilyen zenekar után valami laza kis lötyögésre számítottunk! Kellemesen csalódtunk a együttesben! Pörgős, bulizós számokat hallhattunk tőlük... Pozitív volt és igen jó levezetője lett az előtte szóló két sivatagi porolásnak! 


A helyszínben való csalódást leszámítva, nagyon jól sikerült este volt, számunkra is és a zenekarok számára is! Igazából egy zenekari találkozónak is hívhatjuk a koncertsorozatot. Sok ismerős arc találkozott ezen a szombat estén, vélemény megosztások, kiváló zene, sör sörben, por, buckák és lakói... 

A következő alkalommal amikor találkozhattok a Burning Full Throttle, a Head for the Sun és még sok más hasonlóan kiváló zenekarokkal December 9.-én lesz, a Stoner Blog által szervezett koncertsorozaton az R33-ban! 
Bővebb infókat itt találsz:



Addig is hallgassátok szét a füleiteket és mindenek előtt:

LET'S STONE!


stoneRat

2011. október 31., hétfő

Diomede Fuzzdirt- Keleti Blokkerekkel...


Mikortól kezdtetek el együtt zenélni? 
Tamás: a zenekar 2011 januárjában alakult, akkor még Experience 4400 néven, de később a nevet le kellett cserélnünk különböző okok miatt. Így lett a Diomede Fuzzdirt. Sanyival több formációban is muzsikáltunk együtt előtte, Laci pedig nyáron került be a csapatba egy dobos cserét követően. 
Sándor: A legelső próbára 2011. február 7-én, hétfőn került sor. Onnan tudom ilyen pontosan, mert előtte való nap halt meg Gary Moore. Azóta nevet is cseréltünk, de a zenekar aktivitása onnantól datálható. Tamással már zenéltem együtt korábban, Lacival idén ismerkedtünk meg. Szerencsés találkozás volt.
Mi volt idén a legnagyobb lépés a zenekar életében? 
Tamás: talán a dobos csere, újra fel kellett hozni a zenekart egy bizonyos szintre, de sikerült, nem is akárhogy. 
Sándor: Ha a zenekart a jelenlegi felállás tekintetében nézzük, akkor a legnagyobb lépés Laci csatlakozása mellett az első élő fellépésünk volt, amiért rengeteg pozitív visszajelzés kaptunk. Ez akkor nagyon nagy löketet adott nekünk és motivál azóta is. 
Mik a tervek a jövőre nézve? Felvételek, új számok esetleg várhatóak-e?  
Sándor: Mindenképp tervbe vannak véve a saját anyagok rögzítései, új számok pedig folyamatosan készülnek. 
Mit gondoltok a Stoner-Rock-ról mint zenei irányzat, Magyarországon lehet számolni a virágzásával? 
Tamás: igazából szerintem ez most kezdi kinőni magát a gyerekcipőből itthon. Folyamatosan jönnek a bandák, nagyon ötletesek, nagyon jól szólnak. A műfajon belül is akadnak eltérő irányzatok – vannak zúzósabb csapatok, de például mi a jammelős, hetvenes éveket idéző pornós részt akarjuk inkább kiemelni. A műfaj pedig teljesen jó. Nem kell megfelelni semmilyen elvárásnak, az a jó ha minél parasztabb a hangzás és basszon oda keményen! (Ez utóbbiért személyesen felelek. :D – László) 
Sándor: Bár nem erről a tájról indult, mégis úgy gondolom, itt is élnek olyan emberek akikben megmozgat valamit ez a zenei világ, és megszeretik. 
Melyik koncert volt eddig a legemlékezetesebb a zenekar életében? (saját, vagy kedvenc zenekarotok koncertje) 
Tamás: számomra a budapesti Kyuss Lives! buli viszi a pálmát. Saját pedig kétségkívül a nyíregyházi Y2K-ban adott koncertünk szeptember elején. Nagy hely, egész jó közönségszám, patent hangosítás és ingyen Kőbányai (!). A buliról nem mellesleg felvétel is készült, mely elérhető YouTube-on. 
Sándor: Eddigi minden fellépésükről más-más emlékeim vannak, mindegyikben találni valami jót, valami újat, ami által különbözik a többitől, mégis maradandóvá vált bennem. Más előadók: Örök emlék marad számomra Gary Moore első magyarországi fellépése Alsóőrsön, valamint Roger Waters The Wall előadása. Két teljesen más zenei világ, zenekari, színpadi berendezkedés, mégis mind a kettő kitűnő volt. 
Hol lehet látni/hallani titeket legközelebb? 
Tamás: Nyíregyházán, december 17-én az Y2K-ban a Steam Engine és a Shapat Terror társaságában, de tervezünk budapesti bulikat is. 
Mi volt a legfurcsább hely, ahol felléptetek?
Tamás: talán a legutóbbi bulink. Egy gimnázium verébavatójának afterparty-ján játszottunk, 14-15 éveseknek, akikben annyira eluralkodott a partihangulat, hogy a leglassúbb témára is tudtak pogózni.

Hogy jött a Diomede Fuzzdirt név, és mit jelent igazából nektek?

Sándor: A Diomede-szigetek a Bering-szorosban helyezkednek el, Alaszka és Oroszország között. Két sziget, az egyik az USA, a másik Oroszország birtokában van. Ez a hely évtizedeken át közös határként szolgált a hidegháború két fő ellenfele között, emellett olyannyira távol esik mindentől, hogy a legtöbb ember nem is tud róla. Ez az eldugottsága ellenére fontos helyszín egyfajta kaput képez a nyugati és a keleti világ között. A "Fuzzdirt" szót Tamás tette hozzá, a gitárhangzásra utalva. 
Ki írja a szövegeket, és mért pont az angol nyelven? 
Tamás: a szövegeket én  írom. Szerintem ebben a műfajban inkább az angol dominál, persze vannak kivételek (pl. a Shapat Terror szerintem nagyon jól megoldotta, le a kalappal előttük). Nekem egyébként nem tudom miért, de angolul könnyebb megírni a dolgokat mint magyarul, meg manapság egyre többen törekednek a nemzetköziség felé. 
Milyen zenekarok, könyvek, események inspirálnak titeket? 
Tamás: zeneileg a hatvanas-hetvenes évek főleg, Cream, Pink Floyd, Leaf Hound, Frank Zappa, meg a blues-zene. A mai bandákból kiemelném az Atomic Bitchwax-ot, illetve a Nebulát. Meg a Boris súlyosabb vonalon dübörgő munkásságát. Könyvekből meg az orosz realizmus. 
Sándor: Sokféle zenét szeretek. Vallom, hogy nem létezik rossz műfaj, csak rossz előadó (a normális, valódi értékeket ötvöző műfajokra gondolok). Hallgatok Pink Floydot, Led Zeppelint, de a feljebb már említett Gary Moore zenéje is igen közel áll hozzám, Chris Reát is szeretem... a sort folytathatnám.
 
Hogyan talált meg titeket ez a műfaj, hogy ezt játsszátok? 
Tamás: itt mindenképpen ki kell emelnem Rebák Tibit (szintén szabolcsi a fiú) a Steam Engine-ből. Évekkel ezelőtt ő mutatott nekem mindenféle jó muzsikát, aztán valahogy neki nagyon bejött ez a southern/sludge/stoner vonal ami nekem is megtetszett, mostanra meg már belejöttem a dologba rendesen. 
Sándor: Tamás mutatott nekem együtteseket, akik ebben a műfajban alkotnak. Érdekesnek találtam, hiszen van abban valami lenyűgöző, amikor három hangszer és egy ének képes valami olyan atmoszférát teremteni, amelyet láttán a fülek megadják magukat. Láttán, ugyanis az igazi zenét nem a fül hallja, hanem a lélek. A fül csak egy csatorna valahonnan valahova.
László: Engem nyáron talált meg a bandával együtt, és ennek kifejezetten örülök!
 
Kedvenc színetek? 
Tamás: színösszeállítások inkább. Vörös-fehér, fekete-fehér.
Sándor: Sok színt szeretek. Attól függ, épp melyik esik jól.  
Jelenlegi tagok:
-Iklódi Tamás – gitár/ének
-Daku Sándor - basszusgitár
-Baku László - dob

2011. október 23., vasárnap

"Isti a dobosunk elkezdett újra sörözni." Twin Cobra Interjú!


Mikortól kezdtetek el ebben a formációban együtt zenélni?
 - 2010. nyara még duóban, majd 2011 márciusától quartett formációban
 Mi volt idén a legnagyobb lépés a zenekar életében?
 - Isti a dobosunk elkezdett újra sörözni.
 Mik a tervek a jövőre nézve? Felvételek, új számok esetleg várhatóak-e?
 - Folyamatosan melózunk az új dalokon. Jövőre egy nagylemez.
 Mit gondoltok a Stoner-Rock-ról mint zenei irányzat, Magyarországon lehet számolni a virágzásával?
 - Mi az a stoner rock?
 Melyik koncert volt eddig a legemlékezetesebb a zenekar életében? (saját, vagy kedvenc zenekarotok koncertje)
 - A legutóbbi, 1000mods-al közös Bálványvér bookingos megmozdulás. Ja és a C.O.C. trió a Dürerben!
 Hol lehet látni/hallani titeket legközelebb?
 - Még nincs konkrét.
 Mi volt a legfurcsább hely, ahol felléptetek?
 - Fogalmunk sincs. Talán az ikrényi felfújható gumimedence partján…
 Hogy jött a Twin Cobra név, és mit jelent igazából nektek?
 - A duós korszakból, de nehezen jött, kicsit agyaltunk és ez lett.
 Ki írja a szövegeket, és mért pont angol nyelven?
 - Pisti a dobosunk és Geri az énekesünk. Az angol menőbb.
 Milyen zenekarok, könyvek, események inspirálnak titeket?
- Elvis, Bruce Lee, Lars Ulrich, Irvine Welsh, Geri történetei, amatőr alkoholizmus, és a MISZTÉRIUM.
 Hogyan talált meg titeket ez a műfaj, hogy ezt játsszátotok?
- A Sabbath lemezek miatt. Gyorsan meg nem tudunk játszani.
 Kedvenc színetek?
- SzÍnvakok vagyunk.

Jelenlegi tagok:
-Geri
-Gyuri
-Pista
- Imi
       

2011. október 13., csütörtök

Füst volt a Rocktogonba, a Burning Full Throttle koncertje miatt!


November 10-én sikerült a napi rohanásból még leérnem a Burning Full kezdésre a Rocktogoba,ahol Stonedirt vendégeként léptek fel…
Kicsi csúszással, annyira a beszélgettünk mán, kilenc előtt kezdték el srácok (Béla kabala pisiét követően, ami mint megtudtam már hagyomány…)  
És csak annyi jutott eszembe hirtelen... baszd meg!… de jó szólnak már megint!

Andris, a basszerén, aki egyben az énekes is valami hihetetlen jó hangzást kapott el … a stoner.blogos Ricoval össze is néztük, hogy yeee!!!
 Ati dobja nagyon keményen basszódott, a két gitár meg szétkarcolt… Nagyon tetszenek azok a tempót szakító megállások, amitől az egész olyan szecskázós lesz… tényleg igazi gumiégető stonerrock…
 Volt az első számú kedvencem a is Dowtown Paradise amire már nekem is beindult két fotózás közbe a fejem…
Kicsit diszkósra sikeredett a színpadkép a sok színes mozgó lámpától, ami persze nem a zenekarnak róható fel, de amit kompenzálta Béci füstgépe… amitől a  szólózás közben felülről megvilágított Feri, már úgy nézett ki mint a pokolba készülő „angyal”…
 Pont az utolsó két számra azért sikerült már az emberkéknek bejutni így jutott azért a későn érkezőknek is a „füstből”…
 Viszont ezúton is elnézést a Stonedirt-től és  Angertea-től, hogy őket nem tudtam már megvárni, de pótlom ígérem!

Legközelebb a Stonedirtel, és a Burning Full Throttle-al a stoner.blog által szervezett bulin találkozhatok…

velük is!

Na, riff only!

2011. október 10., hétfő

Koncert beszámolósdi!-1000Mods

Eleget téve a Stoner.Blog-os Nicó meghívásának, igen csak sikerült kibillentenem ezzel a szerdai koncerttel az addig, elég szarul kezdődő hetemet! Igazi klubos, pinceszagú koncertet sikerült leszervezni a Blog Music Clubba akkor estére…A Twin Cobra nevezetű magyar srácok kezdtek, akik az Uraniás Aiwass nagy kedvencei, adogatta is az instrukciókat, hogy mire figyeljek majd koncert közben… Én még nem hallottam, láttam őket előtte de csak jókat mondtak róluk… Ez nem volt másképp most sem. Az énekes hangja teljesen beleillett a „taposós” dinamikába, amit a dobos igen erőteljes, de annál pontosabb tempójára követett a zenekar… A riffek jól szóltak, bár a gitár kicsit halk volt de azért élvezhető… Színpadképüket, gitáros befelé figyelését kompenzálta viszont, az énekes színpadról a közönségbe való le-föl mozgása ezzel is jobban belevonva minket a zenébe…Összességében teljesen jó felvezető zenekar voltak a görögök előtt, és zenélésük alatt a már a népesség is nőt a terembe… Szinte egy sörvételnyi idő alatt már jöttek a 1000Mods-ék, akikről akkor reggel néztem meg egy videót és döntöttem el, hogy csak meg kellene támogatni őket, ha már megtiszteltetek minket és eljöttek ide…Amikor felcsorogtak a színpadra, az jutott eszembe, hogy ezekkel az arcokkal sem ülnék fel szívesen egy repülőgépre…Aztán megláttam a énekes-basszeros csókát, bokáig engedett gitárral amin a pengetést szinte csak nyaktőnél produkálta…Elég pózolós hatást keltett. Na de nemhiába voltak a „Narancs” és „Zöldséges” ládák felpakolva mögöttük. Azon a kis helyen is nagyon repesztős hangot adtak ki magukból, kisütve minden előző gondolatot az agyamból…
A gitárosok közül a fekete SG-vel játszó kamionos ugyanúgy megállta helyét szólógitárosnak, mint a Nicó által Rumcájsznak nevezett LP-és fazon, akinek a hangzása nekem még jobban is tetszett… Két teljesen különböző stílusú, mégis egymást nagyon érző, demokratikus gitárjátékot hallhattunk…
A "Hagrid" hajú dobos annyira belehajolt a bőrökbe, hogy szinte úgy tűnt azokkal is veri a tamokat…
Lendületes, dohányt csócsáló koncert volt és miután a számok címeit még nem ismerem, arról nem tudok beszámolni. A bő egyórás adag utolsó számánál egy jó kis effekt és pedál, kézzel lábbal nyomkodott, őrületszonátát kaptunk végszónak...Viszont ajánlom figyelmetekbe stoner.blogos Joshibarát cikkét a 1000Mods legújabb anyagáról. Itt olvashatjátok, IS! Szóval teljes töltést kaptunk így szerda este, és most elkezdem megint hallgatni őket…Az utolsónak fellépő a német, The Shaking Sensations csapat eléggé kilógott ebből a döngölős sorozatból… Nem voltak rosszak viszont elég öncélú, sajátos prünttyögős zenéjükkel engem annyira nem kötöttek le. Az ő koncertjük végét nem is sikerült már megvárnunk. Még beszélgettünk egy kicsit a élményről és léptünk…
...és akkor Riff Only!...

2011. október 3., hétfő

"Gyakorlatilag több mint egy éve meg vannak a számok az első lemezünkhöz"-Fíktív interjú



Interjú a szolnoki Fiktív zenekar tagjaival:
Mi volt idén a legnagyobb lépés a zenekar életében?
Hatalmas lépéseket tettünk idén! Hátrafelé! Petinknek (Molnár Péter, dob) egy focibaleset miatt műteni kellett a kezét, Petyánknak (Rozgonyi Péter, basszusgitár) jelenleg is pihentetnie kell a hallójáratait, egy dobhártya szakadás miatt, Gyulánknak (Rácz Gyula ének, gitár) meg az utóbbi időben a Torn From Earth beugrós basszeros küldetése miatt nem jutott idő Fiktívezni. De van még hátra három hónap, hogy fakítsunk valamit az idén.
 Mik a tervek a jövőre nézve? Felvételek, új számok esetleg várhatóak-e?
Gyakorlatilag több mint egy éve meg vannak a számok az első lemezünkhöz, amit tavaly akartunk felvenni, de ősszel Makker (Imre Márton, ex-basszusgitáros) disszidált Írországba, így Petyát kellett betanítani előadóművészi produkciókra. Lekopogjuk, de lehet, hogy a karácsonyfa alá kapott laptopokra, okos telefonokra már le lehet majd szedni a lemezt, aminek a címe meg van, a borító meg olyan 70%-ban kész.
 Mit gondoltok a Stoner-Rock-ról mint zenei irányzat, Magyarországon lehet számolni a virágzásával?
Amikor mi elkezdtünk zenélni, a stoner rock jelzővel talán csak a Polly Is Dead-et lehetett illetni Magyarországon. Azóta eléggé feltört ez a műfaj, még ha csak underground szinten is. Most már ha azt mondjuk, hogy stoner rockot játszunk, nem néznek ránk annyira értetlenül az emberek, és nem kell a támponthoz felcitálni a Black Sabbath nevét.
 Melyik koncert volt eddig a legemlékezetesebb a zenekar életében? (saját, vagy kedvenc zenekarotok koncertje)
Zenekari szinten a legatomabb bulik Kiskunfélegyházán, a Rocktárban voltak eddig, nem zenészként mindannyian ott voltunk a Kyuss Lives-on, de talán még azt is verte a Karma To Burn –amire Petya nem tudott jönni-, de mindegyik csupán erőtlen próbálkozás volt a hegyaljás Scooter koncerthez képest.
 Hol lehet látni/hallani titeket legközelebb?
Jelenleg leginkább a világhálón vagyunk elérhetőek. Facebookon vagyunk, meg myspacen is –de mint tudjuk a myspace erőteljesen, döglődik-. Koncertek meg általában váratlan meghívások alapján történnek nálunk, ezért érdemes minket követni minden platformon.
 Mi volt a legfurcsább hely, ahol felléptetek?
 Volt egyszer egy szolnoki diszkóban december 23.-án, csütörtökön (500 huf-os belépővel) egy koncertünk jó pár éve. Hatalmas siker volt. Nem! Idén meg volt egy Lapos fesztiválos hirtelen fellépésünk –Szolnok határában egy ranchon-, ahol egy kamionon zenéltünk, egy olyan helyen, ahol nagyjából több volt a haszonállat, mint a nézőközönség, az fílinges volt legalább, a hippisebbik fajtából.
 Hogy jött az Fiktív név, mit jelent igazából nektek?
A Fiktív igazából nem is ennek a zenekarnak lett volna a neve, hanem Gyula, Makker, és egy harmadik osztálytársuk feldolgozás bandájáé. Egyszer elgondolkodtunk a névváltoztatáson, de csak olyan klisés nevek jutottak eszünkbe, mint pl.: Space Rodeo, úgyhogy maradtunk a Fiktívnél, tudjuk, hogy gagyi, de ez van, ezt kell szeretni
 Ami nekünk nagyon tetszik, hogy magyar szövegeket írtok, miért döntött a zenekar emellett?
Az angol után a magyar nyelvet beszéljük a legfolyékonyabban. Adta magát, hogy ezen az egzotikus nyelven nyilvánuljunk meg.
 Ki írja a szövegeket?
Gyula írja. Haikukat olvasgat, és fonetikusan leírja azokat, a hallgatóság számára, pedig amerikai-magyar akcentussal adja elő.
 Milyen zenekarok, könyvek, események inspirálnak titeket?
 Sokféle zenét hallgatunk, de a stoner, doom dolgok mindhármunknak bejönnek. Könyveket nem olvasunk, hacsak nincsenek benne szép, színes fotók. Mondjuk az Ablak Zsiráf egy atom iromány, sok tanulságos dolog van benne, ami nagymértékben befolyásolta az életszemléletünket, és ezáltal közvetlen módon a zenénket is.
 Hogyan talált meg titeket ez a műfaj, hogy ezt játsszátok?
 Peti régen szerette a Tankcsapdát, és a Pokolgépet, őt átneveltük, hogy hallgasson inkább Kyuss-t, meg Queens Of The Stone Age-t. Ez még a kétezres évek elején volt. De már a franc se tudja, hogy miért nem hallgattunk inkább Demonlord-ot, Nightwish-t, vagy Rhapsody-t. Fiatalság, bolondság!
 Kedvenc színetek?
 Zöld, barna, zöldes barna.
 (Köszönjük nektek! sR)

Tagok:
Rácz Gyula - gitár, ének
Rozgonyi Péter - basszus
Molnár Péter - dob

Infók:

zŰrős

         

2011. szeptember 25., vasárnap

Shapat Terror interjú



Az egri Shapat Terror nyugodt szívvel mondható, hogy országunk egyik méltán ismert és egyben elismert zenekara az egyre több „utazót” magával ragadó sivatagi poros utakról érkező Stoner Rock műfajnak! 
Most a velük készített interjúnkat olvashatjátok, ami számomra nagyon is közvetlennek, egyenesnek hat!  
Hogyan talált meg titeket ez a műfaj, hogy ezt játsszátok?
Nagyon jó a kérdés. A műfaj talált meg minket, nem mi őt. Szerintünk nem igazán lehet úgy nekiállni zenélni, hogy na én most ilyen stílust fogok/akarok játszani és akkor gyerünk! Ha valami nem őszintén jön az emberből, akkor az büdös és nagyon ritka, hogy bármi sikere is van. Az őszinteséget megérzik az emberek és szeretik.
Hogy éreztétek magatokat a július 11.-ei A38 bulin ahol is a Karma to Burn társaságában léphettetek fel?
Természetesen nagyon jól éreztük magunkat. A Karmás srácok nagyon jó fejek voltak, az egész buli nagyon pozitív volt.
Mi volt idén a legnagyobb lépés a zenekar életében?
Igazából klasszikus értelemben nem beszélhetünk előrelépésről, bár számunkra az a legnagyobb előrelépés, amikor új számok keletkeznek. Idén sikerült is írni néhányat, illetve ezen vagyunk továbbra is, így mondhatjuk, hogy ez mozdított minket legjobban előre idén. 
Hogy jött a Shapat Terror név, mit jelent igazából nektek?
Ez maradjon örök homályban. :-) Aki tudja, tudja.
Mit gondoltok a Stoner-Rock-ról mint zenei irányzat, Magyarországon lehet számolni a virágzásával?
Gergő: Igazából szerintem, ha lehet ebben az országban bármilyen virágzásról is beszélni, ez a stílus jobban pörgött az elmúlt években. Kiemelném, hogy ez az én privát véleményem. Sajnos az idei év azt a tapasztalatot mutatta, hogy egyre kevesebb embert érdekel az élő zene ebben a szcénában. Ezt a velünk kapcsolatban lévő zenekarok elmondásai alapján is kijelenthetem, asszem. 
Melyik koncert volt eddig a legemlékezetesebb a zenekar életében?
Lassan 10 éves a zenekar és igazából a szüleink előtt soha nem tudtunk játszani, nem volt semmi olyan hely, ahová eljöhettek volna. A legemlékezetesebb koncert egyértelműen a tavalyi Magyar Dal Napja, amikor is Eger fő utcáján játszhattunk, nem éppen a megszokott közönség előtt. A legjobb az egészben az, hogy sokan voltak és vették a zenét!
Mi volt a legfurcsább hely ahol felléptetek?
A legfurcsább hely az egri Egrix skate parkban, egy félcső tetején volt.
Milyen zenekarok, könyvek, események inspirálnak titeket?
Ati: Lemmytől a Fehércsíkláz :-)
Ami nekünk nagyon tetszik, hogy magyar szövegeket írtok, miért döntött a zenekar emellett?
Ez nem döntés kérdése volt. Ez így jött. Meg amúgy is: magyarok vagyunk, ezt a nyelvet beszéljük a legjobban. Egyértelmű, hogy ezen írunk szövegeket.
Ki írja általában a szövegeket?
Sohi és Gergő.
Mik a tervek a jövőre nézve? Felvételek, új számok esetleg várhatóak-e?
Mint azt előbb említettük, megy a szám írás ezerrel. Szeretnénk év végén stúdióba vonulni, ezért nagyon ráfeküdtünk az új nótákra. Idén pont ezért nem is vállal(t)unk annyi bulit
Köszönjük a válaszokat és további sok sikert és eredményes munkát kívánunk a zenekarnak! Biztos vagyok benne, hogy nem ez volt az utolsó interjú a Shapat Terror-al!
Tagok:
Sohajda Péter - gitár,ének
Pálkovács Attila - gitár
Miklós Szabolcs - basszusgitár
Gál Gergely - dob

És akkor... Kedves stoneRise olvasók, felhasználók ezentúl időszakonként olvashattok majd interjúkat a méltán kedvenc műfajunkból való zenekarokkal! Figyeljétek a híreinket, itt az oldalon is és az ArcKönyves oldalunkon is, amit itt találtok: 
LET'S STONE! - stoneRat

2011. szeptember 24., szombat

Interjú Aiwassal, az Urania és Whorediesel szellemével


Milyen eddigi visszajelzéseket kaptál az új Carpathian Woodoo anyagával kapcsolatban? És mért ez lett az album címe?
 Még senki nem mondta hogy szar, és adjam el a gitárom.:)Talán annyit írtak hogy túl eklektikus a demo-ra, meg azt hogy túl egysíkú, de ezek 1-2 ember véleményei...persze ezek is számítanak…de általában nem húzták le, sőt sokkal jobb visszajelzéseket kaptam, mint amire számítottam. Igazából nem számítottam semmire… Azt gondoltam, hogy le sem fogják szarni… Ehhez képest páran már a hazai kedvencüknek tartják ezt a zenét, és nem is akárkik.
Mi a te véleményed az eddigi munkáidról?
 Maga az album egy nagy benső utazás, misztikus, spirituális, törzsi rítusokon keresztül, vagy akár woodoo szeánszokon át, meg-megszakítva sivatagos utazgatásokkal…De ott van benne az utalás a Magyarságra, pogányságra éppúgy, mint a fekete mágiára…Ezért lett ez a cím.
 Mik a tervek a jövőre nézve? Felvételek, új számok esetleg várhatóak-e?
 Gondolom a kérdés az Urania-ra utal…Ha így van, akkor azt mondanám, hogy tanultam belőlük. A demo egy része eléggé össze lett csapva, de alapjába sem gondolkodtam túl a dolgot. Ösztönzene. Lelkiállapotok kifejezése. A Woodoo-nál meg kicsit kitoltam a határokat…Ez is ösztönös, de sokkal kevésbé behatárolt, szabadabb, de kidolgozottabb is.

A demo-nál még nem tudtam, hogy ez bárkit is érdekelni fog…a Woodoo anyagnál már sejtettem, de nem akartam visszafogni magam…valószínűleg máshogy csinálnám meg most mind a kettőt, de azért nem bánom, hogy olyanok amilyenek.
 A tervek már pár hónapja ugyanazok: zenekar, pár koncert, a mostani felállás remélem működni is fog élőben, de ehhez idő kell. Új számok vannak, felvételek is vannak, de még nem állt össze a végleges dolog. De ha rajtam múlik, akkor lesz jövő év elején egy új anyag.
Mit gondolsz a Stoner-Rock-ról mint zenei irányzat, Magyarországon lehet számolni a virágzásával?
Hogy lehet-e számolni a stoner-rock virágzásával? Hát túl nagy csodát ne várjatok, ez
azért ez nem emo, és még az sem virágzott sokáig…A stílusról meg az a véleményem, hogy ez egy laza, ösztönös dolog…és baromi őszinte. Nem kell kimatekozni a számokat, nem kell giccses-depressziós dolgokkal, egyebekkel bénázni, kliséket felvenni. Nem kell keménykedni!
Zsigerből, ösztönből jön a veleje, és ettől olyan kurva jó!
Melyik koncert volt eddig a legemlékezetesebb az életedben? (saját, vagy kedvenc zenekarotok koncertje)
 Ez biztos meglepő, de egy Anathema buli volt a legemlékezetesebb nekem, amikor a
Judgement albummal turnéztak, főleg a frontember kisugárzása volt hipnotikus, arról nem is beszélve, hogy a magyar közönség rajongásának hatására könnyekig hatódott, és döbbenetesen furcsa volt ilyet látni… de az egész buli felejthetetlen.
Saját bulik közül először egy death/black fesztiválos ugrik be a III/III-ban,úgy a kilencvenes évek vége felé, ahol az akkori bandám teljesen taccsra vágta magát mire színpadra
Került. Előfordult ez néha, de ez volt a legnevetségesebb, minden bénázás megvolt, amit el lehet követni, de mindenki jól szórakozott.
Hol lehet látni/hallani legközelebb esetleg élőben?
Engem élőben? Hívjatok fel, beülünk valahová, és ott leszek élőben, haha…
De komolyan, fogalmam sincs, ez nem rajtam múlik. Ha betanulták a többiek a számokat, és úgy döntünk, hogy ezzel már ki lehet állni, akkor így lesz…ez a legjobb esetben idén ősz közepétől valósulhat meg. A legrosszabb esetben egyáltalán nem valósul meg, de hogy hol? Ez még számomra is rejtély.
Hogy jött az Urania név, mit jelent igazából neked?
 Nem sokat agyaltam a néven. Összejöttünk néha egy-két sludge jam-re anno páran, akkor hülyéskedtünk mindenféle név-ötlettel, én meg javasoltam hogy legyünk Urán. Gondolom innen jött. Az Urania névről kb. mindenkinek a mozi ugrik be, ez passzol a film-jellegű videókhoz. Emellett van szerintem egy kis retro hangulata is, ami szintén nem baj.
 Milyen zenekarok, könyvek, események inspirálnak?
 Azok a zenekarok inspirálnak, akik mernek és tudnak egyediek lenni, ahol a zene
nem a virtuozitásról szól elsősorban. Az igazi művek inspirálnak, ahol vannak
témák, riffek, hangulatok, érzések, hangok, amik elvisznek valahová. Ez lehet nagyon sok minden, és stílustól független. Ahogy stoner rock is lehet semmitmondó, úgy progresszív rock is lehet varázslatos, ez csak a szerzők képességeitől, fantáziájuktól, tehetségüktől függ.
Ugyanígy rengeteg könyvet is fel tudnék sorolni, ami hatott rám, ami meg az eseményeket illeti, hát igen, azok is inspirálóak tudnak lenni…hehe
Hogyan talált meg a műfaj, hogy ezt játszod?
 Magát a műfajt egy barátom ismertette meg velem, akivel Jammelgettem anno, és aki most az Urania bőgőse. Az impróimat hallva azt gondolta, hogy biztos a műfaj fanatikusa vagyok, de az akkor még nem így volt, igazából semminek nem vagyok a fanatikusa, egyszerűen szeretek így gitározni, főleg bizonyos helyzetekben, tehát már akkor is így nyomtam, amikor még alig ismertem pár alapdolgot a műfajon belül. Aztán el lettem látva zenével is rendesen.
 Szeretnél esetleg később szövegeket is írni a meglévő dalokhoz vagy ezek így kifejezőbbek?
 A meglévő dalokhoz már nem fogok szövegeket írni, próbálkoztam vele, de jobbnak találtam ének nélkül az egészet.
Alapjában te írod, és te játszod fel egyedül a dalokat?
 Ez így van. Így alakult. Az igazság, az hogy a dobok élő loop-ok egyelőre, a bőgőtémák meg gitárral vannak feljátszva, és le vannak mélyítve. stb…mert így egyszerűbb és kényelmesebb volt, így tudtam a megfelelő hangzást kicsikarni, arról nem is beszélve, hogy mennyivel olcsóbb, főleg ami a keverést és utómunkákat illeti. Nem mondhatnám, hogy tökéletesen elégedett vagyok az eredménnyel, de vannak olyan dalok, amiket sikerült eltalálnom és 100%-ban olyanra formálnom amilyenre szerettem volna, pont, ahogy fejben elképzeltem. Ez talán meg sem valósulhatott volna egy profi stúdióban, ahol olyan tapasztalt és segítőkész tudorok vannak, amilyenek vannak…
 Kedvenc színed?
 Nemtom, szabad a gazda.(na jó, zűd)
Infók:

2011. szeptember 19., hétfő

"Az a baj, hogy sok mindent szeretnek stoner-rocknak nevezni"-Kilian Interjú!



A Kilian-t volt szerencsénk látni hallani egy közös koncerten, és most fellépnek 23-án Dürer Kertben egy időutazás kertében, ami visszavisz minket a 90-es évekbe!
Ha érdekel titeket, hogy honnan jött a Kilian név és miket hallhatunk tőlük akkor este, most megtudhatjátok!

 Mikortól kezdtetek el együtt zenélni?
 Áronnal (Bálint Áron – basszusgitár) már évekkel ezelőtt volt egy zenekarunk, a Moza-x. Akkoriban valamiféle alternatív funkrock-ot nyomtunk. A Danit (Gál Dániel – dob) idén ismertük csak meg, egy közös ismerős ajánlotta nekem, mikor dobost kerestem. Felhívtam őket, lementünk egy terembe, megmutattam a témáimat, és szinte azonnal ráéreztünk egymás stílusára. Ritka az ilyen, de itt a srácokkal eléggé egy hullámhosszon vagyunk, amikor zenélünk, pedig alapvetően nincs olyan sok közös metszet az ízlésünkben. Szeretjük mindannyian a Tool-t, a Down-t, a Deftones-t, meg Metallica-n nőttünk fel, de míg én főleg grunge és stoner zenéket hallgatok, addig a Dani egy csomó posztrock-ot, ami nekem abszolút nem jön be, Áron meg jazzt tanul és metált hallgat. Szóval mi kiegészítjük egymást és működik a dolog, szerencsére. Aztán nemrég bekerült a bandába az Imi (György Imre). Eddig én énekeltem gitározás közben, de akartunk egy főéneket és egy sörözés közben felvetődött, hogy Ő jönne szívesen. Nagyon régi nagyon jó barát. Mi ketten az egész középsulit egy padban töltöttük zenéről dumálva, dobolva, vagy az órákról ellógva gitároztunk. Volt is bandánk már elsőben. Régóta terveztük, hogy újra együtt kéne játszani, de mindig közbeszólt valami. Vagy tagok hiányoztak, vagy a próbákat volt nehéz összehozni. Aztán most végre minden stimmelt, lejött egy próbára és másnap már együtt léptünk fel.
 Mi volt idén a legnagyobb lépés a zenekar életében?
 Az, hogy egyáltalán összejött ez a csapat. Mostanában pedig az, hogy saját próbaterembe költöztünk és, hogy négytagúra bővültünk.
 Mik a tervek a jövőre nézve? Felvételek, esetleg várhatóak-e?
 Összejött most már jó pár dal, úgyhogy ideje lesz felvenni őket a közeljövőben. Egy kicsit még gyúrogatjuk őket és a megfelelő stúdiót is meg kell találnunk.
 Mit gondoltok a Stoner-Rock-ról mint zenei irányzat, Magyarországon lehet számolni a virágzásával?
 Az a baj, hogy sok mindent szeretnek stoner-rocknak nevezni. Én eddig azt vettem észre, hogy vagy doom-metal bandákra mondják, hogy stoner, vagy olyanra, akik pl. a QOTSA-t nyúlják. Persze itt nincs sivatag, szóval leginkább ez csak egy álmodozás lehet, de azért olyan stílus ez, amit lehetne tényleg jól játszani. Vannak amúgy, akik kapcsolódnak ide valamennyire és szerintem kurva jók. Imádom az IHM-t, bírom az Apey-t, meg a Room of the mad robots-ot is. Ha úgy nézzük, egyik sem kimondottan stoner-rock, mint ahogy mi sem.
 Melyik koncert volt eddig a legemlékezetesebb a zenekar életében?
 Közösen még nem volt sok bulink, de eddig mindig sikerült jó hangulatot csinálnunk. Szeretünk mindig valami újat csinálni. Új dalt bemutatni, új feldolgozásokat bevenni a műsorba, vendégeket hívni.
 Hol lehet látni/hallani titeket legközelebb?
Dürer kert nagyteremben, szeptember 23-án. Ez egy minifesztivál lesz, ahol a fellépő bandák saját dalaik mellé ’91-es lemezekről játszanak. Így az est folyamán lesz Nirvana, Red Hot Chilli Peppers stb. Mi a Metallica fekete lemezéről és a Pearl jam – Ten-ről fogunk zúzni!
 Hogy jött a Kilian név, és mit jelent igazából nektek?
 Volt két koncertünk lekötve, de nem volt nevünk. Tudtuk, hogy valami egyszerű rövid nevet akarunk. Egyik nap keresgéltem a Wikipedian valamit, amikor egy lábjegyzetben ott volt egy név, hogy Kilián. Rámentem és olvastam, hogy valószínűleg szerzetest/remetét jelent és ez megtetszett. Elég abszurd jelentés hozzánk, és elég egyszerű név.
 Milyen zenekarok, könyvek, események inspirálnak titeket?
 Inspirált már dalt a Félelem és reszketés Las Vegasban, és a Halott ember is. Van olyan szövegünk, amire Vass Albert hatott és van, amit Batman filmből ragadtunk ki egy az egyben. De ha már stoner-rock-al foglalkozik ez a blog, akkor felsorolok néhány idetartozó bandát, akiket én személy szerint szeretek. Down, Beitthemeans, Black Stone Cherry, Diablo Boulevard, Alcohsonic, Spiritual beggars, QOTSA, Them crooked vultures, Lionize, Monster Magnet…
 Hogyan talált meg titeket ez a műfaj, hogy ezt játsszátok?
 Imádtam az Alkonyattól pirkadatig filmet és a hozzá tartozó Tito & tarantula lemezt. Elkezdtem keresgélni a neten, hogy léteznek-e más bandák, akik ezt a sivatagi mocskos zenét játsszák, aztán így találtam stoner blogokat. Egy időben lehúztam napi 2-3 lemezt a témában, mostanában nem keresgéltem új zenekét.
 Kedvenc törzshelyetek?
 A blokk-ban próbálunk, ez a törzshelyünk. A többi hely koncert vagy társaságfüggő.
 Sör, vagy bor?
 Mostanában viceházmester, de, ha a bandával vagyunk, akkor inkább sör.
 Kedvenc színetek?
 Zöldet illene mondanunk, mi? A zenekar közös színe az legyen az aranyló whiskey színe.
 Jelenlegi tagok:
amiki, azimi, adani meg azáron

Jacsó Miki – gitár, ének,
György Imre – ének,
Gál Dani – dob,
Bálint Áron - basszusgitár.

2011. szeptember 12., hétfő

Nem akarták, de adták! Uzipov Interjú!


A nyáron hallottam először lelkesen a gitárosunktól, próba közben, hogy van valami kurva nyers banda akik bika fejjel tolják arcba a gitárt! Nagyon jók és ráadásul magyarul  is énekelnek!
Utána is kerestem, és kiderült csináltak is egy három számos EP-t ami ritkán frissít ennyire!

Erről is, a várható koncertről, színekről kérdeztük őket...


Tagok:
Hosszú Gábor – basszus, ének

Walkó Gergely – gitár

Kubányi Bálint – dob
Hallgatni olvasás után, közben! Gyerünk!

UZIPOV - 2011 EP by uzipov


Mi volt idén a legnagyobb lépés a zenekar életében?

 grog - 2006-ban egy házibuliban jammeltünk először együtt, 2 basszusgitár és egy dzsembe volt a felállás... Innen jött az ötlet és eleinte ordas durva zúzdának tűnt egy két bézzel felálló rockzenekar, de a legnagyobb lépés az volt mikor szerencsére elengedtük ezt a koncepciót és az alap gitár+béz+dob felállással kezdtünk próbálni. Ami jó, azt minek variálni?!
hosszú - Idén a legnagyobb lépés, hogy végre elkészült az első EP-je a zenekarnak. Három szám tömény jóindulat. (itt lehet meghallgatni, letölteni: http://www.uzipov.hu/index.php?p=3&) Illetve hogy életünk hárommilliomodik próbatermét építjük. Szeretünk pepecselni.
 Mik a tervek a jövőre nézve? Felvételek, új számok esetleg várhatóak-e? 
 grog- Kurvalassan, de haladunk, 1 komplett album dobfelvételei megvannak, pár hónapon belül elkészülünk a következő 3 számmal, amit megint egy EP formájában tervezünk közzétenni. Még 1 ilyen kör lesz és a 3 EP összeáll egy LP-vé.
hosszú -A stúdiómunkákat teljes egészében Schram Dávidra bíztuk. És hogy milyen jól tettük, ezt bizonyítja az EP! Ősszel beindítjuk a gépezetet, abbahagyjuk a szarakodást, és klubkoncertek keretén belül próbálunk minél nagyobb halláskárosodást okozni. A nagylemez idén valószínűleg nem áll össze, de hát a jó munkához idő kell ugye. Tervezünk klippet is készíteni nemsokára. Jövőre pedig irány a fesztiválozgatás, ha minden jól alakul.

Mit gondoltok a Stoner-Rock-ról mint zenei irányzat, Magyarországon lehet számolni a virágzásával?
 grog - Egyáltalán nem tudom elképzelni, hogy Magyarországon bármi virágozzon rockzenei téren.. Mi addig csináljuk, amíg jólesik és ha van közönség, annak örülünk.
hosszú – Magyarországon egyedül az arrogancia, és az adó virágzik. Összes tiszteletem azoké a zenészeké, akik mindenre szarva teljes erőbedobással csinálják. A fiataloknak normális példakép kell. És ki lehetne alkalmasabb erre, mint egy rocksztár?
 Melyik koncert volt eddig a legemlékezetesebb a zenekar életében? (saját, vagy kedvenc zenekarotok koncertje)
grog - Az első koncertünk a Dürerben Michael Jackson halálának napján.
hosszú – A végén egy jó ’we are the world’ –del.
Hol lehet látni/hallani titeket legközelebb?
 grog - Október 15 Szombat, Roham bár, a Kollaps-al karöltve. (esemény)
Mi volt a legfurcsább hely ahol felléptetek?
grog - Egy acapella koncert a Tóth kocsmában a Jászain. Az egész ABBA - Goldot elnyomtuk. Imádták.
hosszú - Többször is nyomattuk ott a jónépnek. A pincérek is imádtak.
 Hogy jött az Uzipov név, mit jelent igazából nektek?
 grog -  Egy kocsmában ültünk, ittunk és ez lett a vége. Igazából baromkodásnak indult, de egyre inkább kötődünk hozzá, bár konkrétan semmi értelme nincs. 

Ami nekünk nagyon tetszik, hogy magyar szövegeket írtok, miért döntött a zenekar emellett?
 grog -  Egyrészt az angol szöveget mindig megúszósnak gondoltam. Valamit makog a csávó ami esetleg jól hangzik, de valójában mindenki leszarja, hogy miről van szó. Nem mintha érdekelne ez a "most kurvára megmondjuk a frankót" vonal, nem bírom ha valaki egy rockzene szövegével világot akar megváltani. 
hosszú - A magyar szöveg nagyban hozzásegíti az embereket itthon ahoz, hogy elmerüljenek a zenében. Hiába tudsz angolul, a lelked magyarul ért igazán. Ezért szeretem például az Óriást, az IHM-et.
Ki írja a szövegeket?
 grog - A Hosszú. Próbáltam én is, de olyan lett mint valami korai antifitnesz, úgyhogy szertartásosan elégettük és lehugyoztuk.
hosszú – Elég fasza volt. „Nem érdekel máááár, semmi se nem érdekel se...”
Milyen zenekarok, könyvek, események inspirálnak titeket?
 grog - Elvis, RATM, ACDC, Queen. 
hosszú – 1984, Barátok közt, Légy jó mindhalálig. De legjobban természetesen a saját nyomorom inspirál, mint minden rendes rokkert.
Hogyan talált meg titeket ez a műfaj, hogy ezt játsszátok?
 grog - Mindenki játssza azt amihez ért. Nem vagyunk virtuózok, sokkal inkább zenében gondolkodunk mindhárman, mint hogy kihozzuk a technikai maximumot magunkból. Leszarjuk a virgázást és inkább csinálunk 5 kétperces számot, mint egy 10 percest. Nem akarjuk szopatni magunkat, azt játsszuk ami kijön. Ha valami nem jó elsőre, vagy nem tudom megjegyezni, hogy eljátsszuk még egyszer fél óra múlva, megy a kukába. Az összes számunk a próbateremben született, nem hiszek az otthon komponálgatásban, főleg ebben a műfajban.
hosszú – A számok három idióta összerezgéséből állnak össze. Nem próbálunk koncepciózusan az egyszerűségre törekedni, csak azt csináljuk, ami abban a pillanatban kitör belőlünk. Egyébként mást nem is tudnánk.

Kedvenc színetek?
 grog - A bombay sapphire gin üvege nagyon állat.
hosszú – Makklila.