2012. augusztus 31., péntek

Wo Fat: The Black Code '12

Szilárd talajt fogott a Wo Fat negyedik soranyaga.
Elhagyták az eddigi mocsárban úszós szúnyog-szutykot, és most a szájönszfiksönös nézetváltás felé fordultak!
De a ragacsos gitár ugyanúgy megmaradt, sőt dallamosabb és jobb szájban maradó énektémák forrtak ki
Bátran mondom az eddig legjobban összepakolt lemezük a texasi srácoknak. És jó látni, hogy Dallasból nem csak a "kiszáradt" olajkutas témájú gagyi sorozatok élednek fel...
Újra szólhat a Fuzz-Blues!


Tagok:
Kent Stump - Vocals, Guitar
Tim Wilson - Bass
Michael Walter - Bateria Mastodontica 

Infók:



2012. augusztus 25., szombat

Atomic Vulture - A keselyű leszál! / Demo '12

Úgy látszik Belgiumban is "A Fű Zöld", mint a hogy a város plakátjain nyomatják, mert ez a
"Demo 2012 by Atomic Vulture" telibe ment!
Aki "stoner" zenével foglalkozik -hallgat, vagy zenél - annak már zsigerből is eszébe jut a Kyuss név. Hasonló hangzást lehet hozni, de hasonló hangulatot kiváltani csak keveseknek sikerül...Na de ennek a burgesi triónak sikerült ezt elkapnia. Én meg ugye kifejezetten szeretem az instru zenéket, szóval plusz öröm volt, hogy ezúttal itt sem volt ének...2012-ben kiadott Demo-EP a három adagja szépen lassan perzselődik be az agyba, mint a ahogy a cigi parázs halad lassan a szád felé egy nyugodt slukk alatt...Terjedelemben is kábé annyi idő alatt végig is lehet hallgatni...Ennek Nikó barátom biztos örülni fog, mert Ő mindig szorgalmazza a zenekaroknak a rövid de tartalmas bemutatkozó anyagokat. Ráadásul viheted magaddal, kiszabadulva a meleg lakásból a szabad árnyékba, mert le is tölthető a cucc ingyé...


Tagok:
Jelle Galle : Bass
Pascal David : Gitár
Jens Van Hollebeke : Dob
Infók:



2012. augusztus 23., csütörtök

Kroh - „amikor az experimentál elvetemülést egy jó fish&chips, és egy pokolbeli doubledeckeres-körút követi"


Kroh(\Fukpig) - 10” split EP ajánló:

Ha egy igazán-nagyon furcsa sludge-doom-stonerrock-kombót szeretnétek ajándékozni hallószerveiteknek, akkor a Kroh a Fukpiggel (kikre most nem-idevágóságuk miatt nem térek ki) közös 10”-os, osztott EP-je a legjobb választás!
Hihetetlen mód ötvözi Francis Anthony az általa írt szövegeket kellemesen fülbarát hangjával, és Paul Kenney instrumentális rásegítésével. A birminghami srácok iszonyatosat szaggatnak, és mind doomos, mind pattogósabb talpalávalóhoz szokott stoner rokkmetálereknek kiadós élvezetet nyújt…
Kezdésnek a Lucidius-t hallgatjuk, mely egy doomos-torzított-zajos hanghullám-áradat, bizonyosan különleges énekhanggal tálalva, és a nemkicsit boszorkányüldözős hangulatot adó gitáreffektekkel finiselve egy bármiféle-fajta sztónernek kiváló audiális dallamcsemege… Ez olyan, körülbelül, mint amikor az experimentál elvetemülést egy jó fish&chips, és egy pokolbeli doubledeckeres-körút követ…
A Retribution egy muzikálisan a sötétben ólálkodó stonermetal-remekmű, melyben hangzásilag, személy szerint, javarészt a QOTSA és a HIM-hez hasonló bandáktól (-hogy a nem-annyira-avatott füleket is megértésem irányába tereljem-) származó inspirációt vélem felfedezni. A stílusok, effektek, hangzás, és összetettség effajta keverése egy egyedi, és talán első hallgatásra furcsálható hangzást biztosít, mely többszöri meghallgatásra ösztönöz.
Hogy up-to-date-ek legyetek, lájkoljátok a FB-site-jukat, látogassátok meg a bandcampjüket, ahol meghallgathatjátok, megvehetitek az Ice Dragonnel közös hétcolost, és a teljesen „stonermetal á la experimentál” self-titled-albumukat.
Ha a haverok előtt akartok hipszterkedni, vagy a legközelebbi koncin, egy überkirály Kroh pólóban feszülni, akkor ajánlatos merch után errefelé tekintgetni.
MrGustav

 



2012. augusztus 21., kedd

Ride The Sun - Telefüstőlt kisbusz-zene!


2007 unatkozó nyara, mit lehet ilyenkor legjobban csinálni, mint zenekart alapítani és belezenélni az érzéseid a napba...Össze kell szedni még a környék össze jó csaját, buszba pakolni, és utána jól megtáncoltatni őket homokba...Így kezdte a minnesotai Ride the Sun legénysége, a Red Desert sercegő homokszemcséi felet kitépdesni az ördögszekereket...


2010-es anyaguk, ami a saját nevükre, hallgat régi dallamok kedvelőinek kedvez csak igazán...Igaz nem fogják telefosni tőlük bőrgatyát, de kellemes emlékek talán idéz bennük. Náluk is beütött a 70-es évekből maradt szérum, amit Nagypapa stelázsijába találtak, mert igen csak hozzák a kellő hangzást, ami néhol ólom-bluesos, néhol dallamos, spirálosan a füled felé csúszó kőfaragvány...Vérbeli kisteherautót robogtató Fuzz-Riff-Rock! 
 Tagok:
Lydell A.,Gitár/Ének
Rob G., bassz, 
Jason Dob, 
 Dan Frick,Gitár/ének
 Infók:
Facebook / Reverbnation / BandCamp



2012. augusztus 19., vasárnap

Dopethrone III. -"megint csak kiadós stonersludge-szexben részesülnek kedves, kis zöld füleink"

A kanadai trió ismét tálalta a tőlük megszokott egytálételt, ami bomló hús-, és fémételt a dallamokkal, avval az eszméletlen basszusgitár-gitár-dob-hangzásssal, a rothadással, a drogokkal, a piával, a rozsdával, intim női testrészekkel, és sátáni hörgésekkel fűszerezve összegyúrtak egy istentelen, fűszagú sludge-burgerbe… megint csak kiadós stonersludge-szexben részesülnek kedves, kis zöld füleink… Mert ami oxidálódó vas, bűzlik, és valami zöld nyálka kúszik végig rajta, a lassú, rothadásos halált felidézvén, az mind megtalálható az album összes számának arcletépős riffjei között… És az albumborító is egy külön gyönyör…
Az album első, felvezető száma, a Hooked egy depresszív túra Önvád, Öngyűlölet, Drogéria, és Sátánia országainak határán. A trekk a tőlük megszokott, doomra nem, de a sludge-ra igencsak jellemző „pörgős is-de nem is” ritmussal kavargatja fel a még ép elménk rendjét… Mire a szám végére érnénk, és úgy éreznénk, hogy ami agyi-iszapot ez felkavart, azt majd jól leülepíti a következő lassú, és rozsdaszínű doomos keringő… Neem, nem, a Dopethrone zenei zsenialitása a váratlan véletlenek, és hirtelen pusztulások művészetében rejlik… A második szám, a Reverb Deep lesz az, ahol vagy kiszálltok, vagy végleg elvesztek az album undorító, de gyönyörű sludge-tengerében. A trekk lehúz a pezsgős gitáreffekttel, és a nagyon mély, és erős basszusával, az elhaló, itt-ott gyengébben hallható dobjával. Lehúz a mélybe, az iszapos, démoni víziókkal teli rozsdavörös sötétségbe… Következő megállónk a Devil’s Dandruff, egy többeknek biztosabban tetsző szám, mely ötvözi a sludge-ot a lelassított, hányás-szagú stonermetallal… Hirtelen megjelenik a méregzöld ködből kiválva az agyi-mocsarunkban a Dopethrone hajója, mely eszeveszett bio-hajtóműveivel nagyonnagy mocskot visz a le nem ülepedett iszaptengerbe, abba a rozsdamocsárba, amit az első számmal elértek… Rögtön kérdésekkel bombáznak… Felszállsz a hajóra, matróz? Kiszállsz? Vagy képes vagy küzdeni? Feladtad? Vagy talán akarod még az agykavarás és agygyönyörködtetés végzetes kombinációját?


*Az esetleges, többszöri végighallgatásból származó agykárosodásért sem a banda (főleg nem a cikkíró, haha) felelősséget nem vállal!*
- MrGustav-

Infók:

DOPETHRONE

 

 
 

2012. augusztus 16., csütörtök

Stinker ajánló: Buffalo-Los Dias Lentos


2002-ben Claudio Filadoro távozott a Los Natas-ból és új projektet hozott létre Bufallo néven. A debütáló albumuk, a "Hurricane Season" 2003-ban készült el, és bekerült a 100 legjobb album közé, az akkor még működő amerikai Stoner Rock oldalon. 2004 folyamán az Astroqueen zenekarral közösen jelent meg második lemezük, Astroqueen vs. Buffalo címen. 2005-ben kiadták, Karma című anyagukat. 2007-es, Argentín és Chilei turnén kezdték el írni a negyedik albumot, amit 2008 végén jelent meg „30 Days of Night” néven és idén ősszel jelent meg utolsó a sorban, a Los Dias Lentos.
A fentiekből kiderül, nem egy fiatal csapatról van szó, ami hallatszik is a lemezen. Nincs, túlbonyolítva semmi, a kevesebb néha több elvét követik, Stoner rock n' roll a javából! 
Úgy húz a lemez, mint egy úthenger. A hangzás is rendben van, a torzított bőgő jó dinamikát és koszt ad az egésznek, a dob is kellő keménységgel szól és a mocskosan recsegő torzított gitárban sincs hiány a dalokban. 
Spanyol nyelven prezentálják a mondanivalójukat, ami nem zavaró, az ének annyira dallamos amennyire egy tequila áztatta hang, képes. Hárman alkotnak a srácok, Pastor: ének és gitár, Xon: bass és ének, Leandro: dob és percussion. Az külön momentuma a dolognak, hogy szeretik a Ford Taunusokat és ezért akkor sem írtam volna, hogy rossz, amit csinálnak, ha az. Természetesen nem vagyok korrumpálható. 
Stinker



Infók:  
Facebook/Buffalo

2012. augusztus 14., kedd

Dopethrone: Dark Foil – „Ha valami, hát ez mocskos, rozsdás, de mégis olyan finom, és huncut...”


Egyik kedves olvasónk MrGustav, csatlakozott hozzánk, hogy véleményezze a dolgokat amiket lát, hall, gondol! Fogadjátok szeretettel első írását! 

"Kanada…? Hideg, juharszirup, francia amcsik… Nekem már a Dopethrone is „Kanada”, a három ifjú, Vincent (énekes,és gitáros poszton), Vyk (aki a bőgőt pengeti), és Thomas (egy jó dobos nélkül nincs jó drogmetál banda) miatt. A montréali formáció második albuma, a Dark Foil nagyon egyedi műalkotás, és egy igazi utazás a mocskos, szesz-, és zöldszagú „alvilágba”, melyet kellően hozzáértő fülek a stoner doom, stoner sludge és black metal igazán dobhártya-pirító, agytekervény-tekergető, minden stoner igényét kielégítő zenei teltséget produkáló dallamok, és érzések tökéletes elegye… Drogfűtötte rozsda-tanya… Ha valami, hát ez mocskos, rozsdás, de mégis olyan finom, és huncut... Az album nevét viselő Dark Foil személyes kedvencem, mely eléggé belerondít az átlag zenehallgató hétköznapjaiba, felemeli, de mégis bűzös odvakba tuszkolja be -még a magamfajták muzikálisan edzett lelkivilágát is-, ahol már csak az ez utáni számoktól várhatunk megváltást… Nem lövöm le a „poént”, nem közlöm csak úgy az album tovább milyenségét, de bizton állítom, hogy a Cosecha De Sangre-nak, és az Aint No Sunshine-nak (így van, Bill Withers számának feldolgozása) igen sok rajongója lesz a stonerdoomolók közül, egy meghallgatást megér minden, magának jót akaró „zöldfülűnek”! Ha érdekel az album, és bárminemű vásárlással támogatnád a bandát, zenei tevékenységüket, vagy csak szimplán király arc vagy, látogasd meg a Bandcampjüket, ahol az új albumba is belekóstolhatsz, sőt meg is veheted (nem vicc) 6,66 usadollárért, és ha esetleg, hirtelenjében nagy fan lettél, mint én, nyomj egy bika lájkot a Facebook-oldalukra, vagy kattints, kacsints, és kukucskálj a Májszpészükre! Bónusz információ-áramlat az énekes, Vincent Houde youtube-channelje."


MrGustav 

2012. augusztus 13., hétfő

Stone Axe: Captured Live!

Stone Axe: Captured Live! Roadburn Festival 2011  
by Ripple Music


A rockzenei szintéren egyre jobban feltörekvő Ripple Music blog, közzétette a Stone Axe zenekar 2011-es Roadburn Fesztiválon felvett koncertjét. A Mos Genertor-ból ismert, Tony Reed csapatát szerintem nem kell bemutatni a műfaj után érdeklődőknek, a játék neve Stoner-rock, azon belül is a 70-es évek béli klasszikus rock jellemző rájuk.
Kellemes hallgatnivalót,
Stinker!


2012. augusztus 12., vasárnap

Stinker Ajánló: Kill Devil Hill

"Egy jó koktél alapjai: hard rock, doom, grunge, egy modern keverővel összerázva. A zenekart Vinny Appice (Black Sabbath, DIO) hozta létre, akit Jason „Dewey" Bragg énekes (Pissing Razors ), Mark Zavon gitáros és Rex Brown basszusgitáros (Pantera, Down) egészít ki. 2009-ben, a doboslegenda Vinny Appice találkozott a Stephen Pearcyvel is játszó, tehetséges gitárossal, Mark Zavon-nal, aki éppen Dew Bragg énekessel dolgozott és Kill Devil Hill néven közös projektet indítottak 2010-ben, Los Angeles-ben és végül a bőgős posztra Vinny elhívta régi ismerősét Rex Brown-t. 

Idén megjelenő albumuk címét saját nevük képezi, hangulatilag az Alice In Chains féle grunge-hoz áll a legközelebb, de a rockos riffek és doomosabb belassulások is részét képzik a daloknak egy olyan egyveleget alkotva, ami egyszerre dallamos és kemény. A lemez egészében nagyon erős és ez nem csak a két húzónévnek köszönhető. Jason hangja tökéletes, talán nagy ívű refrénjei miatt is leginkább a grunge felé húzza az embert, (bár talán nem annyira egyéni a hangja, mint Layne Staley-é) Marknak sem kell egy kis gitártechnikáért vagy feelingért a szomszédba mennie, hallatszik, hogy nagyon érzi ezt a vonalat. 
Ajánlom mindenkinek, aki szereti a kemény, dallamos, feellinges rock zenét!"


Infók: 

2012. augusztus 9., csütörtök

EMPERORS- Nijmegen "császárai"!


Na most a hollandusok egyik csapata dobta át a cuccát hozzánk, 
ami nem rejt megfejthetetlen megoldásokat, az ének lehetne kicsit színesebb de a zenes sikerrel pótolja ezt.


Tagok:
Dob: Peter
Bézz: Marcello
Vox: Ralluf
Gitár: Paulizei
Gitár: Noël 

Infók:

 
 

2012. augusztus 8., szerda

Új letölthető Igor dal! Ütős játék, mint a tenisz!


"Здравствуйте!
A tavaly megjelent "HE" című EP munkálatai során rögzítettünk egy
olyan dalt, amely végül nem került fel a kislemezre. Az ének témák
véglegesítését követően, "Agassi" címmel jelentettük meg ezt az eddig
kiadatlan szerzeményt, amelyet az alábbi linken tudtok meghallgatni,
illetve letölteni:
http://soundcloud.com/ngovo666/igor-agassi
A felvétel az egerszalóki Standing Waves stúdióban készült a Shapat
Terror-os Sohajda „Sohi” Péter segítségével! Vele fogjuk rögzíteni az
idén év végén esedékes következő, "NA" című anyagunkat is, de addig
még várható egy régi dalunk, a "Jerzsi" újravett verziója.
Ősszel pedig a Torn from Earth és a Corrodal zenekarokkal teszünk egy
kört az országban. Pontos dátumok hamarosan.
További info a zenekarról:
http://igortheband.blogspot.hu
До свидания!”


Infók:

2012. augusztus 7., kedd

Bonze's Fuel-EP/ Lassú benzin!


Benzint gargarizáló athéni hármas, jó kis maszatos Doom-mal érkezett be ezzel az EP-vel. A crash szinte végig kísér erőteljesen minden riffet, és az éneknek sincs sok dolga...Na de lehet hajlongani, és a reggeli tornához jól jött!


Tagok:
Manos Tiganis: Béz/Ének
Michalis Athanasakis: Gitár
Nik Soultoukis: Üt

Infók:



2012. augusztus 1., szerda

"Ez a munka a miénk és büszkék vagyunk rá!" - Giant Horizon Interjú!



A soproni Giant Horizon zenekar albumáról már beszámoltunk, most ők írtak magukról!

Meséljetek egy kicsit magatokról, mikortól kezdtetek el együtt zenélni ebben a felállásban?
A kezdetek 2009-re vezethetők vissza, amikor Andris összeült Dáviddal (Lakat) a próbateremben, és előjött pár súlyosabb, C-re hangolt riff, téma. Egyből tudtuk, hogy erről van szó. Rövidesen csatlakozott Gábor (Bogár) basszusgitárral, és Nagy Ricsi ült a dobok mögé, ő azonban 2010-ben távozott, és helyét Marci vette át, így a jelenlegi felállás 2010 márciusa óta működik. 
Mi volt eddig a legnagyobb lépés a zenekar életében?
2011-ben vettük fel az Astronaut albumot, ami tartalmazza az addigi összes nótánkat. Megtapasztaltuk, hogy egy kezdő zenekar életét hogyan nehezítik meg egy saját lemez elkészítésével járó körülmények, kezdve a stúdiómunkákkal, amit Hoffer Péter és csapata segítségével hoztunk össze, folytatva a borítóval, a műbejelentéssel, lemezgyártással, és a többi. Nehéz ügy, főleg ha magadra vagy utalva, mindent saját kezűleg kell intézned, arról nem is szólva, hogy csak tolod bele a pénzt, és tudod, hogy abból alig köszön majd vissza – nyilván nem is ezért vágtunk bele, hanem mert meg akartuk mutatni a zenénket. A lemezen hallható tizenhárom tételben benne van szívünk-lelkünk, és bár utólag okosítva sok dolgot máshogy lehetett vagy kellett volna tennünk, ez a lemez a Giant Horizon akkori színvonalát tükrözi. Ez a munka a miénk és büszkék vagyunk rá!
A lemezből egyébként egy példány eljutott többek között Iowa államba is, ahol korrekt kritika született róla, Svédországból pedig az Ozium Records érdeklődött az anyag iránt, velük jelenleg is egyeztetünk.
Mik a tervek a jövőre nézve?
Kőkeményen menni előre! Rengeteget együtt zenélni, jammelni, fejlődni, amennyit és ahogy csak lehet. Minél többet koncertezni, és látni, hogy az embereknek tetszik, amit csinálunk. Érvényesülni saját erőnkből és anélkül, hogy elkurvulnánk, ugyanilyen trógerként vinni hírét a zenekarnak határon innen és túl.
Emellett időnként megörvendeztetni a ránk kíváncsiakat és magunkat új anyaggal, ebben az évben még elő akarunk rukkolni egy 3-4 nótás EP-vel!
Ja, és ki kéne már ganajozni a próbatermet!
Mit gondoltok a Stoner-Rock-ról mint zenei irányzat, Magyarországon lehet számolni a virágzásával?
Erre a zenére talán különösen igaz, hogy ha kíváncsi vagy rá, akkor megkeresed, meg is fogod találni, és rájössz, hogy igen, létezik, köszöni, jól van, de nem locsolják az arcodba, mint annyi minden mást, például a mainstream kutyulékot a rádióban, vagy a mega-giga-sztárjainkat, ugye... Ha nem követed nyomon, akkor nehezebben akadsz rá, eltekintve pár nagy névtől, akik közismertek. Viszont ha benne vagy, akkor jó néhány zenekart találsz itthon is, akik ilyen-olyan szinten, klub-bulikban, egy-két lemezzel, EP-vel szépen működnek, és ezzel életben tartanak egy adott közösséget. Azt is be kell látni, hogy Budapest környékén ill. környékéről gyorsan, könnyen terjed az információ, ám ez nem igaz visszafelé: nagyon meg kell dolgoznia egy vidéki stoner-bandának ahhoz, hogy a hangja elérjen a fővárosig. 
Melyik koncert volt eddig a legemlékezetesebb a zenekar életében? (saját, vagy kedvenc zenekarotok koncertje)
Mindegyikünknek valami más miatt emlékezetes egy-egy buli, de talán a legdurvább közös emlék a Talentométer tehetségkutató-elődöntő az A38-on. Játszani a Hajón, még ha csak húsz percet is, na az nem szar, nagyon nagy élmény! Főleg, hogy a másik kilenc zenekarral ment a haverkodás, a csocsó, és a vedelés egész nap! Kisbusszal menni, végigökörködni és sörözni az utat oda-vissza... Kicsit belenyaltunk, hogy hogyan nyomják a nagyok, hát meg tudnánk szokni... 
Hol lehet látni/hallani titeket legközelebb?
A következő nagy hoppáré augusztus 31-én, az egybenyitott Kék-Vörös Yuk-ban lesz, a Wall of Sleep és a Stereochrist szülinapi buliján, ahol mi is lehetőséget kapunk, amiért ezúton is köszönet a szervezőknek és a többi brigádnak! Utolsó fellépőként igyekszünk majd felrugdalni a megfáradt seggeket, és megmutatni, hogy egy hozzánk hasonló határszéli suttyó zenekar is beleillhet a képbe. A Wall of Sleep-pel egyébként – Sopronban – már három alkalommal adtunk közös bulit, ezek számunkra nagyon jó emlékű események, jó kapcsolatot ápolunk a srácokkal is. Az augusztus végi koncert után a következő megmozdulásunk szintén velük, Sopronban várható november eleje környékén, egy kis Mindenszentek-napi riff-támadás ürügyén. Remélhetőleg ez az este legalább úgy sikerül majd, mint a tavalyi.
Mi volt a legfurcsább hely, ahol felléptetek?
A jelenlegi felállás első közös koncertje egy Sopron közeli faluban esett meg, ahol a kocsma udvarán egy sörsátorban próbáltuk hevíteni a népet a Blues Company előtt, ami nem volt egyszerű. A szakadó eső kellőképpen megbuggyasztotta a sátor tetejét, ahonnan a jószándékú biztonsági őrök seprűnyéllel nyomkodták le a több száz liter vizet, mindezt a végerősítőktől és egyéb villanymotyóktól alig fél méterre. A szűkös emelvény mögött pedig, a dobszéktől pár centire MTZ-hengerfej, borona és rozsdás ekevas árválkodott, így a dobosunknak különösen izgalmas volt ez a buli, szerencsére nem halt hősi halált a stoner rock frontján. Mindezek ellenére fain kis este volt!
Hogy jött  Giant Horizon név, és mit jelent igazából nektek?
Andris és Dávid szavak egymás mellé rakosgatásával szórakozott enyhén módosult tudatállapotban, így keresve nevet a zenekarnak. Ez lett belőle. Komolyra fordítva a szót, mi jut ez ember eszébe egy eszetlen nagy síkságon állva, nézve, ahogy kúszik le a nap a látóhatár mögé, és ott vibrál még a délibáb? Szabadság, örök élet, trógerség, rákendról. Nekünk ez.
Ki írja a szövegeket, és mért pont az angol nyelven?
A szövegek Andristól érkeznek, és tartalmukra nagy befolyással van az aktuális életérzés, hangulat, napi problémák, szerelem, utálat, elszenvedett igazságtalanság. Valamiért úgy gondoltuk, hogy magyar nyelven ezeket nagyon nehéz, vagy akár lehetetlen hűen ábrázolni ebben a zenei környezetben, leginkább az érzés csorbulna, ezért maradt az angol nyelvű ének.
Milyen zenekarok, könyvek, események inspirálnak titeket?
Kezdve a legnagyobbakkal, természetesen Black Sabbath, Down, Kyuss, Monster Magnet, QOTSA, Pantera, Mastodon... És jó néhány olyan banda, akik talán kevésbé közismertek, de ránk nagy hatással vannak, ilyen például Red Fang, Baroness, The Mars Volta, Kingdom of Sorrow, Lowrider, és ami aktuálisan valami miatt megfog minket, még ha nem is éppen kemény arclezúzós zene.
Hogyan talált meg titeket ez a műfaj, hogy ezt játsszátok?
Ez csak úgy jött, ez állt kézre. Mindig is a blues alapú zenéket kedveltük és a keményebb zenék közül még mindig ez áll a legközelebb a blueshoz. De nagyon sok minden közre játszott még, előző zenekarok lagymatag stílusa stb. hogy ezt a vonalat vettük fel. Viszont nem vagyunk egy zárkózott banda, mindig nyitottak vagyunk a számunkra új dolgok felé, ha az a szájízünk szerint való ezért képesek vagyunk szinte hónapról-hónapra fejlődni, tanulni és egyre jobbakká válni és többek közt ez is a célunk. 
Kedvenc színetek?
Például a fekete, és mint minden tökös férfiembernek, így nekünk is a női bugyik alatt rejlő rózsaszín!


Jelenlegi tagok:
Pócza András – ének, gitár
Lakatos Dávid – gitár, vokál
Kobzák Gábor – basszusgitár
Visy Márton - dob

Új videóklip! Frogshow - Egy szó


Elkészült Debrecen egyik grunge témájú zenekarának új videoklipje, "Egy szó" címmel! 
Hamarosan több infónk is lesz de erről majd később, addig is kóstoló: