Jó úgy visszatérni a nyaralásból, hogy egy olyan új album vár, mint a veszprémi Stoneblade, "True Stories" című anyaga. Nemegyszer volt már alkalmam látni és hallani őket élőben, így nagyon kíváncsi voltam, hogy azt a nyers erőt ez az album visszaadja-e majd. Sikerült!
Fülbeszúrós, pattogó szikrák, száraz, kenésmentes StonerMetál!
Pár mondatban megkérdeztük őket is, mit szólnak az új albumhoz. Köszönjük a válaszokat Szakinak!
Íme:
Hol rögzítettétek ezt az anyagot és meddig tartott?
Az anyagot a
zirci stúdióban vettük fel az egyik jó barátunk közreműködésével. Ha
mindent beleszámolok, akkor kb 1,5 év alatt került fel az anyag elejétől
a végéig.
Voltak bizonyos nehézségek ahogy hallottuk, mik voltak ezek?
Kezdjük
ott, hogy miért tartott ilyen sokáig felvenni az anyagot. Amikor 2011
őszén lerögzítettük a dobot, akkor az akkori dobosunk bejelentette, hogy
nem tudja tovább velünk folytatni a Stoneblade-t. Ott voltunk a
felvételek közben és dobos nélkül maradtunk. Közben pedig lekötött
bulijainkra kellett beugró dobost kellett keresni. Megtaláltuk
'Makk'-ot, aki jelenleg is nálunk üt-ver. Fél év sitty-sutty kiesett a
felvételekből. 2012 elején Makk felkészülve ült már be a stúdióba.
Igazából onnan kezdődik az egész rögzítés. Dolgozó emberek vagyunk, így
az időpontokat is nehezen tudtuk lekötni. Mire elkészült megizzadtunk,
de a jogvédelmi iroda is majdnem 3 hónapot csücsült az anyagon. Hogy
miért? Nem tudom felfogni...
Miért pont a „True Stories” címet adtátok a lemeznek?
A
szövegek miatt. Mi írtuk, rólunk szólnak, nem csalás, nem ámítás. Az
életünk egy-egy szakaszát mondja el úgy, hogy más is ráláthasson
bizonyos dolgokra. Konkrét esetek és abból folyó tanulság az egész. Egy
igaz történet!
Elérhető lesz majd az anyag „ fizikális” formátumba is?
Igen,
bár az időpontot még nem tudnám megmondani. Mivel a jogvédelmi iroda a
mai napig húzza az ügyünket, így a gyártást sem tudjuk elkezdeni. A
lemezt letölthetővé tettük, kicsit rontottunk a minőségen, de lesz majd
kiváló minőségű letölthetőség is annak, aki támogatni akarja a
Stoneblade-t.
A
Fuzzly, 2001 nyarán alakult Brazil, space-desert-stoner rock trió. Hogy
kik is Ők, és mi is az, amiért most kicsit figyelnünk kell rájuk ?
Eddigi munkáik során 1 demó, 2 nagy album és 3 ’EP-vel jeleskedtek. A
Brazil stonereket 12 éve ringatják a sivatagos, poros, néha köpködősen
nehéz, de mégis ízig-vérig tökös riffekkel. És ez így van a mostani egy
dalos single lemezkéjükkel is. A közel három és fél perces ˝Void˝,
vastagon szedi a torz basszus és dob ütemeket, ami egy fajta masszív
keretet ad a dalnak. Igazi lüktető keveréket komponál ez a két hangszer.
Uralkodik az egész témán, míg a gitár, amolyan kiegészítő szerepet kap
benne egy-két felvillanó tompa szóló erejéig. Az éneket is nagyrészt maga alá ássa, amitől első hallás után belénk ül egyfajta homály, és
kíváncsiság a többi szerzeményeikre, amiket a bandcamp oldalukon
becsemegézhettek.
Szicília
vulkáni peremterületeiről származik a Hog Truck maffia-pizza stoner
trió. Ez év májusában jelentették meg 9 hónapnyi működésük szüreteként, a
˝Gridlock˝ munkacímű 2 számos single lemezűket. Zenéjükben keverednek a
lassú rezgésű Sabbath-os ütemek, rockosabb feelingű gitárszólók a
grunge „Nirvanás” frekvenciájával. Amit nyakon öntenek még valami
alkoholos, szószos stoner mocsokkal, aminek eredménye egy grunge/stoner
doom-os, és alternatív zörgésű psychedelia. A
nyitó ˝Gridlock˝ egy homályos pattogós gitár és dob keverékével
kezdődik, amit hullámokban visznek tovább a cintányérok sűrűbb
kíséretei. Énekben hallani valami Melvins utóhang keveréket, ami
rekedtes mivoltával magával húz. Bele húz ebbe a pattogós füstős ködbe,
amiből elővillan egy laza, rozsdás gitárszóló. A
single B oldala a ˝Never Change˝ ami egy tipikus laza nyitású
basszussal és grunge ének hangú vokállal kezdődik. A gitár őrli magából a füstös (ha erősebben szólna, azt mondanám sludge) riffeket. A basszus
csapkod mint az előző dalból ismert köd a pocsolyában. Az ének dallam
itt is remek, hömpölygő, karcos, és a visszatérő említett grunge vokál
feldobja az egészet. Kellemes
két örvény van ezen a single bemutatkozó lemezen! Forgó dallamok,
mesterien összerakott témák, amit ha meghallgatsz, felidézi benned a ’90
évek flanel ing és levágott szárú farmerhez passzoló bakancsos grunge
(hétvégi bulis) időszakod, miközben még szól a tökösebb, harapósabb rock
is neked!
Banda tagok: Frank Tudisco –basszus, ének, Frank "Grommet" Orlando – gitár, Daniel Laudicina - dobok
Na,
végre nálunk is meghallgatható az Apey & The Pea, Június 13-án megjelenet legújabb lemeze, a "DEVIL'S
NECTAR”. Az
üllő súlyú anyag keresztény vonatkozású borzolgatásába nem akarok belemenni,
mindenki dolgozza fel, ahogy akarja. A lényeg ez a cucc most odabasz a fülnek,
mint a Duna Pestnek. A "NAZARETH"erős kezdésével
nyomatékosítják velünk, hogy felejtsük el - ahogy a kollégiumi társam egykor
mondta a grunge-ra -, a "nyávogós zenét". Még ha
"intelligensen" is, de azért több helyet kapott most Vulcanuskalapácsa.
Az első három zakatolósabb szám után, a "THE FOUR
HORSEMAN"-be sikerül elsőnek beletenyerelni ördög köpetébe, ami
jó pár kilót aggat a nyakba. És hiába ráz fel az egyik kedvenc a "DEVIL'S
NECTAR", a "JUDAS" után süllyedünk egyre lejjebb a pokol
mocskába.
Nem akarok belemenni abba se, mint mások, hogy hasonlít-e
valamire, vagy valakikre az anyag, ugyanúgy, mint a költőt egy múzsa, mért ne
meríthetne egy zenész is abból, amit hallgat, halott stb. Semmi különbség… Egyszerű
a képlet: Tetszik, vagy nem… ennyi. Nekünk
igen…
Apeyék újabb égető lenyomata, lentebb meghallgatható:
A Harlis Sweetwater Band egy mocskos
(klasszikus) Blues/Soul/Rock banda Huntington Beachből, vagyis Orange
County, dél California. Harlis Sweetwater, énekes-frontember, gitáros,
dalszerző bandájának bemutatkozó anyaga a ˝Lights Goin Down˝ hét
olyan remekbe szedett mocskos blues dalt tartalmaz, aminek a ritmusára
az ember akaratlanul is csapkodni kezdi a térdeit, emeli a lábát, és
néhány perc múlva már Harlis Öcsi csiszolatlan gyémánt érdességű
torkával énekeljük a dalokat. Már a nyitó ˝Backdoor Man˝ egy
markológép erejével indít, és Sweetwater mélységes, morogó vokálja
vonóerőt ad az alatta elhúzó blues gitár hangoknak. Amelyek állkapocs
szerűen horzsolják fel hallójáratainkat. A következő ˝I Can’t Justify˝,
egy kavicsos, kitaposott blues országút. Csak haladunk rajta a
swamp-down gitárok kíséretével, melyet megtámogat a jóféle
hammond-orgona hangja. Harlis Sweetwater mély, füstös, ráspolyos hangja
pontosan olyan tökéletes, mint maga a hangszerelés. A dallam fülbemászó,
és innentől van egy átka, hogy fertőz, és már dúdolod is. Igazi
kamionos feelingel kezdődik el a ˝I Just Wanna Be Your Lover˝ melyben
a szólók úgy szólnak, mint valami 800 tonnás vontató kürtjei. A rock és
blues igazi keveréke ez a dal. Jön a nagy kedvencem a “Like a Woman Should”.
Sweetwater érzelmes hangjából hallani, hogy ez a dal bizony nem másról,
mint a tökéletes társról szól. A szöveg mókás. Énekel olyan nőkről,
akik azért a "bizonyosért" jönnek hozzá, mivel odahaza szexuálisan
szűkölködnek. Azok a ravasz, szellemes metaforák, amiket szexre és a
hölgyekre használ, bővíti a dal mókáját. De egy dolog biztos, ez a dal
figyelmes, ahogy azt a gyengéd nem el is várja tőlünk, férfiaktól. A dal
zenei világa döbbenetes, lüktető, és száguldó, mint egy élvezetes
éjszaka…ha-ha. A forró éjszak után a ˝Mistreatel Blues˝
soul-os, Mississipi-s blues hangjai hűt le minket. Igazi ősi „rabszolga”
blues ez a maga kis szomorkás színességével. Finom harapós riffel nyit a
˝Madly In Love˝ kissé lírai tétele. Lassú, égető ének
dallam alatt, és folyamatosan lüktető, a dallamot követ perzselő rockos
gitár futam. Szinte mágikus a hangzása. A záró ˝Lights Goin’ Down˝egy
valóságos blues himnusz a kesergő hammond futamjaival, könyörgő
énekével. A vokál olyan hatalmas, hogy a bánatban még az eső is elered
nyomban. Itt igazán érződik a soul a blues, és a rock összekovácsolt
ötvözete. A Harlis Sweetwater Band egy olyan zenészekből álló tehetséges
csoport, akik igazán értik a nagy lélek és blues zene gyökereit. Az
egész album kiegyensúlyozott, jól összerakott, és csodás hangulatot
rejt! Egyetlen egy dolog róható fel neki, hogy ez a hét dal csak 34
perc.
-By Armand-
The
Band: Harlis Sweetwater - Vocal , Guitar, Jimmy Sena - Drums, Ken Shaw
– Trumpet, Jed Thurkettle – Trombone, Chris Lou- Bass
Mintírtuk, Június 13-án jelenik meg Apeyék "Devli's Nectar" címet viselő új nagy anyaguk...Ehhez kacsolódóan készült egy nem éppen "vidám vasárnapra" való videó, a "Judas" track-re...
A Fever Dog nevéről elsőnek, a Majdnem híres, Stillwater slágere ugrott be és bíztam benne, hogy hasonló talajon vannak srácok...Nagy távolságra nem kerültek szerencsére, ráadásul ez a kétszámos anyag nem is az első tőlük... Az "előbanda" 2007 tavaszán garázsban alakult "Snot Rocket" néven. Több koncert, egy EP, és két nagylemez elkészülte után, 2012-ben vették fel a "Fever Dog" nevet, és jött ki első anyag "VolumeOne"címmel. Itt is hozzák a '60 évekből merített hangzásvilágot, a széttaknyolt gitárt, és az erős fuzzszagot....Pszichedelika függőknek ajánlva!
A
Pan-Kultúrájúvilág stoner-t szerető népei egyesüljetek eszme égisze
alatt született hallucinogén Obiat, eddig 3 albummal ajándékozott meg
minket. A bandát, a világ népeinek különböző családfájáról hullott
zenészek alkotják. A lengyel Raf (Rafal Reutt) gitáros, a magyar énekes
Laz (Pallagi László), a belga születésű, de angol dobos Marc, és az
olasz-francia basszer Dany. Zenéjüket kisegítik ugyan csak különböző
nemzetiségű zenészek, barátok, vendégzenészek. Az, hogy világ minden
tájáról érkező, (svéd, japán, francia, olasz, ír, angol, és még
sorolhatnám) vendég és kiegészítő zenészekkel, barátokkal történő
zenélés eredménye egy globálisan átfogó, példa értékű szabad szellemet
demonstrál. Az Obiat a 90-e évek végén alakult, és jelenleg Angliában
székel.Az
eddig kiadott 3 album egy olyan ködös doom/stoner arculatot mutat, amit
mindenki könnyedén befogad. Közép tempós, zakatolós, sodródó, de még is
erős, megpakolt témák ezek, amelyen Laz változékony, energikus, néha
vékony, vagy épp érdekesen ordítós hangja igazi éteri élvezetekre
invitál. A Tripet néha hozza egy szaxofon hagja, vagy valami folyékony
kozmikus folk jellegű hang (nekem tekerőlantnak tűnik), némi jazz-es
töltéssel. Euforikus,melankolikusan savanyú énekkel, amire rácsap egy
groove-os bunkósbotnyi riff, mi meg csak fekszünk alatta aléltan a
csodálattól, és gyönyörtől hülye gyerek módjára vigyorgunk. Vannak
rajta kísérletező, vad hangok, barázdás, poros feelingek, és nyugodtabb,
néha progresszivitásba forduló arcba ordítások. Egy olyan komplex zenei
keverék hajtja az Orbiat motorját, amit nagyon ritkán lehet összeszerelni.
Újabb "Instru-Stoner" banda hazánkból, nem kis percszámú dalokkal...Bemutatkozó albumuk elérhető mától a Bandcamp-en! Rövid ismertetőt lentebb olvashattok:
Band In The Pit
"Az eredetileg
dob-gitár duóként induló zenekar egy dokumentumfilm-forgatás apropóján
állt össze 2010-ben, ám idővel ezekből az alkalmi együttzenélésekből egy
sajátos zenei világ és egy trióvá bővült, megszilárdult formáció
bontakozott ki. Ha az egyes zenei stílusok városok egy térképen,
akkor a ma már dob-basszus-gitár felállásban játszó Band In The Pit a
városokat összekötő végtelen országút mellett álló motel. Elsőre
kézenfekvőnek tűnik a stoner rock jelző használata, közelebbről nézve
viszont több a zenében az atipikus elem, mint a stoner zenei eszköztár
kelléke. A 10-20 perces, önmagukba körkörösen visszaforduló, mániákusan
ismételgetett témákra épülő instrumentális számok meg sem próbálnak
verze-verze-refrén-verze dramaturgiájú daloknak tűnni, és Késmárky
Szabolcs gitárjátéka is sokkal közelebbi rokonságot mutat a hill country
blues-zal, mint az ún. mázsás riffeléssel. Az effektpedálok armadáján
átvezetett koszos, roncsolt hangok nem a lousianai mocsarak fojtogatóan
nehéz iszamósságát idézik meg, hanem sokkal inkább az erősítő
katódcsöveire égő por kifinomult textúráit. Mindehhez a Prókai Norman -
Schneider Vilmos alkotta ritmusszekció egy olyan groove-centrikus vázat
ad, hogy az, a repetitív jellegnek köszönhetően, már-már a tánczene
határán egyensúlyoz. Értsd: körülbelül 10 - 15 percig, hogy aztán a
folyamatos feszültséget teremtő balanszírozásnak egyszer csak vége
szakadjon, és a színpad minden irányából elszabaduljon a pokol. Teljes a
kör: a psychedelic stoner rock jelző kézenfekvőnek tűnik."
Tagok:
Késmárky Szabolcs -- gitár
Prókai Norman -- dob
Schneider Vilmos -- basszus
Mikortól
kezdtetek el együtt, ebben a felállásban zenélni?
A
mostani felállás tavaly november óta létezik, amikor is egy
basszusgitáros tagcserét követően Gábor beszállt a zenekarba.
Korábban is beszéltük, hogy Gáborral kicsit súlyosabb muzsikát
tudnánk csinálni, és így is lett!
Most
készül kiadásra az első EP-tek. Beszélnétek egy kicsit róla?
Hol készült, hány szám lesz rajta, lesz-e fizikális formátum
stb…
A
kislemez felvételei a debreceni Wookie Sound stúdióban készültek.
A felvételek 2 hónapig zajlottak Zurbó Zoli és Hegyes Gergő
közreműködésével. A munkálatok alatt jól éreztük magunkat és
egy EP beharangozó videó is készült. A lemezen 4 szám lesz
hallható mely a „Kneel Down” címet kapta, és természetesen
fizikális formátumban is elérhető lesz hamarosan! Innen is köszi
a Wookie Sound stúdiónak!
Hogy
jött a Blackhoneynév,
és mit jelent igazából nektek?
A
nevet Balázs találta ki még ezer éve és mindenki úgy gondolta,
hogy ez a név teljes mértékig leírja a zenekart.
Ki
írja a szövegeket? És miért pont az angolt választottátok?
A
szövegeket általában Balázs írja, de például az egyik új
számunk szövegét Feri hozta. Azért választottuk az angolt, mert
tapasztalataink szerint a műfaj ezen a nyelven szólal meg a legjobban.
Milyen
zenekarok, könyvek, események inspirálnak titeket?
Balázs:
A hazai zenekarok közül Apey-ékat emelném ki, akik hatással
vannak rám, valamint a Torn from Earth, a Haw, Grand Mexican
Warlock, stb. és természetesen a Down.
Feri:
Ezernyi zene tud inspirálni, sose hallgatok egy adott stílust és
lássuk be, nem is szabad. Szerintem nem jó dolog egy műfajnál
leragadni, hiszen mindig más és más hangulata van az embernek,
amit egy zenei stílus nem tud megadni, vagy csak k*rva nehezen. A
mathcore-tól a blues-on át a post-os hülyeségekig mindent
hallgatok. Könyveket nagyon ritkán olvasok, de amit már jó
párszor elolvastam, az a Picsa könyve, a ’Mecsek legalja’.
Nagyon szeretem őket, ők idehaza igazi legendák a hazai punk
történelemben!
Gábor:Gyerekkoromban
nővéremtől kaptam a kiképzést; Metallica, Biohazard, Sepultura
meg ilyenek mentek otthon. Volt, hogy leültetett a music center elé
és azt mondta, hogy:”Na addig innen nem állsz fel, míg ezt végig
nem hallgatod!” Persze volt egy kis diszkós kitekintés a csajok
miatt, de nem tartott sokáig. 12 évesen már a Cannibal Corpse volt
a befutó. Mostanság is keményebb zenéket hallgatok, az új TDEP
album pl. nagyon adja. Könyvek közül Feldmár András írásai
hatottak rám a legjobban, legutóbb pedig Popper Péter, Ranschburg
Jenő és Vekerdy Tamás: Az erőszak sodrásában c. könyvét
forgattam. Ezek főleg pszichológiai könyvek, de nagyon szeretem
Márai Sándort, meg sok verses kötetet is szoktam olvasni.
Mondhatni irodalomkedvelő vagyok.
Hogyan
talált meg titeket ez a műfaj, hogy ezt játsszátok?
Mindig
is éltetett ez a műfaj minket és a mocskos földbe döngölő
riffek. Ez által nem is volt kérdéses, hogy ezt a műfajt
„válasszuk”, ha lehet így mondani. Amúgy meg sose volt konkrét
elhatározásunk, ez jön belőlünk, ezek vagyunk mi.
Mit
gondoltok a Stoner-Rock-ról mint zenei irányzat, Magyarországon
lehet számolni a virágzásával?
Sajnos
vagy sem (de inkább az utóbbi), ez a műfaj szerintünk mindig is a
föld alatt fog maradni. A Down és a többi nemzetközi nagy nevek
már kicsit a köztudatba hozták ezt az irányvonalat, de ennél
feljebb már nem fog jutni, ami nem is baj, inkább maradjon meg az
underground kultúrának. Hazai viszonylatban még talán kicsit
szegényesebb, de örülünk, hogy van egy ilyen portál, mint a
tietek, ami össze fogja az itthoni mocsok bandákat és ezzel is
próbálja segíteni a hozzáértő fülek felhívását rájuk!
Mi
volt a legfurcsább hely, ahol felléptetek?
Egyszer
volt Hajdúszoboszlón egy bulink, a szabadtéri színpadon egy
gyereknapi rendezvényen, amiről nem is tudtunk, hogy az lesz. A
közönség java része kölykökből, anyukákból és idősebb
emberekből állt, akik kicsit meglepődtek a színpadon történt
eseményektől ha-ha!
Hol
lehet látni/hallani titeket legközelebb?
Legközelebb
június elsején leszünk láthatók/hallhatók a Showbarlangban a
Spacedust, Grizzly, Volumefeeder és a Busa von Kobra társaságában.
A fővárosi, a műfajt kedvelő közönség számára egy erős
felhozatal lesz, így kötelező a megjelenés!
Kedvenc
színetek?
Most
mondjuk azt, hogy a fekete, mert annyira sötét és kemény zenét
játszunk otromba grimaszokkal? Többek között ez is. Szeretjük a
feketét zenében is, meg kávéban is ha-ha!