Egy kedves barátomnak sikerült személyen eljutni a londoni koncert egyikére. Itt olvashatjátok a hiteles beszámolót:
"Személy szerint hatalmas várakozással tekintettem a Kyuss Lives! 2011-es turnéjának londoni állomása(i) elé. A két, egymást követő esten tartott koncertre 1 nap alatt fogytak el a jegyek az internet segítségével. Szerencsére nekünk is sikerült a második, vasárnapi bulira bejutni. A helyszín a Kentish Town-ban(Camden közelében) levő HMV Forum volt:
Aki szeretne jobban beleélni magát az itt is körbepillanthat a helyszínen:
A környékbeli pub-ok mar órákkal a buli kezdete előtt tömve voltak rajongókkal. Az itt jól megszokott jegyüzéreknél azért meg lehetett-igaz majdnem dupla áron -jegyet venni azoknak akik semmiképp sem szerettek volna lemaradni erről a speciális eseményről.A csodálatos, korábban színházként működő koncertterem zsúfolásig megtelt a bulira, ami kb. 2000 embert jelentett. Tanúsíthatom, hogy ritkán látni ennyi hosszú hajú, szakállas rockrajongót manapság koncerten. A banda kultuszához méltóan jól láthatóan nagyrésztKyuss-os rajongók töltötték meg a termet, erős hippy-életérzést sugározva.
A zenekar a Spaceship Landing-gel jött a színpadra, Brant Bjork dobos indításával, aki fejkendősen, utolsó cigijét befejezve robbantotta be a bulit. Utolsóként lepett elő John Garcia énekes, kultikus Stoner-hero, aki a felszedett kilók ellenére továbbra is hihetetlenül „cool” kinézettel és színpadi jelenléttel bír! Oldschool farmerdzsekijében, hátrakötött hajjal, napszemüvegesen nyomta. És talán ami még fontosabb végig nagyon erőteljesen, többnyire lemezminőségben hozta a nótákat.
A pesti bulival ellentétben itt –a helyi szabályok értelmében- nem cigizhetett a buli alatt. Jól érezhetően megtette helyette ezt a közönség egy része, időről-időre kellemes fű-illat lengedezett mindenfele…A setlist szenzációsan lett felépítve, a lényeges változtatás az előző esthez képest az volt, hogy a Spaceship Landing a ráadás helyett itt nyitónótaként szerepelt. Minden egyes szám újult erővel robbant be táncra, heves léggitározásra, lehajtott fejű zúzásra ösztönözve, ill. egyre mélyülő hipnózisba ejtve.
Bár hallottam olyan véleményt mely szerint a hely akusztikája miatt az erkélyen nem volt 100%-os a megszólalás, mi a színpadtól kb. 10 m-re állva ezt máshogy tapasztaltuk. Bődületesen szólt a zenekar, magyarán mondva majd összeszartuk magunkat…(bocsi)
Nick Oliveri basszer jól láthatóan nagyon élvezte, ilyen állat közönség előtt újra játszani a régi dalokat. Még egy rajongó által a szinpadra hajított vas(!) Viking-sisakot is a fejere húzott egy szám erejéig.
Nekem -mindenféle szándék nélkül mondva- nem különösebben hiányzott Josh Homme eredeti gitáros, dalszerző, aki jelenleg saját zenekarával turnézik. Ez tulajdonképpen Bruno Fevery gitáros dicsérete is egyben, aki nagyon jól hozta az eredeti témákat egyértelműn funk-hatásokkal gazdagított stílusával hozzá is tett azokhoz. Egyáltalán nem ereztem, hogy szemernyivel is kevesebb lenne bármelyik másik tagnál ezt jól mutatta az is hogy Garcia többször is elismerően kiemelte a gitáros teljesítményét. Nekem személy szerint nagyon tetszett játéka, funky sika-mikáival többször is táncra perdített, persze Brant és Nick hathatós közreműködésével. Remélhetően igazak, az ezen felállás által kiadandó új albumról szóló hírek, amit gondolom mások is nagyon várnak már.
Brant-ről gondolom nem is kell különösebben sokat mondanom. Akik ismerik azok számára nem meglepő, hogy végig fantasztikusan feszesen nyomatta a témákat és melle meg marha jól is nézett ki.
A közönség mindenesetre kellően jól erezte magát. Sokan félmeztelenre vetkőzve ugráltak, volt pogó-szerű lökdösődés, ill. a rendezők heves küzdelme ellenére állandósuló szörfözés is. Sokszor csak égnek álló lábakat lehetett látni, ami Nick-et többször is hitetlenkedő nevetésre ösztönözte. Körülöttünk elég sok lány is hevesen táncolta és énekelte végig az egész programot. Vagyis mindenki rendesen megizzadt és átmozgatta magát a szűk 2 órás buli alatt. Az első ráadás után a túlfűtött közönség hangos dobogással meg egyszer sikeresen visszainvitálta a láthatóan elégedett zenekart. Közben a valamelyik tag által kidobott izzadtságszagú törölközőért heves küzdelem kezdődött előttünk, ez Garcia kérésére aztán sikeresen lecsillapodott, majd kétfősre csökkent, mígnem a végső győztes diadalittasan csavarta saját nyaka köré a megszerzett ereklyét…
Kifelé menet egyöntetűen megegyeztünk barátommal abban, hogy életünk egyik legjobb buliját láttuk-hallottuk. Látva a mosolyogva, lihegve, izzadtan távozó tömeget megállapíthattuk, hogy ezzel mások is így voltak. Idegenek csapkodtak egymás tenyeret, és mindenki a pólóárusokat rohamozta, mar aki ezt nem tette meg a buli előtt. A beszámoló írója is vásárolt egyet, és garantáltan abban fog most jó néhány napig feszíteni…"
(M.R.)
Setlist:
(with Ben Ward from Orange Goblin)
Encore:
Encore 2:
Fotók forrás:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése