2013. március 30., szombat

Egy empirikus tanulmány a Pálinkáról, by Stinker!


A következő Pálinkáról szóló írásban, Stinker barátom elmondja nektek, hogyan lehet egyben inni és vezetni!
 
Ha most azt kérdezitek magatoktól, hogyan kerül ez ide akkor talán ez lehetne egy hivatalos válasz: A művészi alkotás folyamata olyan, mint egy jó pálinka ízlelése, szívet, lelket melengető érzés! De ez hazugság lenne még akkor is ha igaz. A valóság az, hogy Nico barátommal való élcelődés után keveredtünk e téma irányába. Kérte, hogy írjak valamiről, én meg értetlenkedve kérdeztem miről? Ő meg mondta szívatásból, hogy a pálinkáról! Erre én mondtam írok, ha kiteszi! Ő meg mondta, ha írok akkor kiteszi! Tehát eme gyengeelméjű diskurzus után teljesítem tartozásom.

A pálinka az erjesztett gyümölcsök lepárlásával készülő gyümölcspárlatok egy hagyományos, magyar fajtája. Leggyakoribb alapanyaga a szilva, a körte, az alma, a kajszibarack, a cseresznye, a szőlőtörköly és az eper, de bármilyen Magyarországon termett gyümölcsből készülhet, minimum 37,5%-os alkoholfokkal rendelkezik. De hagyjuk a hivatalos dumát mindenki tudja, hogy a boltival szemben a hazai, házi szőttes az igazi ami eléri legalább az 50 fokot, amibe a gyümölcs gyűjtője és a párlója is szívét, lelkét beleadja. A készítők szándéka nem a művészet, még akkor sem ha a megfelelően elkészített nedű maga a művészet, csak annyi a cél, hogy üssön és finom legyen. 
 De azért, hogy zenei vonatkozása is legyen a posztnak megjegyezném, nekem ilyen a Stoner Rock, azon belül is a Clutch utolsó lemeze, az Earth Rocker. Nem akar technikás lenni, mégis az. Nem művészkedő, végre a kevesebb több elvét követik a srácok. Felhagytak a molyolással és készítettek egy igazi rock lemezt amit nem kell megfejteni. Tudjuk, hogy tudnak ők ilyet csinálni ez már a Blast Tyrant-tel bebizonyították, csak sajnos nem volt kedvük ilyet lerakni az asztalra. Szóval és tetűvel, mindenki igyon sok jó házi pálinkát és hallgasson stoner rockot, ha lehet minél többet! És ha igazán szeretné a kettőt élvezni akkor tegye tiszteletét a koncerteken, mert nem fog csalódni sok jó zenekar van hazánkban és néha eljut ide egy-egy külföldi is.

By Stinker

Devil's Hollow by Devil's Hollow - Texas Blues!

Nem annyira új banda, meg ez az album sem, de régóta tervezem, hogy bemutatom nektek... Devil's Hollow nem igazán stoner, inkább vérbeli Elektro-Blues a texasi Canyon Lake-ből, ami már a helyszín miatt is védjegy egy bandának...A 2010-es bemutatkozó albumuk mindent, ad amit egy blues kedvelő kívánhat.. Aki a Five Horse Johnson, vagy a Cluch mocskos hangú zenéjét szereti, annak főleg a figyelmébe ajánlom...
Irány megint dél...Ami egyszerű, mert csak lefelé kell menni!
   
Tagok:
Justin Murray: Lead guitar, vocals
Nick Doe: Lead guitar, vocals
Matt Cain: Keyboards, vocals
Jimmy Hartman: Bass, vocals
WJ Robinson: Drums 
 Infó:
  

És aki szereti az élő felvételeket, az  hallgassa meg csemegeként a 
Live at Brewster Street  koncertet is...


2013. március 29., péntek

„Desert Ghost” a LelkiFröccsben! Stinker beszámoló!


Március 23-án este a „Desert Ghost” a LelkiFröccsbe költözött! Két helyi és egy lengyel banda idézte meg a szellemeket a sivatag mélyéről. A Spacedust kezdett és igen remekül elindították az estét, az egész zenekar jól teljesített de külön kiemelném a dobos teljesítményét, mert nagyon érzi ezt műfajt! A két gitáros picit többet mozoghatna ami szerintem javítana az összképen de ez semmit nem von le a teljesítményükből.


Következő csapat a HFTS volt, ők inkább a keményebb oldalról közelítik meg a műfajt. Ők szóltak az este folyamán a legjobban annak ellenére, hogy a hely akusztikája kicsit elnyelte a mélyeket. Rico gitárja rockosabban szolt az általuk megszokottnál de ezt nagyon jól kompenzálta Béci ember nagyságú "basszreaktorja"  :). A színpadkép is egységes volt Rico a gitáros is végre jobban elengedte magát. Ha a programjukban kevesebb feldolgozás lenne személy szerint jobban örülnék (mert nagyon jó saját számokat írnak) de ettől függetlenül nagyot zúztak a srácok.

Az est fény pontja a Palm Desert volt. Zenéjük hozta a műfaj jó értelemben vett kliséit, nagyon jó érzéssel felépítették számaik, jól megmozgatták az addigra full-ra telt koncert helyiséget. Látszott és hallatszott a tapasztalat a Lengyel négyes fogaton, de a legkiemelkedőbb munkát az énekes frontember végezte jó közvetítőként a zenekar és a közönség között.


Nagyon jól sikerült kis buli volt, köszönet érte a stoner.blog-nak azon belül is Villás Gábornak, hogy levezényelte az egész estét.

stoneRise beszámoló  
itt!

Füst, Pogó, Macifröccs...Palm Desert volt Budapesetn!


Kellőképp megtelve a hideggel indultam el, a Lelkifröccsbe ami egy kellemes és szolid dühöngő, az Izabella utcában...Az eredetileg egyetemista hely most megtelt az űr és a sivatag rajongóival, idézve egy kis melegséget az estébe...Aki eljött az köszönheti a stoner.blog szervezésének, aki nem az meg magának, hogy nem jött el...Mert rég éreztem már így egyeben egy estét, tele ismerősökkel, új arcokkal és azzal érzéssel:  van akiket mégis csak érdekel ez a műfaj! Már szinte a leérkezésemkor a Spacedust fiúk a kezembe adtak egy a kamerát, hogy vegyem fel a koncertjüket. Aminek elsőnek nagyon örültem és megtisztelve is éreztem magam, viszont arra nem gondoltam, vajon így hogyan  fogom rázni fejem?!? Mert  a srácok a kezdés után aztán végképp nem voltak rám tekintettel...és persze senki másra sem! Így lehet egy kicsit talán élőbbre is sikerült a felvétel mert nem bírtam ki, hogy ne mozduljak meg! A "csillagporos" brigádról már írtam régebben is, de egyszerűen ahányszor látom őket egyre jobbak! Egyedi ízzel és keveréssel, hozzák azt a "kyuss-i" élszállást, ami köszönhető a gitárból a faszányosan kikevert effektekből és Gábor játékából...Az elsők között akarok lenni aki az első lemezükből kér! És hamarosan érkezik!  A következő csapatot sem kell már bemutatnom senkinek aki ebben a közegben mozog, mert a Head For the Sun csapata is örök visszatérő a stoner bulikon...Ilyenkor látszik meg igazán amikor a közönség és a zenekar szimbiózisa kialakul, milyen erők szabadulhatnak fel. HFTS az egyik leglazább,  füstös, koszos, bugyogó koncertjüket adták szombaton...Rico gitárhangzása még mindig undorítóan zseni, Béci fehér basszere azon kívül, hogy jót adott a színpadképnek úgy alánk szált, mint egy veszett méhkas...Dani a "Mészáros" klopfolt karból ahogy szokta és én végig azt néztem, hogy a mögötte lévő falra tett laptévé mikor fog a fejére esni..a tévé rosszabbul járt volna...de kibírta... Márk hangját megint meg akarom dicsérni, mert lassan kezdem azt hinni valami V8 dolgozik a torkában, és azért van benne annyi erő...Kérnénk több saját számot.... mert! A este fő bandája Lengyelországból érkező Palm Desert volt, akik konkrétan a hajunknál fogva ráncigálták fejünket, hogy bólogassunk...Mégis tettük, hiszen a begyűlt tömeg szinte a koncert elejétől kezdve fröcsögős pogóba kezdett azon a kis helyen, lelkesítve  zenekart...A gitáros belebújva a Firebirdjébe, hozta szinte végig a gitárnyak alján a búgósabbnál búgósabb, bagoly-riffeket...A dobos is mintha egy zetorról ugrott volna be olyan paraszttémákat hozott, nem beszélve a kissé Gollam külsejű basszerosról aki összeforrottságuk miatt szinte csukott szemmel nyomta végig...Az éneke meg úgy hozta a frontembernek valót ahogy kell, lelkesítve "Jim Morrisonos" indiántánccal a tömeget, akikhez néha ő is csatlakozott a "tusába"...Nem tudni, honnan szedték magukba ezek a srácok Lengyelországba ezt az érzést, de nem is volt lényeges.. Viszont teleszórták a szemünket, fülünket, szánkat mindennel amit egy bolyhos homokvihar adhat...És remélem haza felé még mindenki örömmel, és mosolyogva sercegtette a fogai közt a sivatag ízét...

Stinker beszámolóját meg itt olvashatjátok!

2013. március 24., vasárnap

Mindenki megkapta az üzenetet? Clutch - Earth Rocker


Na végre hagyott, hogy lenyugodjak és leülhessek leírni milyen is lett...

Igen nehéz közhelymentesen írni erről, nem is szeretnék nagy ömlengésbe merülni, egyszerűen a "nagyon jól sikerült"-et tartom a legjobbnak...Ahogy a ZZ Top, az AC/DC, stb., úgy néz ki a Clutch is egy biztos pont lesz a rockélet szerteágazó útjain. Nem igazán tudnak hibázni, amit hallhatunk most is...Earth Rocker címadó és egyben nyitószámot már a megjelenés előtt, jó marketing fogásokkal szépen elővezették nekünk. Hol egy szobavideóval, soundcloud-os megjelenéssel, vagy szöveges klippel. Mindig is féltem az olyan albumoktól, amiken a zenekar szerint slágernek hitt számmal nyitnak, mert akkor várható, hogy a többi tartalom pocsékra sikeredett. Hát itt ezt gyorsan felejthetővé tették. Egyből megalapozva az album tematikáját, tudatosan került az elejére ez a nóta, egyesítő szándékkal, „amíg a föld kerek” felhívással...Crucial Velocity-ben öblös basszus kezdés majd a jellegzetes wah lebegés elindítja a nagyrészt szellős és szöveg centrikus számot, aminek sebes refrénje tükrözi is mondani valót...A Mr.Freedom-nál is folyamatos, lépegetős dallamok feszítik ki a dalt és szinte megállás nélkül visz át az egyetlen bluesosabb hangvételű, herflivel színezett számba, a D.C. Sound Attack! -ba. Amiben mind ez teljesen szerényen van jelen, majd lezárásként az a kis kolompos-dob, kivégez mindent...Unto The Breach egy újabb gázfröccs utáni, ülésbe szegezős, nyak-feszített téma, folyamatos verselős szövegjelenléttel, hang és szójátékokkal...Ami még érzékelhetőbbé teszi az album egyetlen lírikus nyugalommal haladó számát a Gone Cold-ot, ami a sok tempós húzás után igen nagy pihenést nyújt a következőkhöz...A The Face tökéletes példája annak, hogy pár lecsupaszított, tökéletesen eltalált hangokból, hogyan kell értékelhető és fülbetapadós számot írni...Ez átmegy Book, Saddle, And Go disszonáns hangzásvilágába, ami egyből az album kedvencévé tette számomra...Mellette amit a ritmusszekció művel, egyszerű káprázatos és feszültség keltő még az alapmegoldásoknál is...Na és megint visszatérünk a lendület orgiába a Cyborg Bette-el, a tömegénektetős, vonatzakatolós, futamokkal...Az Oh, Isabella-ban ismét a ritmusszekció kapja hangsúlyt aminek pontosságát és feszességét élvezet hallgatni...Ahogy azt gitárhangzást is, amit a szólónál kitaláltak...fincsi...És ha valaki azt hinné, hogy az utolsó számra, a The Wolf Man KindlyRequests-re engedik elfáradni, hát az készüljön, hogy e-e! Itt is beköszön egy bólogatós riff-téma, amit ráadásként még megtolnak egy szinte követhetetlen ritmus töréssel, majd egy  indiános, égre szórt kántálással...
Egy biztos, ez egy tökéletes folyatása nekem a 2004-es Blast Tyrant albumnak és egy ideig biztos helye lesz a lejátszómon! 
Ja és  annyit még hogy: bruhahahhhhhhhhhhhaaaaaaa! :)

2013. március 21., csütörtök

Prisma Circus - '12 EP.



Egy hatalmas kaleidoszkópon keresztül nézik a spanyol srácok a világot...Hangzásilag, mintha végig egy medence aljáról szólnának...vizes ének, szétáztatott wah pedál, Hendrixes sikálás...Ha nosztalgiából ráhallgatsz teljesen jó, nagy modern dolgot nem igazán kell keresni...

Tagok:
Alex Carmona Blanco · Drums
Joaquín Escudero Arce · Bass/Vocals
Oscar Garcia Albizu · Guitar

Infó:


 

2013. március 20., szerda

- Karma To Burn - Új EP, új dobos...


Új K2B EP van készülőben, új számokkal, extra külsővel, pár régebbi nóta újraértelmezésével...
Ami még érdekesség lehet, közben volt egy dobos váltás... Rob Oswald helyett, Evan Devine veri a bőröket...


 


2013. március 14., csütörtök

Lord Fowl - Moon Queen - Dallamos metál íz...


A Small Stone új dédelgetett csapata a Lord Fowl is az ősemlőből szívta magába a tápanyagot, mert a soron következő 2. albuma a Moon Queen is igen Retro-riffesre sikeredett...
Elég vegyesen épült fel a hangulat a pszichedelikustól, a klasszikus metálon át eljutva, a rotyogó erősítőkhöz.....
Emellett fülbekapaszkodó, dallamos énektémák dobnak vissza a füsttel teli '70 évek képzeletbeli színpada elé...
                              

Tagok:
John Conine
Don Freeman
Vechel Jaynes
Mike Pellegrino

Infó:




2013. március 8., péntek

John Deere-es zakatolás Veszprémből...Slide Away

Ha egyszer veszek egy k.rva zetort, hogy feltúrjam a földet, akkor biztos a Slide Away-t fogom döngetni a szántásba turkáló seregélynek...A veszprémi srácok nagyon eltalálták a tyúkxarban taposó csűrtánchangulatot... Mindezt olyan lazasággal adják, mintha egy moszkitó lepte láp köpte volna ki őket ide...
Szóval jó kis "paraszt-blues" egyenesen egy Ford PickUp lócitrommal szórt hátsóplatójáról!
Ráadásul a Március 14-én a békanyúzók fellépnek a Rocktogonban
Lehet dohányt köpködni egymásra!!!


Tagok:
Attila Pallagi - vocals, guitars
Tamás Blaski Kacsa - drums
Dávid Pál - lead guitar
Máté Kovács - bass
Infók:



2013. március 5., kedd

Dark Earth - 42012 - StoneMetál, San Jose-ból....


A Dark Earth-ről elsőnek beugrott a The Sword muzsikája, csak tökösebb énekkel...A san jose-i trió metálba áztatott 2012-es lemezét kaptuk most hallgatásra, amiben a diszkréten jelenlévő "mérges" ének mellett, igen fantáziadús gitártémák és szólók vannak...Végig lendületes marad az anyag semmi, homokba-ragadás...na jó a végére egy akusztikusabb hangvétel belefért azért...



Tagok:
James Sotelo - Guitar, Vocals (ex-Frost Hammer)
Bobby Daly - Bass, Vocals
Kevin Boockholdt - Drums

2013. március 4., hétfő

Kyuss Tribute - Green Machine - Hungary

Kis hazánkban is felütötte a fejét egy Kyuss próbálkozás, amihez kívánunk most sok sikert!

Tagok:
 Peru - Ének,
Sexy - Basszusgitár,
Mike - Gitár,
Tóth Attila - Dobok

 Elérehetőség:

Akik még nem látták az első bemutatkozó koncertet, azok lent találnak egy próbatermi felvételt:

2013. március 1., péntek

Új EP-t készít a Giant Horizon!



Mint már a csapat fészbukos oldalán elkezdték beharangozni de azért én is elmondom, új négy számos
EP anyagon dolgozik a soproni karcbrigád, a Giant Horizon!!!
A borító és a cím még nem ismeretes, a munkálatok folyamatban vannak. Figyeljétek az oldalukat ott folyton tudatnak nekünk valami! A tavalyi anyagról már írtam, meg riport is összejött most várjuk a folytatást!

Itt találtok képeket a felvétel munkálatairól, lentebb meg egy rövidke ízelítő videó...

                                

És akinek esetleg kimaradt a tavalyi anyag, innen megkapja!
-stoone-