2012. február 29., szerda

"Szerintem ez a stoner dolog irdatlanul félre van értelmezve..." Interjú az Ozone Mama zenekarral!



Mikortól kezdtetek el együtt zenélni?
 Andris: 2006, azt hiszem... ;)
Marci: Pontosabban 2005 végén. Andris, Isti és Matyi már túl voltak pár közös próbán, amikor én is becsatlakoztam. Ha jól emlékszem (ami kizárt! ;)), 2 hónappal később már nyomtunk is egy pár számos minikoncertet.
Milyen más projektben zenéltek, még és melyik élvez elsőbbséget?
A: Nincs más projektem, meló mellett nekem most nem fér bele. Ha lesz más projekt, akkor valami irdatlan motown/alternative country dolog lesz. Riffelés meg a fuzz marad a ’Mamában.
M: Memories’ Garden (lassan 8 éve) és a Superunknowns (Soundgarden Tribute) zenekarokban.
Elsőbbséget mindenképpen Ozone Mama élvez.
Mi volt idén a legnagyobb lépés a zenekar életében?
 M: Már 2012-ben? Egyértelműen a második klip forgatása! Egyelőre többet nem mondhatunk róla, de ha megjelenik, akkor ütni fog! ;)
 A: 2011-ben pedig a Gödör-beli buli a BoomBoom előtt, az A38-as FreshFabrikos koncert, és hogy végre eljutottunk egy valamirevaló fesztiválra, a miskolci GYÁR-ra.
 M: Azért azt se hagyjuk, ki, hogy basszusposzton Gergő helyett Joseph tolja velünk ezév elejétől.
 Mik a tervek a jövőre nézve? Felvételek, új számok esetleg várhatóak-e?
 M: Készülnek új számok, ha minden jól megy, tavasszal rögzítünk. Az előbb említett klipmegjelenést is nagyon várjuk, és persze minél több koncert!!!
 A: És talán már külföldre is sikerül kijutnunk!
 Mit gondoltok a Stoner-Rock-ról mint zenei irányzat, Magyarországon lehet számolni a virágzásával?
A: Szerintem ez a stoner dolog irdatlanul félre van értelmezve itthon és ezáltal elcsépelt lett. Sok zenész nincs tisztában a műfaj hátterével, ha sulykol a zene, akkor már stoner… hülyeség. Nagyon sok a gagyi metál banda, aki Panterát hallgat látástól mikulásig, és ettől már stoner bandává avanzsál egyből... ez kezd rohadt unalmas lenni – persze tisztelet a kivételnek.  Erre megint csak annyit tudok mondani, hogy aki komolyan beleássa magát, az rájön, hogy minden a ’70-es években kezdődött, és sokkal nyitottabban kell kezelni ezeket a dolgokat. Létezik sok banda, aki próbálgatja tologatni ezeket a desert rock riffeket, csak nincsen meg bennünk a „twist”, érted...  A másik műfaj, ami idevág, az a doom, ami szinte teljesen eltűnt..
M: Andris már csak ilyen borúlátó! J Én üdvözlök minden olyan kezdeményezést, ami – stílustól függetlenül - a zenei minőséget támogatja a sok gagyi között. A stoner rock az utóbbi időben újra kezd kibontakozni Magyarországon, ami egyrészt nagyon örvendetes, másrészt természetszerűleg hoz magával egy csomó olyan zenekart, akik trendkövetésből csinálják. Hiszek abban, hogy aki igazán érdemes rá, és elég kitartó, az életben marad, a többi úgyis elhullik.
 Melyik koncert volt eddig a legemlékezetesebb a zenekar életében? (saját, vagy kedvenc zenekarotok koncertje)
A: A Rival Sons, Black Crowes, Radiohead, Rolling Stones, és a Brian Jonestown Massacre volt eddig hatalmas élmény. Saját koncertek közül, hm.. Mindegyik valahol nagyon jó élmény, kevés volt eddig olyan, ami szarul sült volna el. Kiemelkedően jók talán a Gödörben és A38 Hajón tartott bulik voltak.
M: A bécsi Rival Sons koncert mindenképp a tavalyi legjobb, amin voltunk. Sajátok koncertek közül mindig az éppen aktuális a kedvenc! ;)
Hol lehet látni/hallani titeket legközelebb?
 M: Ami biztos: március 17. Rocktogon, majd április 20-án a Dürerben Irie Rocktrioval és Trousers-el folytatjuk az ősszel megkezdett rock ’n’ roll fesztiválunkat.
 Mi volt a legfurcsább hely, ahol felléptetek?
 A: Legfurább talán a céges buli volt, mikor egy irodaház tetején nyomtuk. Az nagyon nagy feeling volt!
M: Háttérben a lemenő nap és a panelházak sora! Eszement jó volt!
 Hogy jött az Ozone Mama név, és mit jelent igazából nektek?
A:  Ez egy Black Crowes szám címe. Akárhányszor hallani a nevet, az mindig jó érzéssel tölt el.
Ki írja a szövegeket, és mért pont az angol nyelven?
 M: Megszületik az énekdallam, aztán valami saccperkábé szövegfoszlány, majd nagy nehezen nekiállunk. Általában tőlem jön egy-két indító ötlet, nagyrészét viszont Andris írja, a végén pedig összeillesztjük a felhalmozott ötletekből.
A: Azért angolul, mert ehhez a magyar nyelv egyszerűen nem passzol. „Oh bébi gyere már” – na ilyen ebben a zenében eléggé gagyin hangzana nem ? ;)
Milyen zenekarok, könyvek, események inspirálnak titeket?
 M: Zenéből rengeteget sorolhatnánk, abba most nem is merek belekezdeni… de gondolom, sejtitek, hogy nem az Edda! ;) Csak a legfrissebbek, amikkel mostanában Andris örvendeztet minket: Dirty Sweet, Rival Sons, The Parlor Mob, stb.
A: A hatvanas, hetvenes évek zenéje, filmjei, irodalma, összes művészete inspirál, valamint minden olyan kortárs zene, ami visszanyúlik ehhez az időszakhoz. Philip K Dick, Charles Bukowski, Willian S. Burroughs, Kafka - ők a kedvenc íróim. Filmben Kubrick, Lynch, Cronenberg, Scorsese, Spielberg, Jodorowski, stb, stb…  Rengeteg olyan film és könyv van, mely köthető ehhez a pszichedelikus ellenkultúra dologhoz. Minden összefügg haver, és ez az univerzum! ;)
Hogyan talált meg titeket ez a műfaj, hogy ezt játsszátok?
 M: Mármint a stoner rock-ra gondolsz?
A: Nem mondanám, hogy mi stoner rock banda lennénk, csak vannak a zenénkben ilyen elemek is. Úgy fogalmaznék, hogy inkább olyan feelinges rock n’ roll, ha már skatulyák után kutatunk. A pőre rock zene időt álló, mindig ott lesz a temporális zenei stílusok mellett, melyek eltűnnek a süllyesztőben. Hangos gitárzene az 50-es évek óta van, és lesz is. Nézd meg egy olyan elektronikus zene alapjait, mint pl a Prodigy, ott van benne a rock n’ roll, a dallamok, a riffek, ahogy a szám felépül, emellett nem lehet elsiklani.
 Kedvenc színetek?
M: Vörös, barna, lila, zöld.
A: Barna, zöld, fekete. De miért? haha
---
 Jelenlegi tagok:
 Andris, Marci, Vivi, Joseph

2012. február 20., hétfő

Urania, a képekbe öntött instrumentál…Beszámoló a Szabad az Á! koncertről!


Személy szerint nagyon örültem annak, hogy nem sokkal a stoner.blogos szülinapi buli után, újból kapott meghívást az Urania egy élő játékhoz! Sokáig csak a netről lehetett egy-két nagyon jól sikerült számot elkapni, de végre zenekarba formálódva, végre koncerten is hallhatók!
 Nem sokkal nyolc óra előtt érkeztem meg a Szabad az Á! pincehelyiségébe, ahová egy vagány falépcsőn kellett lejutni… Volt egy gyors regisztrációs beléptető és be is mehettem. A hosszú helységben a legjobban a zongorabillentyű fedéllel takart söntés tetszett… Ezekhez a füstös bulikhoz ez egy ideális helyszín…

 Aiwass Norbi, az Urania frontembere és Sly a dobos, azaz csapat 2/3 része már lent is volt. Míg megérkezett a hiányzó basszeros Sixtus, addig meghívtuk magunkat egy sörre, és váltottunk pár szót a beállás előtt. Időben befutott kezdésre a Diomede FuzzDirt Tomi is, kivel egy pár korty és rövid beállás után már mentünk is az első sorba…

A nyitó szám a Wake volt, amiben az elején a basszus talán picit elnyomta a gitárt de, ezt a keverős emberke is hallhatta, mert egyből reagált a dologra. Így többi szám teljesen rendben volt… Amikor az elején felmerült, az hogy az Urania koncertezni fog, bíztam benne, hogy azaz energia és hangulat, amit a stúdió anyagok adnak, előjönnek-e koncerten… Előjött!

Norbi mondta, hogy a következő szám a Space Coffe lesz. Kíváncsi voltam arra, hogy fog reagálni a közönség erre a lebegtető, csillagkapaszkodós zenére Hátra néztem, örültem, mert nem csak a szorosabban állókat láttam de ment a lassú bólogatás. Ez a szám volt a legjobb hatáskeltő anyag Urania műsorból! A következő az AK-47 volt, ami izmosabb szólt, mint az album verzió… Jó választás volt visszahúzni az égről a közönséget!  A Vampires súlyos volt, de Stonerose újra, ébresztőként hatott, ami tartott a Corrosia alatt is! Addigra a már szépen voltunk és mentek a pozitív bekiabálások meg a taps. Ezen felbuzdulva Norbi még a le is jött közénk pár riffbemutatót a tartani. A Corvina után a mély savas Mosh-a fejeződött a koncert, vagy fejeződött volna, ha nem lett volna vissza taps! De volt!  Így ismét rázhattunk egyet az AK-47-re!

 Összefoglalva egy újabb sikeres, összeszokottabb klub koncertet kaptunk az Urania zenekarától! Csak így tovább!
Itt egy videó is: 



Fotók, videó: Jager Ádám

Beszámoló a sárvári Stoner éjről!


"2012-es, nagyszabású Európa-turnéján egyedül Sárvárt ejtette útba Magyarországon a franciák stoner metal úttörője, a Human Jail. A remekbe szabott stoner éjszakán a budapesti Burning Full Throttle mutatta meg vendégként, hogy a magyaroknak is van mire büszkének lenniük a műfajon belül.
A stoner rockot, stoner metalt, mint a rockzene egyik alfaját nálunk – szégyen szemre – viszonylag kevesen ismerik – még a (hogy stílusos kifejezéssel éljünk) kőrockerek körében sem mindig tiszta teljesen, hogy kanállal, vagy villával közelítsenek felé. Pedig – ahogy pénteken a nem túlságosan népes közönség meggyőződött róla – kiváló magyar művelői is vannak! Ha mindenki tudta volna, hogy a doom metal, a koszos blues-rock, a pszichedelikus rockzene és a klasszikus heavy metal speciális elegyéről van szó, talán többen lettek volna kíváncsiak a páratlan estére. A hangulat és a zúzásfaktor így is verdeste a tetőfokot, de ha szétnéztünk, a publikum elég jelentős hányadát környékbeli, és nem környékbeli zenészek tették ki.
A budapesti Burning Full Throttle hordozta a két fellépő zenekar közül a több "tradicionális", tisztán stoner stílusjegyet. Középtempós, drákói szigorú ütemek vitték a hátukon a vaskos, szaggató, keményen torzított gitárriffeket, Vince András zsíros, rekesztett énekhangja pedig helyenként a Motörheades Lemmyt idézte. Ő volt az, aki nem mozogta túl a koncertet, de csupán azzal is masszívan jelen volt a színpadon, hogy megfeszítette az arcizmait és nyomott egy-egy hard grimaszt, miközben lökte az overdrive-os bőgőfutamokat. A két gitáros szépen összedolgozott hangszínben is, témákban is – a szólókat főleg Molnár Feri nyomta. A Burning Full Throttle a fellépésük szerkezetében is vastag volt, nem volt semmi felesleges beszéd, összekötő – csak maga a zene ömlött a hangládákból. A zene áradt, az ember pedig leginkább egy országúton száguldó kamionban, vagy Hot Rodban érezte magát delíriumban, a gázt tövig nyomó sofőrként – és ezek a képzettársítások a stoner műfaj igazi jellegezetességei!
Franciaországból, Lille-ből indult Európa-turnéra a Human Jail. Hozzánk – egyedüli magyar stációként – Csehországból jöttek, majd indultak is tovább Szlovéniába, utána Olaszország, Svájc, Németország, Belgium szerepelnek a körút állomásai között. Aki olvasta a beharangozóban a zenei szaklapokból idézett kritikákat a franciákkal kapcsolatban, sokszor hallhatta emlegetni az energiát, a mindent elsöprő erőt. Amíg viszont valaki nem hallotta berobbanni a csendbe a Human Jailt, nem tudja elképzelni sem, igazából mit is jelentenek ezek a fogalmak az esetükben. A csapat mélyre hangolt húrosokkal, atomvirulens riffekkel szakította ránk az eget, majd ebbe a feltöltött környezetbe – mint egy villámcsapás – hasított bele az énekes Max, Phil Anselmot vállon veregető, hörgő éneke.
A Human Jail érezhetően hordoz ugyan magán stoner jegyeket, de olyannyira a határvonalon lavíroz, hogy ugyanúgy van köze a Pantera-féle groove alapú, súlyos metalhoz is, kicsit modernebben értelmezve azt. A stoner dalok általában középtempóban működnek – innen is a műfaj neve, hiszen a hallgatót úgy lemerevíti a stabilan lassú, vagy közepes lüktetés, hogy szinte kővé dermed. A Human Jail mutatott ilyet is. De mutatott olyan vad zúzda-darálókat is, hogy szem nem maradt szárazon.
Itt csak egy gitár volt, de Antoine akkora vehemenciával dörrentett, virágzott felváltva, hogy semmi hiányérzetet nem engedett beférkőzni. Precíz, a végletekig energikus zene az övék – ráadásul jól eljátszva. De ettől önmagában még nem biztos hogy működne a Human Jail. Viszont a sallangmentes, arcbavágó, megdönthetetlen zenébe vetett hit, ami Chrisből, a dobosból, vagy Maxből, az énekesből sugárzott, azzal is elhitette ezt az egész sodrást, aki nem feltétlenül metalrajongó. Ez a zene egyetemes nyelve. Ez az, amit nem lehet megtanulni. Az egész színpad él és hullámzik, a produkció is él, és ontja magából az életösztönt. Így működik a forrásfakasztás a zenei töltekezéshez!
Aki eljött az AZK-Stoner éjre, már tudja, mitől tartják a Human Jailt olyan sokra Franciaországban, akik számtalanszor megköszönve a fogadtatást, utolsó dalaikat a sárváriaknak ajánlva küldték az arcba. Ez a banda bizalmat szavazott a sárvári AZK-nak és látatlanul, csupán a klub jóhírére, és a referenciáira alapozva vették fel a turnéprogramjukba. Kár, hogy a város koncertrejárói nem tették meg ugyanezt, és ismét megfosztották magukat a megtisztító zenei töltekezéstől. Aki ott volt, tudja miről beszélek! Ébresztő! Nem csak a rongyosra játszatott fesztiválzsánerek léteznek! Végszóként idézünk Chris Ito, a Human Jail dobosának Facebook-üzenőfaláról: "D9 – first day off on the tour, we slept in a hot room during the night and we enjoyed the shower! The show in Sarvar was fucking awesome! Hungary rock as hell! Hope come back soon. Over."
– twickkk –"
Köszönjük a beszámolót a
csapatának!
Itt találtok képeket is a Buliról!

2012. február 16., csütörtök

Burning Full Throttle Videó- Donwtown Paradise/ R33-11.12.09





2012. február 14., kedd

2012-es, Below The Sun demo!


2012. február 9., csütörtök

Új Orange Goblin anyag!



Kiadó:
Candlelight Records Weboldal: www.orange-goblin.com
Kiadás éve: 2012
Stílus: Stoner Rock
Brief Sum: Orange Goblin is not a newcomer band and they become known and acknowledged, however that little plus is missing from the band. Eulogy For the Damned is nothing but the mixture of clichéd themes.


Végre itt az új album, mely a Eulogy For the Damned címet kapta. A zenekar kiadót váltott, melynek valószínűleg meg lesz a hozománya, mert a zenekar megtalálható lesz a nagyobb fesztiválokon, olyanok társaságában fognak fellépni, mint: a Metallica, Soundgarden, Mastodon, Clutch, Kyuss Lives, Grand Magus, stb. A lemez hozza a jól megszokott, csípőből kirázott orange-os riffeket, aki újat vagy pszichedeliát vár tőlük az szerintem meg se hallgassa. Van itt jó adag rock n’ roll, heavy rock, doom döngölés, szerencsére nem művészkednek a srácok, végig húzós az egész album. A hangzás kicsit sterilebb az előző lemezekhez képest, de azért maradt benne kosz rendesen. A 10 dalt egy dél londoni stúdióban rögzítették, a hangmérnök Jamie Dodd volt, aki arról vált híressé, hogy elsajátította a Pink Floyd hangteknikusának, Andy jacksonnak cső mastering technikáját. A lemez kijön cd-én és korlátozott példányban színes vinilen.
"Egy rakás új zene bukkant fel az utóbbi öt év során, amióta nem jelent meg lemezünk - mondta az új album kapcsán Ben Ward énekes. - Egy csomó olyan muzsika, ami magasra tette a mércét számunkra is. A Kylesa, a Mastodon és a Baroness, ezek az amerikai csapatok, nagyon odatették magukat, és úgy éreztük, hogy nekünk is ezt kell most tennünk. A végtelenségig nem lehet a részeg kocsmabanda szerepét alakítani! (nevet) Szeretnénk, ha az emberek a felsorolt csapatokkal egy szinten kezelnének bennünket is, ha úgy tekintenének ránk is, mint rájuk. Ez nyilván nem egy vetélkedő vagy verseny, de a jó zenére igenis van igény, és szeretnénk azok közé tartozni, akik ilyesmivel tudnak szolgálni."
by Stinker

Új klip is!
   

2012. február 7., kedd

Budapesten is várja tanítványait a Rocksuli!


Rocksuli Budapesten!
Több mint 22 éve alakult meg Debrecenben a rockzene alapjait oktató  intézmény, a Rocksuli. Január 13-án, hosszas tervezés után az iskola kilépett kelet-magyarországi bázisáról és a fővárosban is megnyitotta kapuit a zenészpalánták előtt. 

Debrecenben a Rocksuli népszerűségét mutatja, hogy évről évre több száz diák zenél az iskolában, a tanórák mellett számos rendezvénnyel gazdagítják a város kulturális életét, nagy érdeklődés kíséri nyilvános vizsga koncertjeiket. 
Az események szinte valamennyi alkalommal ismert zenészek fővédnökségével zajlanak, a tanulók eddig együtt zenélhettek például Tátrai Tiborral, Tolcsvay Lászlóval, Hoboval, D. Nagy Lajossal, vagy az új generációból Jamie Winchesterrel, Terecskei Ritával, a Road zenekarral.
Az alapnak számító  oktatás rock, blues, jazz és klasszikus műfajokra terjed ki, van gitár, billentyű, blues harmonika, ének és szaxofon tanszak is. Lényeges szempont, hogy a jelentkezésnek nincs feltétele, vagyis nincs korhatár, bárki beiratkozhat, kezdő, haladó szintű és fogyatékkal élő fiatalok is tanulhatnak zenélni. A tanárok sok éves tanítási gyakorlattal és több éves zenei tapasztalattal rendelkeznek, illetve zenei tanulmányokat folytattak.
Ezzel a sok éves tapasztalattal indult útjára január 13-án a budapesti oktatás, rendkívül erős tanári gárdával!
Dob: Kovács Norbert (Mrs Columbo), Czébely Csaba (ex-Pokolgép), Markó Ádám (Special Providence, Kartel, Hrutka Robi), Rékasi Attila (Subscribe)
Gitár: Kállai Jani (K3), Kékkői Zalán (Ákos), Nagy Gábor (Wasabi KHT, ex Zanzibar), Csányi Szabi (Black-Out),
Billentyű: Pulius Tomi (Mocsok egy kölykök)
Basszusgitár: Fekete Tibor Samu (Ákos), Fehérvári Attila (Black-Out)
A Rocksuli Budapest igazgatója, Vajda Péter a megnyitóról így vélekedett:
„Nagy öröm volt számunkra, hogy nagyon sok érdeklődőt fogadhattunk! A megnyitó nagyon jó hangulatban telt, fergeteges és színvonalas koncerteket láthattunk, hallhattunk a Rocksuli Debrecen Tanári Karától, a Rocksuli Budapest Tanári Karától, a Wasabi Kht. zenekartól, a COPPORN zenekartól, a K3 zenekartól, a Ganxsta Zolee és a Kartel zenekartól, valamint a Naked Truckers Trio zenekartól! Köszönet Nekik!
Továbbra is várunk mindenkit, aki szeretne zenét tanulni, mostantól már a helyszínen (Budapest, Ajtósi Dürer Stúdió 19-21.)! Az érdeklődők minden hétköznap megtalálnak minket! A beiratkozás folyamatos, aki most lemaradt, nem kell megvárnia a szeptembert, hogy csatlakozhasson a Rocksuli diákjaihoz, bármikor megkezdheti a tanulmányait nálunk!

Minden beiratkozott diákunk kap egy 5% kedvezményt biztosító kártyát, melyet a Hangszerarzenál Rebel hangszerüzletben használhat fel (Budapest, Eötvös utca 19.).”
  Bővebb infó:

Facebook Rocksuli Bp.
+36-70/320-2711 
Cím:
1146 Budapest, Ajtósi Dürer sor 19-21.

2012. február 2., csütörtök

Csühös rock est Tokodaltárón a Klub Hungarikumban! (Beszámoló by Stinker)


A Dűne nevű buckalakókkal vettem az irányt Tokodaltáró felé. Kalandos utunkat követően, mondhatni simán megérkezünk a klubba. Időben elkezdtük az alapozást, hogy a rosszkedv kicsiny szikrája se lobbanjon lángra, ennek folyamán már a beállásnál sikerült sörrel eláztatni a színpadot. Szép lassan gyűltek az arcok, természetesen ott voltak a blogosok is. A Dűne zenekar csapott először a húrok közé, már első fellépőként lerázták rólunk az út porát. Basszusgitárosuk ghost rider-es külsejével emelte a színpadképet, illetve a zenekarnál nem tudom mennyire volt tudatos az egységes hangszerválasztás, de mindenképpen jót tett az összképnek. Aztán a végén kaptunk egy olyan Clutch feldolgozást (Power Player) az arcunkba, hogy mindenkinek tátva maradt a szája, én mindenképp erőltetném Dudit a mikrofon mögé, mert nagy tehetség van benne.
A következő fellépő, a Head For The Sun volt, akik basszusgitárosuk távozása után először léptek fel BB Bécivel, a Burning Full Throttle gitárosával, aki ez alkalommal bőgőt ragadott. Sorban jöttek a mélyre hangolt dzsunga témák, Rafkó cult-os hangja jól oldotta a varacskolást. Az biztos, hogy oda basztak rendesen és látványban olyan feelinget hoztak, ami nem szokványos manapság, és olyan könnyedséggel játszottak, amit még a nagyok is megirigyelnék. Azért azt tegyük hozzá, ezt sokban segítette, hogy Rico oldottabb volt a szokásosnál, (nem is tudom minek köszönhetően?) ill. Béci is hozta szokásos őrült formáját (hehe). Igaz, hogy nem régóta létezik ez a brigád, de én a helyükben több időt fektetnék a saját számok írására, mert a feldolgikat is szuperül játsszák csak hát abból egy is elég, ami nem lehet más, mint a Floodgate. :)
Harmadik fellépő a Stoneblade volt, rögtön a Pantera Broken-nal melegítettek be minket. Őket még nem volt szerencsém látni élőben, de kellemes csalódást okoztak. Különösen örültem, hogy a southern metál vonalnak a feelingesebb vonalát nyomják, és látszott rajtuk, hogy jól érzik ezt a műfajt. A zenéjük lehengerelt rendesen, látszott, hogy nem ma kezdtek a srácok bazseválni, különösen Jakabfi Balázs tökös énektémái tetszettek, mondjuk tökéletes az orgánuma is hozzá.
Negyedik fellépő az Empathy zenekar volt. Akikről megtudtuk, hogy közelebb álnak a punk zenéhez, mint a grunge-hoz de ez semmit nem von le az érdemeikből, mert fergeteges bulit csináltak. Látszott, hogy nagyon össze vannak szokva és nem lehetne sok újat mutatni nekik a műfajban. Egyébként a blogos társaság ezen a koncerten már olyan jól érezte magát, hogy nevetéstől vonyítva pogozták át a koncertet
Végül, de nem utolsó sorban a Spacedust zárta a koncertet. Talán ők közelítik meg a stonert nálunk a leglazább oldaláról, sokat játszanak a lazább és a húzósabb részek ötvözésével. Villás Gabi hangzásán hallatszik, hogy sokat ad a gitár sound megszólalására, ügyesen csempészi be az effekthangokat a számok szerkezetébe, úgyhogy nem válik hivalkodóvá. Különösen ki kell emelni a ritmus szekciót, azon belül is a dobost, olyan feszesen és feelingesen hozza a témákat, hogy élvezet nézni. Szóval méltó zárása volt a Spacedust ennek az estének.
Szerintem mindenki nevében mondhatom, hogy köszönet a szervezőknek és, hogy minél több ilyen rendezvény legyen arra felé is.
by Stinker