2011. március 20., vasárnap

Wo Fat-Zsíros-riffek hívői

 2005-ben Dallasban alakult a texasi, olajos stoner csapat eddig három albumot csinált. Bár texasból valók a zenéjüknek beütése van a Mississippi, szúnyogot csapkodó őserdő blues-hoz is...

Tagok:
Kent Stump - ének, gitár
Tim Wilson - Bass
Michael Walter - dob

                             
                      
                  
                  

Info:


2011. március 17., csütörtök

Valley of the Sun


Régen posztoltam már zenét...elvesztem a a sok programba...szerencsére!
Koncertből kijutott bőven mostanában és még ennek az évnek sincs vége!!!
De most belefutottam Ohio-i egy csapatba a

Valley of the Sun -ba
akik kellő parázs volt a mostani rohadt hideg időre...
 Elsőnek a 2011-es albumba hallgattam ami hangzásilag egyből  megfogott, igaz semmi  nagy újat nem találtam rajta de tiszta kellemes, dallamos vidám zene...
A első album kicsit Blues-os, elszállós de azért elég "fuzzos", hogy jó maradjon...

Tagok:
Ryan McAllister-Bass

Ryan Ferrier-Gitár/Ének
Aaron Boyer-Dob
Infók:
FB
MYS
Jó napozást!
1#



2#



2011. március 12., szombat

Nekünk kétszer is! Koncert Beszámoló! Kyuss Lives! PeCsa

Röviden összefoglalva, ku.va f.sza volt!  
Na de próbálok kicsivel többet írni az élményről…
Hellyel-közzel időben érzetünk a PeCsába a Burden már nyomta. Belehallgattunk de nekem kicsit túl üvöltős volt az énekes hangja így távoztunk is a cigizős „fülkébe”…
Azt a tényt, hogy kellően érdeklődnek az emberek a koncert iránt, egyből leszűrtük. Szép kis Stoner-tömeg gyűlt össze az este folyamán.
A Waxy hangzása elég jó volt és bele is fért a hangulatban de érezhetően mindenki várta már, hogy a „nagyok” jöjjenek… Még időben, bár rutintalan módon sikerült a Kyuss előtt venni mindenkinek a társaságból egy korsó sört, abból a megfontolásból, hogy: „Ne mennyünk már ki koncert közben!” .A vége az lett, hogy már az első szám után örömugrálva, egymást öntögetve tapicskoltunk a nedűben, mint akik behugyoztak. (ami képletesen szólva igaz is volt) Dicsérem, és meg is köszönöm azoknak aki emlékeznek a dallistára! Hát én nem igazán tudtam arra figyelni…
Amikre emlékszem: El Rodeo, One Inch Man, Supa Scoopa and Mighty Scoop, Odyssey, Freedom Run, Fatso Forgotso…
Bár ha jól összerakom a fejemben, hasonlít a műsor a standard listához, amit a berlini beszámolós cikkben is mutattunk…
Egy biztos, látták rajtunk a lelkesedést, mert kétszer is visszajöttek játszani, utolsónak a Green Machine-nal. Amire az eddigi helyszínek beszámolói alapján nem sűrűn volt példa.
Részemről volt csipegetés, mély belassulás…„zöld felhőn” keresztül pislogás a színpadra.
Brant most fejkendő nélkül verte, Oliveri ruhában, Garcia fekete ing, napszemüveg, laza-cigi, kiengedett, később összefogott haj…
 Josh Homme-ot  helyettesítő Bruno teljesen megtisztelve érezte magát, hogy egy Kyuss-t játszó bandából az eredeti tagokkal játszhatott. Visszafogottan pontosan nyomta  a dalokat talán egy kis spontaneitás hiányzott belőle, de nem is azért szerződőt valószínű. 
Mindenki fegyelmezett és a zenére figyelő volt. Semmi fölösleges kommunikáció, összekötő szöveg, színpadi show, amiktől a  régebbi koncertek is mentesek voltak. Nem is volt rá szükség…itt a lebegtetés a kapocs…
A hangosítás nem volt túl búgó, nem volt túl hangos, teljesen érezhetően és élvezhetően szólt. Ami viszont  nekem egyből feltűnt az Bruno gitárhangja volt. Nem rossz volt, csak egy kicsit még trocskosabb lehetett volna. Gondolom ennyi egyediséget sikerült bele csempésznie saját játékából a hangzásba…
A vége nekem hamar eljött, még hallgattam volna legalább egy órát. Viszont teljesen elégedetten és hiányérzet nélkül jöttünk ki.
Élményeinket megosztva még a nemzetek közti kapcsolatok építésére is volt időnk egy stuttgarti társasággal, lelkesen magyarázva kinek mi tetszett jobban… 
Kifele jövet még a sötét turnébuszt is láttuk… Szóval én teljesen azt kaptam az estétől, amit vártam!
Ennyit szerettem volna megosztani veletek… És köszönöm az élményt nekik!
Reméljük, Garcia majd visszatér  hozzánk is jön a saját szólóanyagával.
Mi várjuk! 
Let’s Stone!
             
A StonerBlogon is találtok pár videót!

2011. március 10., csütörtök

Állatvédő promózás-Ted Kirkpatrick-ODE TO A ROADKILL



Tourniquet dobosának, Ted Kirkpatrick-nak  szólóalbuma olyan hatás, mint a természet által elzárt kunyhó, egy mély álomban... Az álom olyan mély, hogy belehallani a kinti sötétség minden neszét, zaját, a fáktól, az állatokig... 
Lassú, monoton hangulat, már-már félelmet keltő...
Egyedül hallgatni nem ajánlott!