2011. december 19., hétfő

Végső, harmadik állomás! Yukas Karma! (Karma to Burn/Fiktív- Kék Yuk!)-Beszámoló

A harmadik nap eseményeit nem is lehetett volna jobban zárni, mint egy jó kis Karma to Burn-el…
Aki volt a A38 hajón az tudja, hogy már ott bizonyítva lett, hogy kevés olyan banda van a világon, akik ennyire érzésből, és élvezhetően játssza a szinte már pimaszul egyszerű riffeket…
 Nem mondom, hogy könnyű volt a kétnapos előzmény után elindulnom, de kár lett volna kihagyni…
Jó helyszínnek bizonyult a Kék Yuk erre az eseményre, hangulatos kis pince helység…(a pult talán lehetett volna kicsit gyorsabb… de biztos ennek is volt valami oka…)
Minden esetre pont a Fiktív kezdésére sikerült érkeznem… nem is volt nagyon időm körbenézni már kezdődött a „dobogás” tőlük… Véleményem szerint jobban sikeredett ez a koncertjük, mint a stoner.blog bulin. Gondlom azért is tették oda jobban magukat, mert mégis csak a Karma to Burn előtt léptek… Biztos büszkék voltak, és lehettek is magukra…

(Nem sokkal a kezdésük után a Karma gitárosa William Mecum is beállt a közönségbe hallgatni őket.) Közben kiderült a Fiktív basszerosnak születésnapja volt, ivott is egy egészséges kortyot a közönség által kínált Whisky-ből..
Utólag is Happyt Peti! Jók volttatok!

Kb. egy félórát a kellett csak várni, hogy a Karma to Burn tagjai elkezdjenek bejönni a hangszerekhez… Egy rövid köszöntés után bele is kezdtek az új album a „V” kezdő nótájába, a 47-be…

Mi bátran megálltunk a második sorba FIDutchman barátommal, és párjával. De ahogy kezdtek sűrűsödni a számok, és a közönség, kezdett kellemetlenné válni a lökdösődés…(öregszem)

Ezért, hogy ne zavarjunk senkit, szolidan hátrébb húzódtunk… Ami jobb is volt hallásilag, meg legalább láttam milyen szép kis ugráló-tábor iratkozott be erre az estére…

És hát köszönjük Jim Marshallnal az erősítőket, mert úgy szóltak a Karma alatt, hogy még hátul is ütögette a mellkasom…

Minden nagyobb kedvenc elhangzott, ahogy kell, a ráadást is elég konkrétan tudtára adta a zenekarnak a közönség, hiszen addig verték a színpadot elválszót olajoshordók tetejét, amíg vissza nem jöttek.

Meg is „ijedhettek” mert egy 3számos blokkot lenyomtak a végér, hogy adjanak hazaútra is a dúdolásnak, és a fülzúgásnak…
Kívánom, legyen a jövő év is ilyen sűrű, mint az idei volt kezdve a Kyuss-al. Mert valljuk be igen csak el voltunk kényeztetve az idén…(na jó a QOTSA hazahúzott) de volt két Karma To Burn stb… De mi hálás közönség vagyunk, és tisztelettel várjuk a következőket!

Második állomás a Stoner.blog 3. születésnapi bulija...A „Kilenc” Ott volt az R33-ban…




    Már amikor nyáron körbetelefonált a szervező Béci, hogy szeretne egy ilyen bulit összehozni, és mit szólnánk hozzá, ha játszanánk is… na már akkor nagyon vártam… Ráadásul ötletből kombinálás lett, hogy a stoner.blog 3 éves szülinapi partija is egybe lesz szervezve ezzel… Elkezdtek szállingózni a zenekar nevek, és kezdődőt erősödni, hogy nagyon változatos, ütős este várható…

   Jobb helyszín meg nem is lehetett, volna alkalmasabb, mint az R33-om… Hihetetlen rugalmasság és pozitív hozzáállás látszódott már akkor, amikor a koncert napján előbb érkezve elkezdtük építeni a helyszínt… (külön köszönet Gulyás Petinek az egész napos segítséget!) A pultos lányok már azzal nyitottak, hogy stílushoz illően egy Sasquatch számmal könnyítetek a beállás szüneteit, a bepakolást… és ezt a jó szokást megtartották… Nekik is köszi! 
És amikor a Burnirng Full Throttle megkezdte a cumók tesztelését, elkaptam egy ilyen beszélgetést tőlük a zene hallatán, hogy: "- Megnyitom a másik sörcsapot is, mert ma azt hiszem sok sört fogunk csapolni”…Hát így is lett…


 Olyan fél 7 körül kezdett az Aiwass vezette az Urania a műsort, akiknek ebben a formációban ez volt az első élő fellépésük… Rajongó létemre én az Ő szereplésüket vártam a legjobban a fellépők közül, mert nagyon kíváncsi voltam, hogy visszaadják-e azt a hangulatot, amit a stúdió felvételeiken kaptam...
Nem lett cizózás mert egyből a Stonerose-al nyitottak és ezt az ütőképességet vitték tovább…Láthatóan jól esett mindhármuknak, hogy meglehet mutatni, hogy élőben is jó az Urania: Odabasszos dob, búgósbasszé, és elvont gitártémák! Várom a következőt!

A következő zenekar a Dűne volt, amiben én is tevékenykedem, így értékelését most meghagyom másoknak. Az viszont tuti biztos, hogy a zenekar és Én veszett jól éreztük magunkat! Köszönjük mindenkinek még egyszer, hogy végighallgattak minket, valamint Ferinek és Bécinek a segítséget!

A sorban következő csapat a Spacedust volt, amiben a stoner.blog egyik tagja FIDutchman gitározik…a Queens of the Stone Age- Avon című számával nyitották a blokkot, viszont egy jó nagy adag saját rezgetős számaikból is hoztak…Többek között az Asteroid ami, a fő kedvencem tőlük…igazi Űrbemászó csillagport szóró zene…
A másik oszlopos stoner.blogos Rico, Head for the Sun nevű csapata készült szintén saját, és feldolgozásokkal  egyaránt…Többek között a volt Spiritual Beggars, a Slo Burn  is… (A Pilot of Dune-nek én kifejezett én örültem, biztos véletlenül)…Az énekes stílusa a The Cult-os, Ian Astbury-re hasonlított, ami teljesen passzolt Rico pontos de annál koszosabb riffje alá… Még vendég játékos is volt a Stonedirt-ös Balu személyében... 
 Jobban szokottabbak voltak, mint amikor a Gőtében hallottam őket elsőnek, bár itt a körülmény is „barátibb” volt! Kíváncsian várok egy teljes estés saját számos műsor is tőlük…

Na a számomra „főzenekarként” várt Buring Full Throttle műsorán tomboltam a legjobban…A száguldás szerelmeseinek ott állva is olyan utazás volt elérhető általuk, mint ha egy újonnan gyártott nyers hangú Ford Mustang belsejében lennék letolt ablak mellett, száguldva egy pont felé… Kicsit talán élesebben szóltak a szokottnál de ez se zavart senkit…


Twin Cobra-val legelsőnek a 1000Moods koncerten találkoztam, és nekem már ott nagyon megtetszett a pontos, erőteljes dob-basszus kombó, az elszállós gitártémák, ami fölé bekúszik dallamos énektéma egységesítve az elsőnek zsizsinek tűnő döngölést… hajrás…

A metálosabb hangvételű műfaj kedvelőinek is akadt szereplő a Stonedirt frontvonaláról...Lehetett csipegetni, hajsöprésseléssel egybekötve… A legtöbben talán rájuk voltak kíváncsiak…nem véletlenül, persze hiszen ebben a műfajban kevesen nyomulnak ilyen jól…

   A szolnoki Fiktívet még élőben nem volt lehetőségem látni, de most pótolva ezt nem csalódtam… már kezdődőt azzal, hogy magyarul írják szövegeket…Gyula egyedül viszi az ének és gitár szerepét, és ez nem megy egyik rovására sem…jó kis smirglis hangja van…A kétPés ritmusszekcióból, a dobos Peti a  vidám színesítő játékos a csapatban, amit teljesen kiegészít a magas termetű szintén Péter basszeros, aki a szakálla alatt néhol csukott szemmel pengetett…Ők is követésbe maradnak…

A következő vidéki sztónerek a szegedi Barbears-ék voltak, akiket már csak a kitartóbbak láthattak. Bár szerintük nem szóltak olyan jól, mint szerették volna, Én végig bólogattam az egészet…Az énekes meg akkora show-t formált a színpadon, és színpad előtt a táncával, hogy nem csak a közönséget de még a zenekart is elszórakoztatta…Még a dobos mögé is bemászott és kalimpált szint kézzel-lábbal, mindezt persze az eléggé tekintélyt parancsoló termetével. A Clutch feldolgozás is kifejezetten jó volt, mert kevés olyan torkú énekes van, aki élvezhetően tudja vissza adni a témákat… na itt sikerült… láthattuk, hogy kell igazán „Bármedvénként” szórakozni! 

Ami biztos, miután  szinte végig ott voltam, összességében mind a közönség mind a zenekarok faszányosan érezték magukat… És született egy olyan baráti közösség, amit már nagyon hiányoltam… 
Szeretném megköszönni mindazoknak, akik részévé váltak ennek az eseménynek, azzal hogy eljöttek! Ahogy hallottam tavasszal készül egy hasonló fesztivál, és a mindenki már most tekintse meghívottnak magát...
És azoknak is van jó hír akik lemaradtak az eseményről, hogy lesz hang és képanyag! Tehát visszanézhetik a nevesebb eseményeket…

2011. december 18., vasárnap

Háromnapos homokvihar volt Budapesten! A vihar első állomása a Premonition 13 koncert.


Amikor közel 6e-ért elmentem tavaly a Shrinebuilder Düreres koncertjére és kurva jól éreztem magam, (köszi utólag is Jimnek, és Kaprinak, hogy elhívtak) evidens volt, hogy Premonition 13-at ingyen hülye lennék kihagyni. Az öcsémet is rávettem, hogy tartson velem. Sajna pont Sunday Fury végére értünk oda, amit sajnálok, de pótolva lesznek!

 Magma Rise kezdésekor már sikeresen bent voltunk, akikre kíváncsi is voltam, mert bár még nem hallottam őket a nevükkel sűrűn találkoztam.
A megszólalás, és játék rendben volt teljesen. Az ének kicsit eszembe juttatta a Voltbeat zenekart, de egyáltalán nem zavaróan… Tény, hogy nem ez az a stílus vonal amit én szeretek, viszont amit nyújtottak a már nem kis számú közönségnek, akik látható módon igen jól érezték magukat, ez teljesen lényegtelennek bizonyul…


 Kisebb átszerelés és hangolás után megjelent Wino a megszokott csont fehér SG gitárjával.

A Burning Full Throttle gitárosaival beszéltük is a beállás közbe hogy, nekünk nem kéne fehér SG, de ahogy megszólalt, majdnem magunk alá tettünk…
Lehetne beszélni arról is, hogy milyen az új anyag, mennyire változatos satöbbi, de a korábbi anyagait ismerve se a túlzott dinamika jellemezte. Hát ez itt sem volt jellemző. Ez az Őszülő Indián motoros, menetszéltől szétkarcol hangja, és ettől is működő előadása szerintem utánozhatatlan volt…
Az akusztikus blokk a végén is kellemes levezető volt, sőt néha jobban megszólalt, mint az elektromos szett…
A koncert végén még lejött a pólós asztalhoz is, és türelmesen fogadta a kézfogásokat, közös fotókat…Hihetetlen, ezerrel forgó energiát sugároz magából, ami ha ahhoz kell, hogy töltést kapj a sok szarhoz ami körülvesz…na ebből kaphattál…