Amikor közel 6e-ért elmentem tavaly a Shrinebuilder Düreres
koncertjére és kurva jól éreztem magam, (köszi utólag is Jimnek, és Kaprinak,
hogy elhívtak) evidens volt, hogy Premonition 13-at ingyen hülye lennék kihagyni. Az öcsémet
is rávettem, hogy tartson velem. Sajna pont Sunday Fury végére értünk oda, amit sajnálok,
de pótolva lesznek!
Magma Rise kezdésekor már sikeresen bent voltunk, akikre
kíváncsi is voltam, mert bár még nem hallottam őket a nevükkel sűrűn találkoztam.
A megszólalás, és játék rendben volt teljesen. Az ének
kicsit eszembe juttatta a Voltbeat zenekart, de egyáltalán nem zavaróan… Tény,
hogy nem ez az a stílus vonal amit én szeretek, viszont amit nyújtottak a már
nem kis számú közönségnek, akik látható módon igen jól érezték magukat, ez
teljesen lényegtelennek bizonyul…
Kisebb átszerelés és hangolás után megjelent Wino a
megszokott csont fehér SG gitárjával.
A Burning Full Throttle gitárosaival beszéltük is a beállás
közbe hogy, nekünk nem kéne fehér SG, de ahogy megszólalt, majdnem magunk alá tettünk…
Lehetne beszélni arról is, hogy milyen az új anyag, mennyire
változatos satöbbi, de a korábbi anyagait ismerve se a túlzott dinamika
jellemezte. Hát ez itt sem volt jellemző. Ez az Őszülő Indián motoros,
menetszéltől szétkarcol hangja, és ettől is működő előadása szerintem utánozhatatlan
volt…
Az akusztikus blokk a végén is kellemes levezető volt, sőt
néha jobban megszólalt, mint az elektromos szett…
A koncert végén még lejött a pólós asztalhoz is, és
türelmesen fogadta a kézfogásokat, közös fotókat…Hihetetlen, ezerrel forgó
energiát sugároz magából, ami ha ahhoz kell, hogy töltést kapj a sok szarhoz
ami körülvesz…na ebből kaphattál…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése