2013. április 30., kedd

Southern Badass - Born In Mud (2012)


Keményen riffelő déli ízű stoner , (Pantera, Down, COC) stílusban. Vegyítve egy csipetnyi heavy metal
jelleggel, és Ennio Morricone western zenei világával! Ahogy ezt a lemezt hallgatod, kénytelenül is Robert Rodriguez és Quentin Tarantino filmjeinek képei ugranak a szemeid elé. Zenéjük süt, mint a hőség egy záraz, halott sivatagban. Nincs más csak mázsás súly a gitárok alatt, pecizen puffanó dobok, és az ének maga recsegős tónusában igen el van találva. Kigondolná, hogy Franciaországban (Perpignan , katalánul: Perpinyá, nagyváros Franciaország délkeleti részén),vagy egy déli stonert pengető banda! Mintha a sivatag költözött volna át ide. Ezek a fiúk itt nem boroznak! Csak is sört vedelnek, kemény füstös whiskyvel, és ezt fűszereik meg a száraz éghajlat stonerével. Az ˝At The Gates˝ instrumentális bevezető fogásai után (a hol már gondolatban látod a porfelhőben vágtató lovasokat) a ˝Wrath Temptation˝ löktető, nehézsúlyú témái jönnek. A gitár tüzes, perzsel, extra hozzá a kiváló basszus munka. A sort folytatja a piszkos blues színezetű ˝ Call Of New Orleans ˝és a cirkáló ˝Nowhere Man˝. Az első a pár szikrák szűk dallamos láng és a nyers energia után megindul a stoner vonat, és robog megállíthatatlanul. Majd jön a ˝The Witch˝és morogván rázta basszusokat, , hogy fel kínáljon egy-két mélyebb vicsorog riffet ˝Desert Trinity˝, és az utánuk következő pár dal ˝Dusty Road˝ és a ˝Back To Where I Wantˇharcias zavargások Déli csatákban. És a toronymagas stoner iszap ˝Woodoo Girl˝ amint nem lehet felkavarni, csak füstölög, mint a whisky az üvegben. Záró pulzáló lüktetés pedig a ˝Sons Of The Sun˝naplementébe bújó hangjai adják. Ahogy lovasaink eltűnnek a horizonton csak port és füstöt hagyva maguk után. Born In Mud egy nagyon élvezetes. Hozza magával a dél kemény eszenciáját mint a Kyuss, és a korróziós sör aromákat. Az album, mint egy öreg whisky a jó fajta! Élveztem a dalok egész hosszát, valamint hogy egyes dalok kiszámíthatatlanul magával ragadóak. 

Infók:


2013. április 26., péntek

Svölk – Nights Under The Round Table (2012)



Bear metál Norvégiából! A norvég, illetve skandináv rock/metal világ mindig egy egyedi mezsgyén járja maga eredeti, jellegzetes zenei világát! Így tesz a Oslói Heavy/Stonert, maguk nyelvén csak Bear metált játszó Svölt is. 2005-be szabadították a világra ’Ep-jüket ˝Beast Unsleashed˝ címen. majs 2009 –ben első nagy album ˝Svölk˝, és a tavalyi év augusztusában napfényt látott az új remek ˝Nights Under The Round Table˝. Zenéjük, ütések kemény kesztyű nélkül, és sör feeling. Van benne egy erős, kreatív csavar, amely eredménye egy gazdag, ötletekkel teli zenei hangzás. Náluk soha sem kopik el a metronóm! Gitárok ütemesek, mélyek, karcosan iszaposak. Mintha egy arany kútból újabb és újabb témákat vödröznének a felszínre! Svölk szerencsére egy nyerő kártyát húzott elő, ezzel az albummal. Ritmusa a 70-es évek hard-rock zenei alapok, melyekre a gitárok moster truck jellegű riffeket zúznak. A basszus mély, a dob dübörög mint egy éhes sör medve gyomra. Az ének éles, karcos, és a füledben marad. Az album első dala ˝Living by the Sword˝ klasszikus, izmos, délies füstös hangokkal indul. Mintha Alabama költözött volna a Norvég erdőkbe. Sorban következő ˝Painbringer˝ kissé morbid szövegvilágú, melyhez egy beteg klip is tartozik. A "Fallen" egy igazi blues-os mestermunka. "Bearserk˝gőzgép, prés csapoda, magas veszély szinttel. Egyszerű zúzús, de mégis hidegen-rideg. Az album legjobb dala az állkapocs csonttörő erejével lecsapó "Break My Bones" A legjobb, és kivételesen bölcs. Itt érzed, hogy igazán megérdemlik a medvék a mézet, és ők ezt el is várják tőled! Elvárják, hogy hallgasd, gondolatban túrázz a Norvég erdőkben. Figyeld a morajlást, amíg rá nem lépsz a medve kitaposott ösvényére. Egy mondatban, a Svölk egy multi lánctalpas stoner/metal albumot dobott elénk.

Tracklista:
1.Living by the Sword
2. Painbringer
3. Feed Your Soul
4. Fallen
5. Twentyfourtwenty
6. Bearserk
7. Break My Bones
8. To Conquer Death You Only Have to Die
9. This is Where it Ends

Tagok:
Knut Erik
Jengt
Martin
Halstein
Jørgen
Infók:


2013. április 25., csütörtök

The Helldozers – Revolution


A német The Helldozers 3 számos maxi single albumán igazán finom groove matálos, stonert múzsikát játszik! A riffek pörögnek a feszes gitárokból, melyeket precíz dob és basszus játék kísér. A koronát az egészre az énekes (Tony Rynskiy) hangja adja! Megszólalásig Lemmy! Nincs mellébeszélés itt! Ez a maxi 3 szuper láb alá valót nyomat felénk, a maga súlyos, néhol punk-osan gyors mocskos rock ’n roll mivoltában, mely keveredik a southern stoner gitár alapjaival. Dózerként rombolják végig a hallójáratainkat, és a végén még a seggünket is szétrúgják. A banda weboldaláról http://www.helldozers.com/music.html a dalok szabadon letölthetőek, hivatalosan is terjeszthető! Egyébként a csapat 2010-ben alakult, mondhatni a nemzetközi közegből (Németország-Litvánia), amolyan project bandaként! Még ez évben kiadják első 5 számos ’Ep-jüket ˝My Anger˝ mely szintén tölthető.

Tagok: 
Tony Rynskiy (vocals), 
Philipp Reissfelder (guitar, vocals), 
Atha Vassiliadis (guitar, vocals), 
Ilias Vassiliadis (bass, vocals), 
Sebastian Kleine Siemer (drums).


2013. április 23., kedd

KADAVAR – ABRA KADAVAR. 2013. (Nuclear Blast)

A berlini Kadavar trió, progresszív elemekkel tarkított, psychedelikus hard rockkal robbant be az undergroundba. 2012-ben az ismeretlenség ködéből lépett elő, saját magáról elnevezett első albumával. Az ősrock újabb és újabb fattyaira vágyakozó rajongók azonnal lecsaptak rájuk, köszönhetően egyrészt a mára szépen működő, kiterjedt bloghálózatnak. Az év egyik legjobb debütálása volt az övék. Majd lenyomtak egy turnét a zseniális, psychedelikus Aqua Nebula Oscillatorral és kidobtak egy közös split cuccot is The White Ring címmel, ami szintén cool lett. Arra is jó volt ez az anyag, hogy bebizonyítsák, a debüt nem egy légből kapott, egyszeri alkalom volt, tudják tartani a minőséget. Sőt, még fejlődni is képesek. Most pedig megjött az új nagylemez, az Abra Kadavar. Ezzel végleg besoroltak a heavy-rock új hullámának vezető csapatai mellé. A Witchctraft és a Graveyard méltó párjaként kell ezentúl a Kadavarra tekinteni. A stúdióban beálltak szépen az erősítőikkel szemben és mindent együtt rögzítettek. Csak néhány szóló és az ének került rá utólag. Ez a spontán hozzáállás meg is hallatszik a címlapján gyönyörű fotóval feszítő Abra Kadavar-on. A kép jól tükrözi a banda azon szándékát, hogy a ’70-es évek elejének riff-orientált hard rockját úgy teremtsék újra, hogy ne hallatsszon rajta a jelenidejűség. A csöves fejek és vintage cuccok el is érik azt a meleg és analóg hatást, ami szükséges ahhoz, hogy átéljem a legendás korszakot és nagyterpeszbe vágjam magam. A lemez kellően nyers és élő hangzású, megragadják a banda élő előadásainak erejét. A vinyl-barát játékidő is szimpatikus. A lemez változatos és könnyen azonosítható dalaiban fifikás ötletek sorjáznak, megvalósítva azt a fajta progresszívitást, ami egyéni ízt a daloknak. Azt az utat folytatják, amit az első albumon megkezdtek. Az olyan dalokban, mint a Doomsday Machine (lám, milyen érdekes egybeesés az Electric Moon egyik lemezcímével!), óriás-riffek sorjáznak az atombiztos és szellemesen lüktető ritmusszekcióra. A dallamok emlékezetesek, néha szinte slágeresek (jó értelemben véve). Lupus hangja úgy van berohasztva, hogy a torzítás a ’60-as évek névtelen, amerikai garázsbandáit idézi. Néhol orgonával, szintetizátorral színezik a hangzást, de ez sehol sem több, mint ami pl. a Black Sabbath Sabotage című albumán is elégnek bizonyult a hasonszőrű dalokban. A legfontosabb szerepet a Rythm for Endless Mind című dalban játsszák a billentyűs hangszerek, ahol a bevezető egy igazi space-szinti téma. Ebben a lassabb, lüktető dalban máshogy effektezik a gitárt és az éneket is, amiről egy kicsit a Planet Caravant jut eszembe. Rendesen elvarázsol. Persze, hogy a psychedelia játssza benne a főszerepet. Az örvényként húzó Liquid Dream az egyik kedvencem a lemezről. A korai Hawkwind, eszementül savas cuccaira emlékeztet, közepén egy agydurrantó orgonaszólóval, ami leginkább a King Crimson hatásokat mutatja. A dalokat nem sorolom fel egyenként, de mindegyik különleges hangulattal bír. Egy-egy apró utánérzés akad, de sehol sincs konkrét nyúlás. Ez jelzi a banda igazi kreatív erejét. Szerintem nem szabad rájuk ragasztani a retro-rock cimkét, mert ennél jóval több van bennük. Az igazi csemegét számomra az jelenti, hogy a Kadavart nem lehet annyival elintézni, hogy jjaaaaa….Black Sabbath, Led Zep… stb.  A KADAVAR olyan tripre ültetett engem, ami a nyilvánvaló „első ligás” hard-rock megidézésén túl, elrepít a ’70-es évekből származó másod-és harmadvonalbeli kedves emlékeimbe. Na, emiatt tudja őket imádni egy ilyen vén rock’n’roll junkie is. Kényszerítve érzem magam, hogy néhány régi doom albumot is elővegyek.

 A Kadavar igazán ambíciózus folytatást készített. A bátorság és kísérletező kedv meghozta a gyümölcsét. Már a saját analóg hangjukat hallatják, ahogy a karcos groove-okat mártogatják a savas és  folyékony kristálytömbjeikbe. Megjelenésük alapján pedig hamarosan a vezető rocklapok kedvenc poszterarcai lehetnek. Nehéz elképzelni, hogy egyhamar kifogynának az ötletekből.


Youtube:
Tagok:
Lupus Lindemann - Vocals/ Guitar
Mammut - Rivoli
Tiger – Drums
Tracklist:
1. Come Back Life
2. Doomsday Machine
3. Eye Of The Storm
4. Black Snake
5. Dust
6. Fire
7. Liquid Dream
8. Rhythm For Endless Minds
9. Abra Kadabra

2013. április 21., vasárnap

"...az „elmetálosodás” kizárva..." Armand interjú a Mongooze zenekarral!


Mongooze – Egy kobragyilkos, whiskey pusztító, sivatagi Mongooze banda Móvárról!

A mosonmagyaróvári Mongooze nevű stoner rock banda 2012-ben szinte a semmiből ugrott elő négy számos From Despair To Hope bemutatkozó anyagával. Bár a zenekar tagjainak van már zenei háttér élete, mégis keveset lehet tudni a Mongooze korábbi tevékenységéről! Erről kérdeztem Sandrot, a Mongooze gitárosát!

Kezdjük a kezdeteknél, tagok, zenei előélet…Ha jól tudom nem épp stoner stílusban mozogtatok az előtt?

Igen, ezt jól tudod. Van aki,a hardcore-punk-ból, van aki a metálból jött. Persze a közös kedvencek megvannak, ezért is tud működni a dolog.

Hogyan jött a stoner?

Igazából nálam ez nagyon régre vezethető vissza, a fiatal korban megismert kultbandák mindig nagy hatással voltak és lesznek rám. Édesapám kiváló zenei ízlésének köszönhetően már nagyon régen megismerkedtem a rockzenével, Black Sabbath, Led Zeppelin, Deep Purple… a rock szentháromság. Aztán az évek során jött a többi újabb banda, újabb hangzás és totál a rabja lettem. Amikor először hallottam a Kyuss-t vagy a C.O.C.-t hát, hogy úgy mondjam összefostam magam. Fokozatosan beleástam magamat ebbe a zenei vonalba és a mai napig ez az a zene, ami a legközelebb áll hozzám.

Hatások, kedvencek? Gondolom, öt ember öt féleképp kedvel mást! Vagy ez összeadódik?

Rengeteg kedvencünk van, és igen 5 ember 5 ízlésvilág. Nekem a régi 70-es évek bandái a kedvenceim, és persze a Kyuss, Sleep, Down. A másik gitárosunk Barna ő Totális Pantera fanatikus. Az énekesünk a Machine Head-et és a hip-hop-ot favorizálja, a dobosunk pedig a gyors oldschool hardcore rabja. Ebből a zenei káoszból születnek a nótáink, egy kis égetett szesz és dohányárú megfelelő vegyítésével... remélhetőleg, élvezhető az elegy.

Nem kérdezem, honnan a név és miért épp Mongooze, hisz ezt már kifejtettétek (hosszú farkú, szőrős állatok). Inkább azt kérdezném a kobragyilkosoktól, hogy mi az, hogy Wiskey pusztító? Egy magyar stoner sört és pálinkát iszik, és szamárkórót szív! Vagy nem?

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a név már akkor megszületett a fejemben, amikor még szó nem volt erről a bandáról. A névválasztás sztorija annyi, hogy egy átkempelt éjszaka után a másnaposság és a klinikai halál egybeolvadt horizontján lebegve, egy hatalmas adag jégrém társaságában, majdnem tökéletes mozdulatlanságban fekve néztem egy ismeretterjesztő tv csatornát. Ott láttam meg ezt a szőrös kis dögöt, ami a sivatagban hentereg (KIRÁLY!) és ha összefut egy kobrával, annak nagyon lezúzza az arcát. Megtetszett, gondoltam majd egyszer bandanévnek jó lesz és hát jó lett! Az alkoholra áttérve, mi egy teljesen absztinens zenekar vagyunk, mondhatnám egy full sxe banda! Ez persze távolról sem igaz. A fellépések előtt általában le szoktunk küldeni 1 üveg whiskey-t némi sörrel, de ha jobban belegondolok, tökéletesen mindegy, hogy miféle alkoholtól őrülünk meg. A lényeg, hogy ingyen legyen és ne fogyjon el!!!

2012-ben elő rukkoltatok a From Despair To Hope bemutatkozó ’EP-tekkel! Ami szerintem egy igen jól sikerült anyag. Milyen visszajelzéseket kaptatok? Mennyire tükrözi ez a Mongooze arcát?

Hát ennek örülök, hogy tetszik az anyag! Az igencsak karcsú költségvetésünkhöz képest, egy elfogadható bemutatkozást tudtunk produkálni. Itt megragadnám az alkalmat és megköszönném Pencs Tamásnak és Tóta Bélának a segítségüket. Persze ma már sok mindent máshogy csinálnánk, de azért nincs mit szégyellnünk így sem szerintem. A koncerteken eddig csak pozitív visszajelzést kaptunk, ami azért bevallom, elég nagy adag önbizalommal tölt el minket. A Mongooze arca napról-napra formálódik, ehhez az is hozzátartozik, hogy a kezdetek óta már volt egy énekes, egy dobos és most egy basszusgitáros tagcserénk. Természetesen, ahogy új arc kerül közénk az valamelyest meglátszik a zenénken is,de meg szeretnénk maradni tökös rock zenekarnak, az „elmetálosodás” kizárva.


Jövőbeni tervek, esetleg új anyag, koncertek?

Hála az égnek az idei nyár eléggé meg van pakolva fellépéssel és reméljük egyre több lesz. Az ősszel szeretnénk stúdióba vonulni és rögzíteni az első 8-10 nótás nagylemezt. A nóták nagy része már meg van, de a felvételig még 600x át lesznek írva, ahogy ez lenni szokott. Ezek a tervek, aztán majd meglátjuk, hogy mi lesz belőle.

Sör, csöcsök, zene! Ez nálatok is szentháromság?

Lesarkítva igen ez nagyjából felvázolja a hozzáállásunkat az élethez! Az alkohol, a szép (nem vékony, kis mellű!) lányok és a Rock 'n Roll, ennél többet nem kívánhat az ember magának.

Mongooze-ként gondolom nem nehéz elképzelni, hogy sivatagos helyen, vagy pusztában koncertet
nyomni egyszerű raklap színpadról az ott héderelő stoner nyájnak. Ha alkalom és esély lenne rá, kivel nyomnátok bulit a legszívesebben?


Bárkivel, akik jó arcok és nem divat köcsögök. Nincsenek ilyen téren nagy igényeink, jó legyen a buli és kampó. Rengeteg jó banda van itthon, akikkel szívesen játszanánk. Remélhetőleg fogunk is. A nyárra mi is tervezünk 1-2 ilyen aggregátor-bulit. Na, ott aztán lesz majd „ereszd el a cicim!”

Zenészkén a stonerban megtalálod azt az önkifejezést amit szeretnél?

Szerintem ez az egyik legérzelemdúsabb és legőszintébb zenei irányzat a kemény zenén belül. Remélem mi is meghatározó színfoltjai leszünk majdan a hazai stoner rock palettájának. De addig még tuti felbukkanunk 1-2 homokdűne mögött… ha-ha

Sandro, Köszönöm a megtiszteltetést!

Mi köszönjük!

(Armand – Hands Of Doom)


Tagok:
Björn – gitár,
Sudge – dob,
Bogyo – ének,
Sandro – gitár
(új basszus tag „kipróbálás alatt”)

http://mongooze.bandcamp.com/
http://www.myspace.com/mongoozerocks
http://www.reverbnation.com/mongoozerocks


2013. április 18., csütörtök

Új Black Sabbath track - "God Is Dead ?"


Black Sabbath

05.03. Angertea, Bálnalovas lemezbemutató, Polly Is Dead, Benzin, Green Machine (Kyuss Tribute)

A világhírnévre szert tett szentesi zenekar, az ANGERTEA, fél év után először koncertezik Budapesten!! Ennek örömére mind a 4 lemezükről válogatnak dalokat. 
Előttük a Bálnalovas zenekar a már régóta várt debütáló lemezét mutatja be, melyről a tervek szerint koncertfelvétel is készül. És ráadásként a Polly Is Dead is eljátszik két dalt a 20 éves jubileumuk alkalmából. A programot a Tankcsapda -alapító Labi Benzin nevű zenekara kezdi.
Az est zárásaként pedig a Green Machine játszik Kyuss dalokat. belépő: 1000HUF

BENZIN:

A Benzin zenekar közel tíz éve járja az ország klubjait, fesztiváljait. Első nagylemezük 2010-ben látott napvilágot A hét főbűn címmel.  Eddig 5 videoklipjük készült el, a legújabb felvétel a tavaly év végi Főnix-csarnokos fellépésükön készült, ahol a Tankcsapda vendégei voltak. A zenekar folyamatosan koncertezik, járja az országot. Dalaik gyakran elhangzanak a rádióműsorokban, az idén több nagyszabású fellépésre kaptak már meghívást.

http://www.youtube.com/watch?v=qHMerTaWHi0
http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=53tTbGcygvw
http://www.youtube.com/watch?v=FMBM-M6OFk0
www.benzinrock.com
http://www.facebook.com/benzin.zenekar
http://www.facebook.com/labi.benzin?ref=tn_tnmn

BÁLNALOVAS:

Elsőként tavaly februárban reppent fel a hír, hogy a 2005-ben feloszlott, tizenkét éven át a hazai underground szerves részeként működő Polly Is Dead dalszerzője, Polonkai Tamás új projektbe kezdett Bálnalovas néven, ami ugyan új formáció, de mégis a P.I.D. által is képviselt, grunge-központú, ’90-es évekbeli hangzást viszi tovább. Hosszas keresés után megtalálták énekesüket Máris Viktor 'Nárcisz' személyében, akivel közreműködve idén tavasszal megjelenik a zenekar régóta várt nagylemeze.

http://www.youtube.com/watch?v=odA09-V8a6g
http://www.facebook.com/Balnalovas

POLLY IS DEAD:

Az 1993-ban alakult legendás Polly Is Dead idén lenne 20. éves. A jubileum alkalmából összeállt csapat, a "Kincs" című számmal és videó klippel vált nagyobb körben ismertté. Ha szeretnéd hallani és látni a klasszikus felállásban a "Kincs"-et, és ráadásként a My Private Journey-t,  akkor itt a kihagyhatatlan alkalom!

http://www.youtube.com/watch?v=hnUXD5DLEX8
http://www.youtube.com/watch?v=-M148Ww3Ucc

ANGERTEA:

Az Angertea legutóbbi lemezével, a Nr. 4: Songs Exhaled-del elnyerte a Hungarian Metal Awards 2012 legjobb lemeze díját. A zenekar fél éve nem játszott Budapesten, szóval nagy erőkkel gyúrunk a koncira, amire az eddig lemezeinkről nagyjából egyenlő arányban válogatunk dalokat. Nemrég jelent meg az új videóklipünk, ami a többi videónkkal együtt csekkolható a hivatalos youtube csatornánkon:http://www.youtube.com/user/AngerteaOfficial

A zenekar 1996 őszén alakult Szentesen. A mai felállás 98 óta stabil, és a következő tagokból áll: Peralta Miguel: basszusgitár, Bárkai László: dob, Mihály Gergely: gitár/ének. 97-től aktívan részt veszünk a hazai underground zenei életben. Stílusmeghatározásunk experimentális grunge-metal. 3 demó után 2002-ben adtuk ki első nagylemezünket „Lélekvágy” címmel. Második, angol nyelvű nagylemezünk, melynek címe „Rushing Towards The Hateline”, 2006-ban jelent meg az Edge Records gondozásában. 2009-ben pedig kihoztuk a „Twenty-Eight Ways to Bleed” címre keresztelt harmadik albumunkat. 2010-ben Neil Kernon, Grammy-díjas amerikai producerrel készítettünk egy 3 dalos EP-t, amelynek címe „Distrust EP”. A kislemezen, mely 2011 januárjában jelent meg, olyan neves vendégek szerepelnek, mint Scott Reeder a Kyuss volt basszusgitárosa, és Vörös Attila a Nevermore-ból, Leander Rising-ból. 2011-ben aláírtunk egy 3 lemezre szóló szerződést a norvég Smash Fabric Records-szal! Negyedik nagylemezünk, a Nr. 4: Songs Exhaled, 2012 szeptemberében jelent meg, és az egyik dalában a Faith No More basszusgitárosa, Bill Gould vendégszerepel. Az új lemezzel elnyertük a 8. Hungarian Metal Awards/Hang Súly 2012 legjobb albuma díját. Az ország szinte minden szögletében, és szinte az összes nagyobb fesztiválon játszottunk már, és rendelkezünk 8 hivatalos videóklippel, amelyek láthatóak voltak már több fontos TVműsorban. És a történet folytatódik tovább...

www.facebook.com/angerteahun
www.angertea.com 

http://www.youtube.com/angerteaofficial

Esemény

Alice In Chains - Stone - Hivatalos Videó!


Azért, hogy ne szakadjunk meg!


Ozone Mama - Freedom EP - A szabadság vágya?

 
Megérkezett hozzánk is az Ozone Mama "Freedom" című EP-je,  de mielőtt leírnám mit gondolok az anyagról, pár infó róluk:

"Az Ozone Mama, a „Fonogram 2012 – Az év hazai felfedezettje” díj és a Hard Rock Rising 2013 magyar nyertese, 2005-ben alakult Budapesten. Első, angol nyelvű 'The Starship Has Landed' című albumuk 2010-ben jelent meg, szerzői kiadásban. Az eleddig csak jó kritikákat kapott, és egyre népszerűbb, folyamatosan koncertező zenekar aktívan részt vesz a magyar rock-életben. Klasszikus, vintage rock hangulatú dalaiknak köszönhetően egyfajta űrt töltenek be a magyar könnyűzenei életben. Új kislemezük 2013 tavaszán jelenik meg."

Na és akkor ezt lehet majd meghallgatni lent!

Én mindig úgy álltam a "mamához", hogy volt egyfajta utóérzetem, hogy egy Black Crowes-os, Monster Magnet-es retró-banda. De az idő úgy néz ki velük dolgozik, mert ez az EP teljesen egyedire és erősre sikeredett! A Go, tökéletes nyitány! Sodródó, lendületes, szájba ragadós refrénnel. Innen egy  bólogatásra ingerlő, dobinduló vezet minket át a Sidekick Miracle-be. Ami lendületileg az elsőt követi, egy wah-betétes szólóval és egy tökös basszus kiállással színesítve. Mint ahogy a Lángolón is írta Andris, The Juggernaut sikerült a „legkidolgozottabban” az EP-én. Ebben a számban Marci hatalmasat énekel és ez szépen elviszi a számot, abba a végig baljós hangulatba. Az orgonaszőnyeg jelenléte olyan érzettet teremt mintha, repülve haladnák egy ismeretlen világ felett....És nem is akarnánk talán soha földet érni, ha nem hozna vissza a Cold Heart Of Stone vidám, pozitív hangulatöltetű, „Love” korszakot idéző szabadság vágya! Így az sem véletlen lezárás, mint a  Creedence Clearwater Revival Fortunate Son feldolgozása...És az  elsőnek sablonosnak tűnt cím, így végighallgatva és talán megértve, a legtömörebben foglalja ezt össze. Jó választás volt!...Hajrá Mama!

És aki élőben hallani akarja őket az látogasson el holnap az Új Gödörbe, ahol lemezbemutatós buli lesz.

Tagok:
Gábor András–gitár, vokál, billentyűk, ütős hangszerek
Székely Márton–ének, vokál, ütős hangszerek
Tiszai Vivien–dobok
Takács József-basszusgitár

Infók:

Ozone Mama

2013. április 17., szerda

Desert Storm - "Horizontal Life" - '13


A homoki viperák is fészkükbe bújtak,  mert a vihar megérkezett!

Most áprilisban jelent meg az Blindsight Records-nál az oxfordi Desert Storm legújabb albuma, "Horizontal Life" címmel . Az a megtiszteltetés ért minket, hogy küldtek is nekünk egy promóciós CD-t hallgatásra...
Aki szereti a sivatag közepésről felszakadt vulkán erejű, tűzköves riffket, annak mindképp ajánlom ezt a 12 számos túrát... Amiben ha a por elült, és a hőtől átalakult homoküveg szilánkjai sem találtak el senkit, akkor a kráterből előmászó Sivatagi-Troll fogja fortyogó hangjával a homokba süppedt lábakat, nyakakat mozgásra bírni! 


Tracklisting: 
 1. Word to the Wise Man
2. Shadow of an Eagle
3. Astral Planes
4. No Slave to Master
5. Mr Strongbatch
6. Enslaved in the Icy Tundra
7. Lunar Domes
8. Titan
9. Shenzhen
10. Gaia
11. Hofmann
12. Scorpion


Tagok:
Chris White: Guitar
Ryan Cole: Guitar
Chris Benoist: Bass
Elliot Cole: Drums
Matt Ryan: Vocals

Infók:

2013. április 15., hétfő

Odyssey - Abysmal Despair


Odyssey debütalbuma "Abysmal Despair" (2012) önmagában is időzítette robbanásvolt. Az elejétől a végéig, az Abysmal Despair fecskendezi a váltakozó tempókat, zajong,kattog. Mintha a reménytelenség szülte düh találkozna az erőszakos utcára szorított éhséglátványával egy apokaliptikus jövőben játszódó filmben. Csak ezt tudom elképzelni, ahogyezeket a számokat hallgatom! Stílusuk: Sludge / Stoner/ Psychedelic / Post-Metal. A 8 számközel 40 percnyi tömény erős szerkezetű mestermű. Emlékmű a bizonytalanságnak, hűvösmély tempóival egyfajta élettelenséget tükröz. Már a kezdő ˝Pyramids˝ kábító, piszokos, koszos ritmusokkal indul, nem törődve meddig hallod még utólag a zajokat. Hiába, lassan már a harmadik tételnél tartasz, még mindig jár a zaj a fejedben. A gitárok lopakodó, vastag, durva reménytelenéggel szólnak, Jonas Pedersen énekével éppen bemelegszik, hangjában egy egész élet gyötrelem vár. Míg a ˝Wicked Witch˝ (Gonosz Boszorkány) Fodrozódó, örvénylő stoner posvány. Éles hangok jönnek minden irányból feléd. A ˝Wolfspit And Witches Breathˇmintha ennek a folytatása lenne! De itt már nem érdekel a zaj, soha nem enyhül, mint a lassú ütemekre szeletelt dob vágták sem. Mint egy lövés ki harangtoronyban szorongatja a puskáját várva az utolsó lövését. De a lassú folyam hömpölyög, és lassan, robbanva ég. Mint a napalm az eszméletére most ébredő lövész arcában. A lemez meghatározó és legjobb, nehéz, mohás száma, a lassú, vontatott halál hajók után a ˝Darked˝. Itt érezzük, hogy már vége. A sáros, mocsaras, pörgősebb tempó azonban itt is beáll egy pillanatra, majd robban, mint az időzítet dühkitörés. Ez az album nem a bölcsőt ringatja este! Meghallgatod, beállsz a földbe. Mint a valóság, ami a lábaidba mozdulatlan gyökeret vert! Szilárd talaj! Ugyan már! Csak a reménytelen, lüktető zaj.

- By Armand-

Tagok:
 Witold Östensson
Jesper Karlsson
Jonas Pedersen
Infók:
Facebook / Home




2013. április 11., csütörtök

Golden Void – Golden Void. 2012. (Thrill Jockey)


Isaiah Mitchell (gitáros/énekes) az Earthless tagjaként letett már néhány csodás produktumot a psychedeliát előszeretettel elméjükbe injektáló kalandorok elé. A friscoi csapat, a Golden Void, 2009-ben kezdett hypersebességgel együtt dolgozni, miután már tinikoruk óta ismerték egymást és különböző bandákban együtt is játszottak.
  Jobb példát nem találva a Black Sabbath és a Hawkwind van emlegetve velük kapcsolatban, ha azt próbálják keresni, hogy kihez hasonlítsák a Golden Void bemutatkozó nagylemezét. Ezek még akkor is csak féligazságoknak tűnnek, ha a banda neve több, mint biztos, hogy az azonos című Hawkwind dal nyomán született. Nekem legalább ennyire eszembe juttatják a legendás Blue Öyster Cult fénykorát és az újabb kori svéd bandát, a máris klasszikussá vált The Hellacopterst. A száraz és nem túl izmos hangzás sem a keménytökű metál bandákat idézi, hanem a melódikusabb és érzelemgazdagabb ősöket. A végig jelenlévő psychedelia ellenére sem repülnek az űrbe, hanem inkább a földi misztériumiskolákat követik. Nagy általánosságban felemlíthető millió ’70-es évekbeli hatás a hard-és softrock, a psychedelia és progresszív rock területéről. A dalok és a hangzás is homogén. Nem ugrálnak a stílusok között, pontosan tudják, hogy mit akarnak.
  Retrorock! Mondják a nagyokosok,de én nem intézném el ennyivel… Különben is : mi a retrorock? Vagy közelítsük meg a másik oldaláról! Mi nem az manapság? A rock a ’90-es évek óta folyamatosan szüli nagy időszakainak legjobb pillanataiból újabb és újabb mutánsait… Jelen pillanatban úgy néz ki, hogy a Rock’n’Roll nagy hagyományaihoz már nem nagyon lehet hozzátenni semmi újdonságot. A már jól ismert stíluselemek újszerű keveredéséből születhetnek néha még izgalmasnak mondható új albumok!
  A dalközpontú rockzenében egyetlen tét létezik, hogy tud-e valaki jó dalokat írni vagy sem !!! Ez az egyetlen igazi tét! Persze valójában mindig is ez volt. A Golden Void megmutatja, hogy kell ezt csinálni. Az album magas színvonalú dalai, bandák ezreit kényszerítik vissza a garázsba, rájuk zárva az ajtót. Addig ki sem jöhetnek, amíg egy remek albumot le nem tesznek az asztalra! Nagyon unom már, hogy töketlen "rocksztárok" félkész albumokkal vagy 1-2 jó dallal sütkéreznek a medence mellett!
  Az album borítója egyszerű, de remekül illeszkedik a belbecs hangulatához. Az első dal, az Art of Invading, azonnal fülbemászó énekdallamaival, a fuzzos gitár és orgonakombinációjával mindjárt a dolgok közepébe vágnak.Káprázatos gitárszóló olvasztja szét az agyunkat. Már itt megmutatkozik mindaz, ami végig az egész albumra jellemző lesz. A Virtue című lendületes dal az, ahol tudatosul bennünk, hogy a dobos a Keith Moon-iskolát követi. Vastag riffek és hardrockos énektémák után belassítják a dalt és ízes akkordbontogatással kezdik felépíteni a mesteri wah-pedálos gitárszólót. Azonnal kialakuló függőséget okoz! A Jetson Dolma enyhíti először a tempót és a feszültséget. A ’60-as évek végi psychedelikus pop és a Blue Öyster Cult lágyabb dallamainak hatásaiból építkező, símogató harmóniákkal operáló dal óriási sláger lehetne egy egészségesen működő világban. A tibeti buddhizmus hatását mutató dalszöveg pedig rávilágít a zenekar spirituális érdeklődésére. Egymás után sorjáznak az emlékezetes dalok. A Badlands olyan lazán gördül előre, hogy ilyenre csak a legfelsőbb liga képes. Egy pillanatra beugrik a Grand Funk Railroad és a Uriah Heep, miközben kacagok magamban a boldogságtól. Egy pillanatra sem lankad a figyelmünk, miközben kislemezen már megjelent dalok pörgetik fel még magasabbra az albumot. A Shady Grove lehetne a másik nagy sláger erről a csodálatos albumról. A The Curve pedig egy a The Hellacopters legtutibb pillanatait idéző vágtázásból vált egy lassú bluesos gitárszólóba, majd úgy gyorsulnak vissza,hogy majdnem kiejtettem a sört a kezemből. Az album legmagasztosabb pillanata mégis a zárótétel, az Atlantis. Emelkedett hangulat, szép vokál és gyönyörűséges gitárharmóniák jellemzik. Isaiah olyan letisztult témákat hoz itt és az album egészén is, hogy csak a legnagyobbakhoz tudnám hasonlítani. Nem a süllyedő Atlantiszt, hanem annak teljes dicsőségét idézi ez az epikus ívű dalcsoda! Szinte látom magam előtt a fehér ruhába öltözött papokat, akik misztikus szertartás keretében együtt vonulnak és énekelnek, hódolva az Univerzum Urának. Katartikus lezárása ez az anyagnak. Na, éppen ez kell az én lelkemnek és szellememnek! 
Hetek óta hallgatom és teljes mértékben megunhatatlan számomra a Golden Void debütáló albuma.
A zenekar éppen európai turnéján van. A minap jártak Prágában.
ui: Most látom, hogy 2013-ban máris jelentkeztek egy újabb kislemezzel .Címe : Rise to the out of Reach. Gyorsan utána kell nézni!
Tagok:
Isaiah Mitchell, Aaron Morgan, Justin Pinkerton, Camilla Saufley
Infók:


 
Golden Void – Golden Void. 2012. (Thrill Jockey)

Tracklist:
1. Art of Invading
2. Virtue
3. Jetsun Dolma
4. Badlands
5. Shady Grove
6. The Curve
7. Atlantis
  
 - by Bien János (Yell) - Sky Children -

2013. április 9., kedd

Armand, a Grizzly medvebarlangjában járt!

 
Medvebarlang, Vágóhíd, Sör


Meghívást, vagy inkább bebocsájtást kaptam Grizzly-ékhez, nézzek meg egy próbát! Barlang felé közeledve már a macskakövekről verődtek vissza a súlyos riffek, ami kiszűrődött a próbaterméből. A hely totálisan stoner, illik a zenéhez a lepukkant falakról máló vakolatával. A medve barlangjában szakálas színpatikus srácok, igaz először hárman, majd később a basszer (aki új tag, és black metal vonalról érkezett) is csatlakozva, az énekes ˝igazolt˝távollétében ˝így sajnos nem volt részem hallani a hegyi medve torkából előtörő üvöltést˝ instrúba ment a próba. Bizony, ez a zene nem is szólna jól szakáll nélkül! A 8-as munkacímű új szerzeményüket, amelyet eddig csak koncertek előtti beállásoknál nyomtak, úgy szólt mint az ágyú. Nagyon szuper lassú mocsok déli blues-os témákat pengettek ki a maguk hangzásában! 

 Próba szüneti kis beszélgetés és sör közben, megtudtam, hogy a zenekar 2007-2008-ban indult, amolyan örömzenélős stoner projectnek, ami a mai napig is tart. Ez az örömzenélés meg is látszik a srácokon, a próba izzott a jól kipengetett riffektől és Arian önfeledt lelkesítő, átélt arckifejezéseiből, mosolyaiból. Ő egy igazi stoner arc! A többiek más-más zenei irányokból is vannak, de ő csak stonert tol. A Grizzly első albuma a Fear My Wrath, három év alatt lett kész! Teljes mértékben és igazat adok nekik, hogy inkább csinálnak 6 jó, odavágós számot, ami 20 perc, mintsem inkább kitöltsenek egy nagy albumot unalmas, sallang töltelékekkel. Grizlly-ék nagy erőssége Oszi, az Énekkel. Oszkár (ex-Insane, Wrong Side) egy erős torkú énekes, jól fekszenek neki ezek az énektémák. Majd ment tovább a próba a közben megérkezett basszússal, 8-as, 9-es begyakorlások. A banda másik nagy erősségek a két gitáros, akik tökéletesen kiegészítik egymást, és Ármin, a dobok mögött, mint egy kalapács úgy üt, és az új srác is jó pengette az 5 húrosát. 
 
Újabb szünet, sör…sör, cigi…cigi, füst! Beszélgetés a tervekről, közeli koncert májusban, új anyag, jövőre. Közben Domi a másik gitáros visszamegy a barlangba, elkezd pengetni. Majd szól Ariannak, hogy kitalált egy új témát. Némi hallgatás után Ő is beszáll a játékba, majd Ármin is és 20-30perc alatt a szemem-fülem hallatára meg van a 10-es dögös téma. Eszemet a lelkesedés, amivel össze rakták pillanatok alatt a srácok.Már csak a medveüvöltés hiányzott róla! De nyugodjak meg, mondták a srácok „Oszi lejön egy-két próbára és már meg is vannak a dalok szövegei, ének témák”!
A látogatásom eset háromnegyed 7-től 11-ig tartott! Ez alatt az idő alatt fantasztikusan jó arcokat ismerhettem meg! Grizzly Urak, köszönöm! Egy élmény volt! Köszönöm, hogy ez este Én is kicsit Grizzly lehettem.

(By Armand, Hands Of Doom)

2013. április 8., hétfő

LSD nélküli psychedelikus trip! The Ultra Electric Mega Galactic '2013.

   Újabb vendégposzt, ezúttal a Sky Children csillagrendszerből! Fogadjátok, olvassátok, hallgassátok!  Íme: 

"Ed Mundell , a  Monster Magnet egykori és a mellette működtetett, még jelen időben is üzemmeleg Atomic Bitchwax gitárosa, új testvéreivel egy olyan psychedelikus zenei elixírt tálal fel, ami összefoglal mindent, ami ahhoz kell ,hogy kilőjön minket a Világűrbe!
  A bemutatkozó album nem hagy kétséget afelől, hogy most végre azt tolhatja Mr. Mundell, amit igazán szeretett volna mindig is. Már az Atomic Bitchwaxban is kiderült ,hogy a szimpatikus és legendás gitáros erősen vonzódik az instrumentális psychedelikus jammeléshez. Nemcsak a savas kémhatású stonerrock, a heavy riffek és fékevesztett tempók idézik a ’60-as és ’70’-es évek fordulóját ,de a power trió felállás is (ld. Blue Cheer és The Jimi Hendrix Experience). A sajnos szomorú véget ért fantasztikus Nebula is megmutatta egy rakás lemezén, hogy van fantázia ebben az elképzelésben. A legfontosabb különbség a Nebulához és az Atomic Bitchwaxhoz képest mégis az, hogy az album full instrumentális. Csak az első felvételben,az intróként ható és erősen future hangulatú Unassigned Agent X-27-ben bukkannak fel emberi hangok, de azok is space-effekteken vannak áteresztve. Ebből bizonyosságot szerezhetünk egy másik hatalmas befolyásról, minden idők „Spacerock Atyaúristen”-ének, a Hawkwindnek a hatásáról. Lefekteti az alaphangulatot a psychedelikus space jamband hallgatói számára és az utána következő Exploration Team már repít is bennünket az ég felé. A legerősebb Hawkz érzés talán a 11 perc feletti The Third Eye-ban hallható. Széttekert gitáreffektek, cool basszustémák, effektpedálok és fantáziadús dobjáték jellemeznek minden dalt. A „dal”kifejezés ezen a lemezen egy nem túl konkrét ötlethalmazt jelent. Jól hallható,hogy a „dal”-oknak csak a főtémája van kitalálva, nincs részleteiben kidolgozva semmi. Ilyen lehetett volna mondjuk egy agyasabb, énekes nélküli Captain Beyond… A srácok szabadon szállnak az igencsak dögös ritmusokon és mindig a pillanatnyi feeling dönti el, hogy merrefelé csavarodik a végkifejlet. Mundell kezében olvad a gitár, füstölnek a pedálok (különösen a Hello to Oblivion végén). A laza spacerock hangulatú The Man With a Thousand  Names hoz egy kis hátradőlést a kemény cuccok után. Régi vágyam éled újra általa : egy ’60-as évek végi lerobbant, füstös klubba szeretnék időutazni , ahol szabadon vagy sztondulva lebeghetünk az éterben Testvéreimmel az Úrban,miközben „head music”-ot hallgatunk. Hát itt most átélhetitek mindezt! Az In the Atmosphere Factory már címével is elárul magáról mindent! Hosszú és remek lezárása az albumnak. Lassú bluesos szárnyalás, istenien delayezett gitárral és basszus effektekkel megspékelve! Valóban Mega Galaktikus hangulat! Messze túl a sztratoszférán...
  Csodálatosan és változatosan játszik az egész banda. Annak ellenére is mindvégig fenn tudják tartani a figyelmet,hogy nincsenek énektémák és szintik sem!!! Szerintem ez nem könnyű dolog!!! LSD helyett ajánlom ezt az albumot minden psychedelikus space rajongónak, stoner groovy gurunak ,akik szeretik a Szabadság zenében megnyilvánítható formáját! Ez az album bátran odatehető a jelenleg éppen jó egészségnek örvendő psych/spacerock/stoner mozgalom jeles albumai mellé. Ilyenekre gondolok (csak találomra kiragadva pár nevet), mint az Oresund Space Collective, a Karma To Burn vagy Sula Bassana fantasztikus projectjeinek legütősebb lemezei.
  Istenem! Te vagy a tudója ,hogy milyen régóta, pont egy ilyen felfogású bandát szeretnék létrehozni!(Talán még több space feelinggel!) Ráfekszünk egy remek groovy témára és azt kibontva lebegünk ,mint egy szappanbuborék vagy akár száguldunk egy örvénylő kozmikus vihar szelében!… Ismerős az érzés? Na! Akkor hívj fel gyorsan ,haha!!!

-by Sky Children- 



The UEMG:
Collyn McCoy (Trash Titan/Otep)
Ed Mundell (Monster Magnet / Atomic Bitchwax)
Rick Ferrante (Sasquatch)
 Infók:


2013. április 5., péntek

Egy csipetnyi Black Sabbath! "13"-as ízelítő!

 
Egy dal részlet és borító! Ennyit kaptunk egyelőre Ozzyéktól, az új albumról!



Black Sabbath

The Gentlemen Bastards - Huntsville, Alabama...ennyi elég is...


Mocskos Urak a sziklák közt rekedt Rock&Roll alabamai riffjeit, egyszerűen kihúzzák az út szélre, alágyújtanak és a égnek engedik...
Itt a The Gentlemen Bastards bemutatkozó albuma...


Tagok:
 Will Quinn
Bill Barry
Dave Stanley
Böðvar Böðvarsson
Infó:
Facebook Bandcamp