Odyssey debütalbuma "Abysmal Despair" (2012) önmagában is időzítette robbanásvolt. Az elejétől a végéig, az Abysmal Despair fecskendezi a váltakozó tempókat, zajong,kattog. Mintha a reménytelenség szülte düh találkozna az erőszakos utcára szorított éhséglátványával egy apokaliptikus jövőben játszódó filmben. Csak ezt tudom elképzelni, ahogyezeket a számokat hallgatom! Stílusuk: Sludge / Stoner/ Psychedelic / Post-Metal. A 8 számközel 40 percnyi tömény erős szerkezetű mestermű. Emlékmű a bizonytalanságnak, hűvösmély tempóival egyfajta élettelenséget tükröz. Már a kezdő ˝Pyramids˝ kábító, piszokos, koszos ritmusokkal indul, nem törődve meddig hallod még utólag a zajokat. Hiába, lassan már a harmadik tételnél tartasz, még mindig jár a zaj a fejedben. A gitárok lopakodó, vastag, durva reménytelenéggel szólnak, Jonas Pedersen énekével éppen bemelegszik, hangjában egy egész élet gyötrelem vár. Míg a ˝Wicked Witch˝ (Gonosz Boszorkány) Fodrozódó, örvénylő stoner posvány. Éles hangok jönnek minden irányból feléd. A ˝Wolfspit And Witches Breathˇmintha ennek a folytatása lenne! De itt már nem érdekel a zaj, soha nem enyhül, mint a lassú ütemekre szeletelt dob vágták sem. Mint egy lövés ki harangtoronyban szorongatja a puskáját várva az utolsó lövését. De a lassú folyam hömpölyög, és lassan, robbanva ég. Mint a napalm az eszméletére most ébredő lövész arcában. A lemez meghatározó és legjobb, nehéz, mohás száma, a lassú, vontatott halál hajók után a ˝Darked˝. Itt érezzük, hogy már vége. A sáros, mocsaras, pörgősebb tempó azonban itt is beáll egy pillanatra, majd robban, mint az időzítet dühkitörés. Ez az album nem a bölcsőt ringatja este! Meghallgatod, beállsz a földbe. Mint a valóság, ami a lábaidba mozdulatlan gyökeret vert! Szilárd talaj! Ugyan már! Csak a reménytelen, lüktető zaj.
- By Armand-
Tagok:
Witold Östensson
Jesper Karlsson
Jonas Pedersen
Infók:
Facebook / Home
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése