A Svédekről már tudjuk, hogy akad náluk jó pár érdemleges csapat, ez most sincs másképp... A Molior Superum a 70-es évek ihlette hard rock banda, Göteborg-ból...Érződik az onnan átvett ízes bluesos hatás, fuzz-felhő, Hammondos lebegés...A mostani friss anyagukat az "Into the Sun"-t küldték át, de a bandcamp-en találtok egy 2011-es cuccot is...
Az Urania zenekar frontembere Aiwass elindította az Uraniarecords-ot, segítve a kisebb zenekaroknak azt ,hogy kis pénzből is elérhető legyen fizikális formátumba hozni anyagaikat!
Lehet a CD leáldozóban, viszont sok promóciós célra alkalmas és a régimódiak, mint én is a polcra helyezhetik kedvenceiket!
Első kőrben a következő kerültek a palettára, de bővülni fog:
Urania - Demo 2010 800huf Urania Benediction I. 1200huf Whorediezel - vol.2. 1000huf Whorediezel - 3. 1000huf aztán ha elmegy ami van,akkor még lesz: Urania - Carpathian Woodoo Urania - Benediction II. Whorediezel - Whorediezel Mazarine - Till Death... (doom/drone/dark) Kill Me - Geisterstadt (olyan Ulver-szerű izé)
Turbo, Dereng és ZeropzitivE koncertek az
új ShowBarlangban.
2012. december 30.
ShowBarlang (IX. Budapest, Soroksári út
58.)
Csendes évet zárt a Turbo. Azt a néhány
méregerős koncertet leszámítva mindenféle feltűnéstől mentesen, a próbaterembe
zárkózva alkotómunkával töltötte a zenekar. Talán már nem titok, hogy egyszerre
készül egy akusztikus és egy hangos Turbo lemez is, így jövőre ember legyen a
talpán, aki el tud előlük menekülni.
Közvetlenül Turbo előtt – valamint a nem
sokkal világvége után – a januári stúdiófelvételére készülő Dereng foglalja el a
ShowBarlang színpadát. Aki szeretné még élőben elcsípni a nyomokban IHM-et,
munkaruhás énekest, csiszolt gyémántú dobot, mákos és diós bejglit tartalmazó
bandát, az fáradjon ki a Vágóhídra.
Az estét a pofátlanul fiatal
ZeropozitivE nyitja. A tagjai más-más formációkban már a legtöbb vidéki és
fővárosi klubban megfordultak, közösen azonban a 2010 decemberében megnyert Red Bull Made in Garage kapcsán
fúródtak a köztudatba, majd ezt megfejelték még egy A38-as Talentométerrel is.
Magukról szerényen csak ennyit árultak el: "Rock zenét játszunk. Nem szeretjük
ezt túlmagyarázni. Dallam és ének centrikus muzsika, néhol kicsit szokatlan
lüktetéssel és némi matekkal fűszerezve, angol nyelvű szövegekkel".
"Aki siet az mennyen, mert mi most szépen lassan gurulva megyünk előre..." Ez is lehetne a nyitánya a Mantra Machine 3számos EP-ének, mert a szép nyugis témák mellett aki nem marad le egy kicsit, az bele se kezdjen... Még egy kellemes instrumentális elképzelés Hollandiából...lehet azért is ilyen...
Tagok:
Jeroen Schippers: drums
Paul Geerts: guitar & synths
Tjø van Zuijlen: bass
Calgary a kanadai Alberta tartomány legnépesebb városa, itt talált az egyetemen egymásra ez a négy figura...
Zenéjük nem igazán az a fuzzoszsizsik, persze van benne azért, hanem jó kis pörgős, kissé punkos, de dallamos keverék! Nagy hangsúlyt kaptak az ének, és a basszustémák, és néhol az elszállós hajlógatás sem hiányzik.
A több hónapnyi
stúdiózás, és kemény munka eredményét december 30.-án tekintheti meg a
nagyérdemű 20:00-i kezdettel az ISKOLÁBAN!! Aki még nem járt az új névre
hallgató helyszínen, ezt is bepótolhatja, korrekt italárak, és tényleg
igényes koncerttér!!!
A Chile-i, és Santiago-i 3-as, 2008-ban alakult a következő tagokból: Nicolas "Mad Dog" Concha (exOverdrunk) gitár, ének, Magellanic Carlos "Charly" Perez (ex Chocopanda Gore) bassz, vokál, és Rodrigo "Rocky" Millan (Icarus, Gore Chocopanda) dob.
Kőkemény vasveretes gitár, és tömeget lázító agresszív ének, ráadásul spanyol énekkel!
45rats, egy modern de mégis vintage hangzású zenekar Görögországból!
Ez a megkeresés is érdekes, mert elég sok zenekar talál meg mostanában ahol nincs ének...ami nekem persze nem baj de ezt már többször el mondtam...
Szóval ez a instrumentális trió 2008-ban alakult Athénban, 2010-ben adták ki első bemutatkozó EP-t, ami 2011-ben jelent meg vagy 5000 példányban...Jó volt fogadtatás és a visszhang, ami olyan lehetőségeket adott, hogy együtt léphettek fel olyan bandákkal, mint a Samsara Blues Experiment vagy Radio Moscow.
Ennek eredményeképp készült egy teljes hosszúságú anyag, íme:
(Letöltés a kép alatt!)
Tagok:
Chef Guitars ::: Dam drums ::: Kavaldi bass
Azt már nemrég írtam, hogy Dave Grohl csatlakozott a QOTSA új albumának felvételéhez és most a tékozló fiú is visszatért!
Egy pár soros üzenetben a Mondo Generator Facebook-os oldalára lett kitéve a hír, hogy a Kyuss-hoz és a QOTSA-hez is visszatért Oliveri! A queenséknél már egy új dalban, vokálozni is besegített!
11.23-án sikerült élőben is elkapnom őket az R33-ban, miután pont aznap hallgattam meg bemutatkozó anyagot, hogy kicsit felkészültebben mennyek...
Csordás Robi hangját márt ismertem előtte többek között a Black-Out-ból, a Buso von Kobrából, így tudtam, olyan rosszra nem számíthatok...
Kicsit tovább kutatva rájöttem hogy a többi tag sem most kezdte, szóval van alap...A fenti képhez képest kicsit változott már a koncerten is felállás, mert Nagy "Óriás"Dávid helyett, most az általam is jól ismert debreceni ütős került Hargita Gabi személyében...
Szóval, ha nem is annyira "stoner"a zene de egy nagyon igényesen összepakolt rockcucc, amit
Két szemtelenül taknyos fiatal csapat csapta szét a Szféra kisszobáját november 15-én...Az egyik a Fender-Fuzz szagú, budapesti, LostAgain triója, a másik a zsíregyházi fenegyerek EeklowdeeTomika által vezetett, Diomede Fuzzdirt! Egyre jobban tetszik nekem a Szféra hangulata, még ha néha kicsi is az ilyen bulikhoz...Viszont jó kis stoner-közösség találkozó kerekedett az estéből. Olyan fél9 körül kezdte a dinnye estét a LostAgain, és bólogató heringekként hallgattuk a műsört...Nemrég találkoztam velük a stoner.blog bulin ahol egyből beépültek a fülembe a búgó fender gitárral és bólogatós alappal...Ráadásul Dávid ének hangja is teljesen rendben van, megállja a helyét a stílusban...Saját számok mellett belefért többek között egy Kyuss feldolgozás is, amit szintén teljen jól hoztak..Részemről új kedvencre találtam bennük, mint hangzásban, dinamikában nagyon fejlődőképes zenekar akik már most odab.sznak! Ajánlom hallgassátok meg a bemutatkozó EP-ét és keressétek a csatornákat, hogy lássátok őket élőbe! A következő siheder bandát már többször volt sikerem látni, ők Diomede Fuzzdirt! Aki szereti a Hendrix-es pszichedelikába mártott gitárfutamokat annak legközelebb ott kell lenni rajtuk! Ráadásul áttelepült a zenekar egy része Nyíregyházáról Pestre tanulni, bekapcsolódni az itteni zenei próbálkozásba és megmutatni milyen a keleti-stoner... A dobos időközben le is cserélődött, ami egy kicsit érzékelhető volt a csapat magabiztosságán de ez nem olyan amit próbákkal, közös ivászattal ne lehetne erősíteni... Tomika megvillogtatta a csini inge mellett nem rég felújított Jolana gitárját, amitől még őssebül szóltak...A basszus gitáros Sanyikáról meg annyit még lezárásként, hogy a szerény buszsofőr formájával ellentétben olyan fürgén és finoman ujjazta a húrokat, hogy a csajszik visongottak az első sorban...biztos tudnak már valamit!
Az őssertések visszatérése az elmúlt korokból, hogy a dagonyázás és saját trágyába fetrengés után, kiköpve a sok kémiai tápot, leigázzák az embereket...teszik ezt a disznóperzselőmentes, röffenős malactúrással!
Prehistoric Pigs egy új Olasz banda a Moonlight Records-nál, és tőlük kaptuk az infót, eme globális veszélyről...
Nos, most egy Francia csapat tisztelt meg minket. Elsőnek a lent található klipet küldték át ízelítőnek, ami a zombirajongóknak tetszeni fog...A zene a lágy, és kemény közt váltakozik, ahol az ének néha átcsúszik tinirockzenekaros témákba, de szerencsére a gitárok visszahozzák az élvezhetőség határára...
Francky "The Ice Screamer" Maverick Guitar/Vocals Bobby "The Big Bear" Maverick Bass/Vocals Johnny "The Devil John" Maverick Guitar Billy "The Mad Guy" Maverick Drums Sonny "The Magic Finger" Mc Cormick Keyboard/Vocals
Az Urania zenészének Aiwassnak másik egyszemélyes projektje a Whorediezel, új anyaggal jelentkezett!
Szóval instrumentális rajongók figyelem, mert újabb travel indul!
A WD zenéjét én mindig szabadabbnak, emészthetőbbnek éreztem az Uraniához képest.
Nincs másként ennél WD3-nál sem. Ráadásul Aiwass kísérletező kedve miatt , mint az ikergitárok a Golden Path-ban, stílusilag nem lehet megfogni... Bele van rakva doom, space,a jazz...
Ezért dobál is mindenfele az egyszemélyes füstöléstől, az erdősétákon át, a téglapakolásig...
Az anyag a kép mögül letölthető, és lent található két ízelítő...
Számsorrend:
01. X-rated 65(intro)
02. Golden path
03. Free me
04. Oblivious
05. Delta of venus
06. Special queen
07. Meteorit slow
08.Eleanor
09. Seven o clock a.m.
10. The stars are so far away
X
Aki még nem ismeri az első kettő WD-t, az itt megteheti, hogy megismeri: WD no.1
Az Urania zenészének Aiwassnak másik egyszemélyes projektje a Whorediezel, új anyaggal jelentkezett!
Szóval instrumentális rajongók figyelem, mert újabb travel indul!
A WD zenéjét én mindig szabadabbnak, emészthetőbbnek éreztem az Uraniához képest.
Nincs másként ennél WD3-nál sem. Ráadásul Aiwass kísérletező kedve miatt , mint az ikergitárok a Golden Path-ban, stílusilag nem lehet megfogni... Bele van rakva doom, space,a jazz...
Ezért dobál is mindenfele az egyszemélyes füstöléstől, az erdősétákon át, a téglapakolásig...
Az anyag a kép mögül letölthető, és lent található két ízelítő...
Számsorrend:
01. X-rated 65(intro)
02. Golden path
03. Free me
04. Oblivious
05. Delta of venus
06. Special queen
07. Meteorit slow
08.Eleanor
09. Seven o clock a.m.
10. The stars are so far away
X
Aki még nem ismeri az első kettő WD-t, az itt megteheti, hogy megismeri: WD no.1
Az Ozone Mama gitárosa Gábor Andris, megtisztelt minket azzal, hogy megosztotta velünk két koncertélményét! Fogadjátok szeretettel!
"Két koncertbeszámolóval
is érkeztem, miután abban a szerencsés
helyzetben volt részem, hogy ki
tudtam jutni Bécsbe október 17-én a Baby Woodrose, majd 24-én a
Rival Sons koncertjére.
Mára már
Budapestre is ellátogat sok nagyszerű külföldi előadó, viszont
sajnos gyakran kedvenc zenekaraink csak
Bécsig vagy Lljubljabna városáig jönnek, valami oka biztos van
annak, hogy Budapest olyan gyakran esik ki az adott turné állomásai
közül, de ez egy külön téma, nem is megyek bele. Két olyan
zenekar koncertjéről számolnék be röviden, akiket itthon talán
kevesen ismernek, de külföldön mára már igen jó hírnévvel és
jelentős rajongótáborral dicsekedhetnek.
Az Arena nevű hely
Bécsben sok zenerajongó számára ismerősen csenghet. Nos ez egy
olyan hely Bécsben, ahol a két
teremben párhuzamosan akár több ismert előadó is felléphet
anélkül, hogy ez probléma lenne, ugyanis
mindkét helyen eléggé sokan gyűltek össze. Október 17-én épp
a MaximoPark nyomta koncertjét,
miközben a kisebbik teremben a Baby Woodrose lépett fel.
Pár száz
emberösszegyűlt az eseményre
és egy hangulatos másfél óra vette kezdetét, családias
hangulatban, tökéletes
hangosítással.
A Parasol Caravan fiatal stoner banda után
elkezdődött a Baby Woodrose
hallgatott már 13 Floor
Elevatorst, az imádni fogja a dán zenekart. Lorenzo Woodrose és
csapata
eddig trióként üzemelt,
most egy gitárossal kiegészülve csináltak olyan hangulatot,
amilyet rég nem láttam. Szuperszónikus, spaghetti-western filmekből ismert visszhangos,
rengeteg fuzz-pedállal megspékelt
gitárzene, irdatlan feszes dobbal és basszussal és az ének is
bőven megállta a helyét, melyhez
nagyban hozzájárult a zenekar saját technikusa, akit mindig
magukkal visznek.
Felcsendültek olyan
slágerek, mint a Disconnected, Honeydripper, Chemical Buzz, Lost You
In My Mind vagy az Nothing Is
Real az új lemezről (Third Eye Surgery). Ez a kicsit hippi, de
inkább garage/stoner-rock banda angol szövegeivel és érthető
fülbemászó dalaival bőven megállná a helyét bárhol a világon.
Semmi felesleges sztár-allűr, Lorenzo Woodrose egy nagyon
barátságos arc, aki név szerint emlékezett rám, mivel már
leveleztem vele és saját maga árulta a lemezeket, pólókat a
merchandise standnál. Itt végre hozzáférhető volt pár lemez
fizikai formában is, hiszen kiadójuk a Bad Afro Records eléggé
kicsi és sajnos nem juttatja el kiadványait minden lemezboltba.
A másik zenekar, akit
október 24-én sikerült már harmadízben elcsípnem a Rival Sons,
kaliforniai
blues-rock csapat volt.
Itthon esetleg annyira nem is, de olyan magazinokban, mint az Uncut,
vagy
Classic Rock, mostanában
elég sokat hallani róluk, nem csoda, hiszen idei: Head Down című
harmadik nagylemezük sok helyen listavezető és eddig már rengeteg
pozitív kritikát kapott. Az első dolog, mely beugrott nekem ezt a
bandát hallgatva a Led Zeppelin és a Black Crowes volt.
Semmiféleképpen sem ócska hasonlítgatás vagy kritikaként írom
ezt, inkább arra gondolok, hogy a srácok nagyon hitelesen hozzák a
késői 60-as, korai 70-es évek classic rock hangulatát. A hangzás
leginkább a Faces/Zeppelin/Animals /Yardbirds zenekarok által
fémjelezett időszakra hasonlított: régi csöves erősítők,
analóg effektek, vintage gitárok, retro-dobszerkó és az ehhez
tartozó hiteles megjelenés is. A ritmus-szekció Robin Evenhart és
Mike Miley verhetetlen ebben a műfajban, majd ehhez hozzájárult
Scott Holiday manapság egyedinek mondható gitárjátéka (sok
effekt, semmi felesleges öncélú tekerés, csak a feeling) valamint
mindezt az énekes Jay Buchanan hangja tette monumentálissá. A
koncert helyszíne a B72 nevű bécsi klub volt, melyet máig nem
tudok hova tenni, egy kicsi klub, kényelmetlen, alig lehetett
beférni, a tavalyi Arena sokkal jobb helyszínnek bizonyult. Ettől
függetlenül miután a hangzás helyreállt 20 perc elteltével, egy
látványosan jó hangulatú koncert vette kezdetét, melyet az
osztrákok nagyon jól fogadtak. Az új album olyan dalait, mint a
Keep On Swinging, vagy a Wild Animal a közönség már üvöltve
énekelte! A repertoár nagyrészt a Head Down, valamint az előző
Pressure And Time albumok dalaiból állt. Kissé hiányoltam is a
Before The Fire első lemezük dalait, ettől függetlenül remek
hangulat kerekedett, a koncert felénél került elő egy viszonylag
hosszú, jammelős, Jimmy Hendrix-et megidéző elszállás: Manifest
Destiny címmel, melyhez hozzájárultak a pszichedelikus fények,
valóban az embernek a hideg futott végig a hátán, olyan hangzás
volt. Pár lassabb tétel is elhangzott, név szerint a Soul és a
Face Of Light, melyek ugyancsak meghatották a nézők nagy részét.
Összességében a srácok kitettek magukért, majdnem két órát
játszottak, megfelelő hangulatot és hangzást biztosítva, mely
kárpótolta a hely méretéből adódó kényelmetlenségeket… A
külföldön egyre ismertebb zenekar nagyon úgy tűnik, befutásra
van ítélve, amennyiben nem jön közbe semmi, olyan zenekaroknak
nyitottak, mint a Judas Priest, rajongójuk
Jimmy Page például,
akit senkinek sem kell bemutatnom. Lemezkiadójuk, az inkább
metal-bandákról ismert Earache úgy tűnik jó választás volt,
hiszen szemmel láthatóan felfelé ível a Rival Sons pályája,
teltházas bulik, rengeteg cikk és jelentősen növekvő
rajongótábort tudhatnak magukénak. Érdemes utána nézni ennek a
zenekarnak, reméljük hozzánk is ellátogatnak hamarosan, zenéjük
olyan időket idéz, melyet biztosan sokan kedvelnének, még talán
a nálunk idősebb generáció is."