Mint már írtam tegnap, levehetővé lett az új Urania!
facebook-os oldal szerkesztőjét kérdeztem van-e kedve írni róla! Örömmel teljesítette a kérésemet, íme:
Álmosító ébredés, majd
egy hosszú kávé után, kilépve az utcára arcodba eső csap. Mintha az égi
létrákról lefelé, a föld felé rohangáló szorgos esőcseppek, úgy indulnak
a dallam futamok az Urania – Resorrection ’EP-t indító Open Air rövidke
nyitószámában. Nyugodt szívvel mondhatom, hogy Aiwass és kis csapata
itt is, mint az eddigi Uránia anyagain egy újabb zenei-technikai
fejlődéssel magasabbra tette a mércét! Markáns, mélyre hangolt gitárok,
és basszus riffek, úgy dördülnek, mint egy 800 lóerős Dodge Charger
motorja. Beindítóak, a fejeket kénytelen mód súlyos bólogatásra
ingerlik. Beindító, mint ahogy a szerelőlányok alá fekszenek a
Charger-nek, és tolják stonerben. Minden szám más és más, változó, de
mégis összefüggő koncepció, ezáltal egységessé teszi ezt az 5 számos
albumot. Van egy súlyos téma ami, mindig visszatér az Urania világában,
hol kissé lágyabban, hol meg dörögve, kaparósan, mint egy Z. I. L. Ez,
amolyan megkülönböztető bélyeget nyomva a banda zenei arculatára (nekem
nagyon bejön, gondolatban erre indulok be az esőben, mint egy veszett
prédára váró dög) és ezáltal, egyedivé teszi őket. És a legutolsó szám
˝Plutonia˝ olyan dörgés, mintha maga Odin és Zeus is erre ébredne, és
már lépnek is rá a pedálokra, hogy dörögjenek azok az égi szekerek.
Önmagában hamisíthatatlanul jó Stoner anyag!
Ezen az esős reggelen, az Urania – Resurrection úgy eset nekem, mint kiszáradt sivatagnak a régen várt felhőszakadás! Ébredve, magamba szívva, ereim megduzzadva, még mindig az agyamba lüktet.
Mások azt mondják „Örökké nem eshet”! Én azt mondom, ilyen hangok, dörgés mellett: Örökké Essen!
Meglepő, hogy eddig Urania-t mindig esős időben hallgattam! Illik a zene ehhez az időjáráshoz. Közben figyeled a környezeted, az emberek unalomba mászó arcát, az utcák mocskát, a rajta kopogó esőt, és a napi sodródó hús-malom lüktetését."
Ezen az esős reggelen, az Urania – Resurrection úgy eset nekem, mint kiszáradt sivatagnak a régen várt felhőszakadás! Ébredve, magamba szívva, ereim megduzzadva, még mindig az agyamba lüktet.
Mások azt mondják „Örökké nem eshet”! Én azt mondom, ilyen hangok, dörgés mellett: Örökké Essen!
Meglepő, hogy eddig Urania-t mindig esős időben hallgattam! Illik a zene ehhez az időjáráshoz. Közben figyeled a környezeted, az emberek unalomba mászó arcát, az utcák mocskát, a rajta kopogó esőt, és a napi sodródó hús-malom lüktetését."
-by Armand-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése