2011. április 6., szerda

Shrinebuilder-Műkedvelők figyelmébe



Shrinebuilder - Shrinebuilder 
(2009 Neurot Recordings)

Még a 2010. áprilisi bécsi Brant Bjork bulin akadt a kezembe a Shrinebuilder szórólapja és olvasgatva ismerős nevekre bukkantam: Scott "Wino" Weinrich - gitár, ének (The Obsessed, Spirit Caravan, St. Vitus, hogy csak az ismertebbeket említsem..), Al Cisneros - bőgő, ének (Om, Sleep), Scott Kelly - gitár, ének (Neurosis) és Dale Crover - doboló (Melvins). A neveket nézve rögtön látszik, hogy mindannyian a mély undergroundban gyökereznek, így a 2009-es bemutatkozó albumuk sem a tinilányoknak szól.

 A lemezen öt tétel van, játékidejük egyenként bőven hét perc felett van, így nincs hiányérzetünk, az öt szám ellenére nem tűnik rövidnek a cucc. Az énektémákat megosztják egymás között, csak Crover nem énekel a lemezen. Wino szólózik, Scott riffel és színezget. Mindjárt a nyitó Solar Benediction olyan változatos, hogy a végére érve az első néhány hallgatáskor észre sem veszed, hogy még mindig ugyanaz a szám szól. Gyakorlatilag az egész lemez egy hosszú-hosszú jammelés.
   A második Pyramid Of The Moon hátborzongatóan hangulatos témával indít Scott Kelly suttogó énekével, majd fokozatosan épül fel a dal, a vége felé beszáll Cisneros is, aki az Om-ban megszokott hipnotikus énektémáival fokozza a feszültséget.
A lemez hangszerelése a régi (szép), analóg időket juttatja eszembe. Ilyen dobhangzással nagyon régen találkoztam, persze a kezelő se akárki (nekem kicsit Bonzoéra emlékeztet a játéka, ugyanolyan őserőt érzek benne), ráadásul társproducere volt a lemeznek a japán Toshi Kasai-val, aki korábban Melvins és Tool lemezeken is működött már közre. 
A Blind For All To See ismét Kelly énekével egy hosszú, hömpölygő folyam, totál elszállás... Az ezt követő The Architect még talán a legdirektebb az öt szám közül, Wino és Kelly énekével egy lendületesebb darab, óriási szólóval! Majd a zárótétel, a személyes kedvenc Science Of Anger a maga kilenc és fél percével utaztatja meg a hallgatót. Ez a lemez az utóbbi idők egyik legsúlyosabb, legelborultabb hallgatnivalója! 2010 novemberében a Dürer Kertben megtapasztalhattuk élőben is ezt a súlyt... 
  
 (KataMarán)

  

     

Nincsenek megjegyzések: