stoneRise...Mélyre hangolva!: REVELATION - INNER HARBOR. 2012. (BLAND HAND RECORDS).

2013. május 3., péntek

REVELATION - INNER HARBOR. 2012. (BLAND HAND RECORDS).

A legendás baltimore-i doom trió, a Revelation, a 3 éve kiadott, For the Sake of No One című lemezén megkezdett úton poroszkál tovább. Az Inner Harbor, végre-valahára egy olyan Revelation album, ami világszerte forgalmazásra kerül. Őszintén remélem, hogy megnyitja az utat a hallgatók szélesebb köréhez, ugyanis ebben a lemezben minden megvan ahhoz, hogy sikert arasson az ökumenikus heavy metal rajongótáborban.

A banda most sem csinál mást, mint amit eddig, csak még jobban. Sablonoktól mentes dalszerkezetek, kreatív dalírás találkozik remek progresszív hangszerelési ötletekkel. A lemezanyag tovább tágítja a doom stiláris határait. John Brenner (énekes/gitáros) nyugodt vokális stílusával és fantasztikusan szabad gitárjátékával olyan légkört biztosít a Revelation új anyagának, ami messze kiemeli a doom metal átlagos hozamából. Az új dalok legalább annyit köszönhetnek a klasszikus '70-es évek beli hard rocknak és heavy metal-nak, mint a progresszív rocknak és a doom mozgalomnak. A hétköznapi életből merített dalszövegek messze állnak a stílus szokványos (koponyás, vérben fűrdős, pokoli) kliséitől. A hangszerelés egyik különleges összetevője az analóg szintetizátor jelenléte. A hangszert úgy használják, ahogy azt a '70-es évek második felében hallhattuk, néhány intelligensebb hard rock bandánál. De nehogy azt gondoljátok, hogy ez valamiféle cukros nyálként csorog ki a rovátkákból! Nem!!! Ez egy igazi Heavy Metal Sound. Itt csak egyetlen bandát szeretnék bejegyezni, aki ilyesmi hangképpel bírt: Blue Öyster Cult. Számomra Istenkirályok! De ez csak az író összehasonlító-mániája, ne törődjetek vele, haha! Inkább győződjetek meg róla magatok is!

Egyetlen dalt sem fogok megemlíteni cím szerint, mert mind saját egyéniséggel rendelkezik. Lazán és könnyen hallgathatóak, köszönhetően annak, hogy az énekdallamokba remekül bele lehet kapaszkodni. A dalok ritmikája sokszínű és az ötletek változatosak. A szövegekhez jól illik Brenner szépen artikulált, dallamos és emberi orgánuma. A hangszeres részek néha hosszan elnyúlnak, de nem öncélúan progoskodók és tele vannak izgalmas váltásokkal. A zenészek ötletesen és magabiztosan használják kiváló hangszeres tudásákat. Igazi dalokat írtak. Nem elégszenek meg hangulatok felemlegetésével, aminek őszintén tudok örülni. Ugyanis ebben a stílusban ez bizony sokszor megesik. Tisztán hallatszik, hogy a srácok igazán élvezik, amit csinálnak. Nem akarnak elvárásoknak megfelelni, igazi szabadság van a csapat gondolkodásában. John Brenner csodálatos gitárszólói is igazolják az örömzenélés folyamatos szellemét. Mindig, amikor belekezd egy szólóba, futkározik a hátamon a hideg. Legyen bármilyen hosszú is a szóló, teljesen egyéni játékstílusával és hangzásával könnyedén és lazán gördül előre. Gurításait ötletesen fűszerezi a blues és a hard rock hajlítós ízeivel, de olyan egyéni hangulattal, hogy ezer közül is felismerném. Akkora élvezet, amikor így elengedi magát, hogy minden szóló végén sajnálom, hogy nem tart tovább. Persze, a masszív és ötletes ritmusszekcióra illeszkedő, igazi heavy/doom riffjek is szakítanak. Nagyon dögösek, de mindig olyan fogósak is, hogy még a legcsigább tempónál is fenntartják a figyelmet. Egy pillanatra sem lankadok, mindig előbújik valami érdekes, váratlan és izgalmas ötlet. Számomra John Brenner egy igazi gitárhős.

Ezzel az albummal akkorát dobtak, hogy hatalmas kedvencemmé váltak. A Lord Vicar és a Pentagram mellé szorosan felzárkózva, egyfajta etalont hoztak létre a doom változatos és népes mezőnyéban. Nagyon szurkolok a Revelationnek, hogy összejöjjön az a nemzetközi áttörés. Megérdemlik!

TRACKLIST:

1. Inner Harbor

2. Terribilita

3. Rebecca at the Well

4. Eve Separated

5. Jones Falls

6. An Allegory of Want