2013. május 6., hétfő

Armand porolt! Burner - One For The Road (2002)


Amiről itt írok az nem egy ropogós friss anyag! Régi, poros, kopott zene, amit egy kicsit most leporlunk. Mint egy ritkán hallgatott, féltve őrzött bakelit lemezt. Bár bevallom magam sem ismertem addig ezt a csapatot, amíg a net világinformációs Y….. kezdetű nagy megosztó „szolgálatánál” bele nem botlottam! …és mikor belehallgattam! Azt hittem helyben magam alá f…k! Az egyszerű kis borító mögött, döbbenetes dög zene van!  A Burnert 1999 szeptemberében alapította John Paul Soars gitáros (ex-Divine Empire / ex-Malevolent Creation / ex-Paingod) és Greg Threlkel dobos (ex-Fatal Sin / ex- Universal Language / ex-Umoja Soul) Floridában. Egy hónapon belül össze is kovácsoltak öt dalt. Majd tovább jammelgettek, meghívták Mike Pucciarelli gitárost, aki szárnyai alatt hozta James Wellman basszust. De mit is ér egy jó southern metal banda énekes nélkül? Az ólomtorkú énekes, Clint Denny (aki dobol is) jazz vonalról érkezve betöltötte a sokoldalú frontember szerepét és így meg is lett a hiányzó láncszem. Clint hangja tökéletesen illeszkedik ehhez az ősi gyökerekig visszanyúló, bluesal átitatott, koszos southern metalhoz. Minden meg volt tehát! Így 2001-ben kiadtak egy hat számos demót, majd 2002-ben megjelentették bemutatkozó albumukat ˝One For The Road˝.  Az egész album füstös, whiskey szagú, beton szilárd, csöpögéstől mentes, masszív iszap folyam, melyben a Pantera és Lynyrd Skynyrd van egybegyúrva. Már az indító „American Dream˝egy dögös riffel indít, közepén tökéletes blues szólóval, ami halkan végig kísér a dal végéig. Az ének… egy szörny, ez a torok! A következő a ˝Broken˝már az indításnál odabassz egy nagyot. Clint itt igazán kiengedi a szörnyet a torkából, és közben szól az a kibaszott wah-wah pedált, amitől igazán extrém, delejes sikálás jön elő. A legnagyobb dal a ˝Five Pills (and a Bottle of Whiskey˝ olyan füsttel indul, mint mikor a gumit égeted a kocsid kerekeiről. A két gitár gyilkos mód kíséri egymást, a közép résznél újra kis finomkodás a bluesal, majd egy feszes gitárszóló, ismét kis blues, és megint jön a gumiégetés. A ˝Ghost Town˝-ban a fiúk meg mutatják, hogy tudnak ők igazi kis mocskos rockos bár zenét is tolni. A tömött riffeket hűvös szólók enyhítik, ezáltal némi jazz-es ízt csöpögtetnek a zenei világukba. ˝Whiskey Dick˝egy igazi déli hangzással nyomott dal. De a legnagyobb, ami igazán üt, mint a nagyharang, vagy mint egy tömött, kisúlyozott bokszkesztyű! Az a legutolsó ˝Empty˝. Ez a dal ki tűnik a többi közül, mintha egy teljesen más csapat játszaná. Gyilkos, láncfűrészt szaggató gitár, visító, ordító ének, a dob és a basszussal együtt kalapál. Ez az album egy töltött puska, egy ragadozó! Ha egyszer meghallgattad, még jó néhányszor meg kell tenned, mert megöl téged! Sajnos, más anyaguk nincs. Hisz ők is csak project banda. Volt pár koncert, de aztán mindenki ment a maga útján.

Track list:
1. American Dream
2. Broken
3. Five Pills (and a Bottle of Whiskey)
4. No Regrets
5. Rollin' Disaster
6. All Alone
7. Six Gun
8. Ghost Town
9. At Ease
10. Whiskey Dick
11. Color
12. Empty

Tagok:
Tagok: James Wellman – Basszus, Greg Threlkel – dobok, Jason Morgan – gitár, John Paul
Soars – gitár, ének, Cliff Denny – ének.
Youtube:


Nincsenek megjegyzések: