Kiszáradt mocsár! Új Stoner Train album!

A moszkvai, delta-blues szagú Stone Train-t  már ajánlottam, most itt az új 2013-as padláson füstölt,  'Back 'In The Saddle' lemez.

Stoner Train

NA mi van, he? Új Igor EP!

A 2011-ben megjelent 'HE' EP után ez a zenekar második nagyobb lélegzetű anyaga. A korábbiakhoz képest jóval energikusabbak, súlyosabbak lettek az új kislemez dalai, de a zenekar továbbra sem tért le az Entombed, Pro-pain, Crowbar által kitaposott ösvényről. A lemezfelvételek a jól bevált egerszalóki Standing Waves stúdióban készültek. A 'NA' érdekessége, hogy a hangmérnök, a Shapat Terrorból ismerős Sohajda Péter énekesként vendégszerepel is egy szám erejéig.

http://igordeathrockband.bandcamp.com/

https://www.facebook.com/IgorDeathRockBand

Képekkel elmesélt Vista "Kyuss'" Chino sztori!

'Freedom Run' címet kapta az a képekkel illusztrált könyv, ami a Kyuss Live!-ból , a Vista Chino-ba menetel időszakát foglalja össze. A fotókon szerepel majd John Garcia, Nick Oliveri, Brant Bjork és  Bruno Fevery is. A fotókat az a  Katrin Saalfrank készítette, aki már korábban dolgozott együtt a Hermano-val, a Yawning Man-el, és Scott Reederrel is. A megjelenés, Augusztus / Szeptemberre várható. Előrendeléseket a könyv honlapján már meglehet tenni! A Vista Chino új lemeze  'Peace' címmel, Szeptember 3-ra várható, ami jó kiegészítőnek fog bizonyulni remélhetőleg.

https://www.facebook.com/FreedomRun.VistaChino

http://www.freedomrun-vistachino.com/

http://katrinsaalfrank.com/

https://www.facebook.com/VistaChinoMusic

Last Patrol lesz, az új Monster Magnet album címe!

New Jersey "Lordjai", október 15-én jelentetik meg legújabb anyagukat, Last Patrol címmel. A lemez a Napalm Records gondozásában fog megjelenni, és egy  új számot, ' The Duke' címmel meg is mutatnak belőle.

Infók:

Monster Magnet

Vista "Kyuss" Chino! Új szám : Barcelonian

Itt van még egy szám, a  Vista Chino szeptember 3-án megjelenő "Peace" című albumról!

Vista Chino

Bevar Sea – Bevar Sea (2013)

A Tengeri Bevar, vagyis Tengeri Fattyú egy Indiából érkezett doom/stoner zenekar. 2010-ben alakultak és zenéjük a már jól kitaposott Black Sabbath, Orange Goblin, Cathedral, Pentagram, valamint a ’70-es évek hangulatát befolyásoló heavy/bleus-rock ösvényen halad. Két bemutatkozó demó után most adták ki 4 számos, közel 45 perces albumukat ˝Bevar Sea˝címmel. Az album producere nem más, mint maga Billy Anderson volt, aki olyan csaptok mellet rakta le a névjegyét, mint a Neurosis, Sleep, Melvins, High On Fire. Egy remek, folyamatosan hömpölygő, lendületes, egy percében sem unalmas albumot állítottak össze. Az albumot nyitó ˝The Smiler˝ egy klasszikus Black Sabbath nóta Dio-s énekkel. Lassú riffek őrlik, csapkodják a fattyú tengerének partját, a szárnyaló gitárszólók pedig csak tovább borzolják csodálatos felszínét. Második szám ˝Abhistu˝ ami valami bráhmin kifejezésre utal. Leírásukban a dal egy sorozatgyilkosról szól, aki hippiket kínoz… A pattogó akusztikus kezdés után úgy robbannak be a riffek, mint ahogy a hullámok törnek meg a mázsás sziklákon. Innentől nincs megállás a szám gyilkos tempóval darabolja a doom riffeket és az ének is egy eszelős károgós kiabálássá fajul. Majd a dal végére újra jönnek a pattogó akusztikus témák… a sorozatgyilkos megúszta. ˝Universal Sleep˝egy hatalmas iker gitár kombinációval nyit, melybe horgonyszerűen akaszkodnak bele a ’70-es évekbeli klasszikus bluesos/doom riffek. Szó van itt a pokol tornácán álló mai média által dominált, kábítószer rabjává vált generációról, egyetemesen, globálisan alvó lakosságról. Mintha egy ébresztőnek szánnák ezt a dalt, telerakva nehéz doomszter riffekkel. A befejező 14 perces, sötét, misztikus világú ˝Mono Gnome˝ történet egy törpéről, aki birtokolja a tűz boszorkányát. Gonoszságában a boszi segítségével akarja a világ átkát felégetni. Mintha az előző dal folytatása lenne megtisztulásként. A riffek pattognak mint a tisztító tűz lángjai, a gitárok néha olyan súlyos hangokat hoznak, hogy az valóban a végítéletre emlékeztet. Az ének kántáló, Sabbath-os. A középrészen a zene annyira belassult, hogy szinte már égetőek a fájdalmas riffek súlyai, melyek alól egy hosszas szóló vonszol ki minket, át taszítva egy zakatoló, károgós újabb hullámba. A dal végén van egy félpercnyi szünet (csend), majd levezetésül egy rövid akusztikus, megnyugtató zárás. Nem tagadom, nem ismerem nagyon India metal zenei életét. Számomra a Bevar Sea az első indiai stoner zenekar. Bizonyos, hogy az Indiai kultúrában már jelentős szerepe van a metal zenének, hisz ezt tükrözi egy Motörhetad Tribute – India válogatás album is, melyen a Bevar Sea is szerepel a ˝Turn You Round Again˝ klasszikus feldolgozásával:

http://motorheadtribute.bandcamp.com/

By Armand - Hands of Doom -

Band:  

Ganesh Krishnaswamy - Vocals, 

Srikanth Panaman - Guitars, songs, Rahul Chacko - Guitars, 

Avinash Ramchander – Bass, 

Deepak Raghu - Drums

Infók: 

http://bevarsea.com/

https://www.facebook.com/bevarsea

http://store.bevarsea.com/

Riff Fist – Fistful of Riffs (debut ’EP 2013)

 

A Melbourne-i Riff Ököl, Maréknyi Riff című bemutatkozó ’EP-je zeneileg egy erős kuplung (Clutch, Fu Manchu, Orange Goblin, Kyuss) stonert képvisel, megbikázva némi sludge lóerőkkel. Most júliusban megjelent 4 számos anyaguk bevezetéseként 'Spud King' egy szigorú, pattogó dob alapon futó, fogós, maréknyi riff csokorral nyitnak felénk. Torz, búgó, mocskos stoner ez, ami még a köveket is porrá zúzza, nemhogy a riff csokor meghatódottságán vigyorgó arcunkat. Lendületében csak a Clutch-ra tudom hasonultatni és még az énekhang is nagyon azon van. Szóval a nyitás tökéletes, mint ahogy a folytatás is a szegény Ujjatlan Ben-ben 'Fingerless Ben' is. Folyik tovább a szilárd, riffelés, a fejem már kezd lerobbanni a nyakamról, annyit bólogatok. A ˝Riff Stew˝ rohadtul fülbemászóan viszi tovább és fokozza ezt a stoner üzemmódot. Mint amit automatára kapcsoltak, csak nyomja, nyomja a jobbnál jobb riffeket. A záró ˝Ride The Pony˝- ban kicsit visszakapcsolnak a sebességen. De hisz ez természetes, hisz póni ügetésről van szó. A tempó itt már egy kissé sivatagos Kyuss vonalon nyargal, változékony, de markáns riffekkel, hol dallamokkal, hol lassú darabolásokkal. Bár nem tagadom a 8 és fél perc hosszúságú dal végére igen csak megjáratják ezt a kis pónit… nesze póni. Annyit még hozzá tennék, az énekes hangjában iszonyatos mocsok pub hangulat van. Az egész anyag pedig egy stoner automata tökéletes terméke.

Tracklist: 
1. Spud King 
2. Fingerless Ben
 3. Riff Stew 
4. Ride The Pony

Band: 
Pilot Le Cozza - bass & vocals, 
Pure Rock Casey – guitar, 
Mondo Grondo – drums 

Infók:
https://www.facebook.com/RiffFist
http://rifffist.bandcamp.com/album/fistful-of-riffs 
 

 

UNCLE ACID AND THE DEADBEATS - MIND CONTROL /'13. (Rise Above Records)

A heavy metal Anglia szüleménye. Más anya nem is hozhatta volna világra a rock and roll legvadabb fattyát. Misztikus és sűrű ködfátyol leple alól, szürke városok lehelték ki magukból az első súlyos riffeket. Birmingham ipari trágyadombja hányta ki magából, az Aleister Crowley okkult tanításaitól megbabonázott első Black Sabbath albumot. Vérnek, sárnak és fémnek ragacsos és sűrű keveréke volt ez a lemez, ami láncokra verve, visszahúzta a valóságot a föld szintjére. Ha valami, akkor ez volt az, ami lezárta a virággyerekek, addigra teljesen elzüllött, képmutató szeretetnyarát. Kiderült, hogy a Világ még mindig nem képes újjászületni a Tiszta Szeretet jegyében. A fiatalokat is uralma alá hajtotta az önző és hedonista konformizmus örökké kielégíthetetlen, ördögi vágya. A lehetőség így veszett el hosszú-hosszú időre... Az MC5, a The Stooges és a Black Sabbath tükröt mutatott saját korának. Tessék! Ilyenek vagytok! Ilyenné tettétek a világot is! Elbuktatok. Nem sokkal később (1972-ben) ez a kifejezésforma, csikorgó riffek lángoló tömbjein gördülve, művészi csúcsára ért a Vol.4. képében. A Sabs 4. nagylemeze volt az, ami meggyógyított 11 éves koromban (1981) és kinyitotta a fülem a világ különféle hangjaira. (Persze, 1 évvel előtte már az AC/DC, a Let There Be Rock című albumával végzetesen elindított ezen az úton). Valami ilyesmi erőt éreztem megnyilvánulni az Uncle Acid & the Deadbeats új albumának kezdő hangjaiból is. Azonnal beszippantott a psychedelia sötétebb oldalán nyújtózó, cambridge-i heavy metal banda aurája. Az izzó lávaként gördülő doom-riffek olyan mágikus hatással bírnak, hogy mindjárt elsőre sikerült megbarátkoznom a háttérbe húzódó, sejtelmes énekhangzással is. Különösen, hogy a dallamok rendkívűl ragadósak. Jól használják a The Beatles/Lennon-féle psychedeliát és a Blue Öyster Cult okos, titokzatos helyekről származó, popérzékeny harmóniáit. A dalok szövege remekül megírt, okkult misztikummal átitatott rockköltészet. Egytől egyig komoly rock and roll-faktorral rendelkeznek a dalok, ezáltal igen könnyen megjegyezhetőek. Uncle hangja ugyan nem egy klasszikus értelemben vett hard rock torok, de arra nincs is szükség, mert a szerzemények olyan izgalmasan épülgetnek és annyira változatosak, hogy ilyen igény fel sem merül bennem. A hangzás sokat fejlődött a korai idők óta. A második Blood Lust album vérgőzös, garázs-horrorján keresztülérkeztek el ahhoz, a mindenki által szerethető döghöz, ami a Mind Controlt jellemzi. Három fő iránya van a hangképnek. Egyik oldalon, a gazdagon rétegzett vokális harmóniák simogatnak. Másik irányból pedig, kiérleltek egy sajátosan szikár heavy monolitot, amiben benne van a sokat emlegetett Black Sabbath és más fontos doom bandák hatása is (pl. Pentagram és  Trouble). (Na, ki az a doom banda, aki istenként tekint a The Beatles psychedeliájára? Na, ki? Na, ugye! > Akinek lemezére évek óta messiásként vártunk, haha!) Megmaradt a korai idők koszos, de egészséges garázshangzása is, ami kidomborítja Sav Bácsi vonzódását a rajzfilmszerű, B-szériás horror-témák iránt. Emiatt lehet érezni némi hatást a ’60-as évek, amerikai garázs-psychofreakjéből is. Ha bármit is jelentene, akkor psyxploitationnak nevezném el ezt az esztétikát. Beugrott még az újabb korokból a Big Elf is, de ez már tényleg csak szőrszálhasogatás, ugyanis egy teljesen önálló lábakon álló albumba botlottunk. A Mind Control album első riffjei magnetikus erővel vonták magukra a figyelmem. És íme, ennyit a megérzésekről. A nyitó Mt. Abraxasban, 3 és fél percnél máris előcitálják a Vol.4. egyik felettébb emlékezetes témáját. De valahogy egyáltalán nem zavaró ez, és nincs is az albumon több ilyen egyértelmű idézet. A dal végén mániákusan, hosszan zümmögtetnek egy ragadós doom riffet. Kész! Le vagyok nyűgözve! Van a bandában valami megfoghatatlan "prog-fenség". A Mind Crawler kőzuhatagában egy pillanatra felsejlik Arthur Brown Őrült Világa és megidéződik a The Stooges egy ismert zongoratémája. Uncle parádésan játszik Les Paul Juniorján. Már ez a dal is, de főleg az utána következő, húzós Poison Apple az, aminek a dallamai savként marják magukat a fülembe. Közben a háttérben elővillan Alice Cooper nyaktilójának árnyéka is. Homok csikorog a fogaim között, ahogy ott állok nagyterpeszben a Sivatagi Ceremónián. Elvarázsolt lepárlása a Sabbathista desert session-öknek. Igazán emlékezetes a zakatoló Evil Love. Ozzy korai anyagain is helyt tudna állni ez a hatalmas rockhimnusz. A hard rock villámcsapásai után, az album második felén, Sav Bácsi elnyújtózik a merengősebb és az eddigieknél még psychedelikusabb dalokban. A Death Valley Blues, mint egy LSD trip csavarja ki az elméd, Revolveresen hajlított dallamaival és fuzzos gitárjátékával. A Follow the Leader, a szitáros Harrison hatását felmutató dal, elszáll velünk Keletre. Drone és doom Indiában. A Valley of the Dolls lassan őrlő doom metal. Majdnem annyira súlyosan és érzéssel szakít a gitár-riff, mintha a Sleep tolná. (Hatalmas dicséretnek szántam, haha!). Ezt a végzetszerűséget teljesíti be az utolsóként felcsendülő Devil’s Work. Az album feszültsége itt hág tetőfokára. Sátáni erők katonás rendben menetelnek a gitár végzetszerű, katartikus mennydörgésére. A banda páratlan alkímiája teszi teljességgel reménytelenné a helyzetem: újra és újra hallgatnom kell. Egyfolytában. Most, hogy Sav Bácsi pár hónappal ezelőtt úgy döntött, élőben is bemutatkozik, némiképpen enyhült a körülöttük kialakult titokzatosság. Van abban valami méltóságteljes, hogy ez a banda nem liheg a nyakunkba a manapság oly általánossá vált önreklámozással. Egy biztos: mindez a titkolózás és világ elől való rejtőzködés, kevés lenne a dicsőséghez. Ahhoz jó dalok kellenek, és az Uncle Acid & the Deadbeats átkozottan jó dalokat írt! Egy tökéletesen megvalósított alkimista művelet ez az album! A heavy metal él és virul! Hail! 

Bien János (Yell) - Sky Children

Tracklist:

1. Mt. Abraxas

2. Mind Crawler

3. Poison Apple

4. Desert Ceremony

5. Evil Love

6. Death Valley Blues

7. Follow the Leader

8. Valley of the Dolls

9. Devil's Work

Tagok:

Red - Drums

Uncle Acid - Vocals, Guitar, Keyboard

Kat - Bass

Infók:

http://www.facebook.com/uncleacid?ref=ts&fref=ts 
 http://acidcoven.com/

Trouble - The Distortion Field (2013)

 A zenekart sok akadály tartóztatta fel, de ez most már nem számít, végre pont került az i-re! A lényeg hogy most már lehet utazni az árnyékos naplementében, amire hangulatot szőhet a Trouble - The Distortion Field új nagylemeze. A chicagó-i fém ikonokat senkinek nem kell bemutatni, sőt egy új ikonnal bővült a csapat Kyle Thomas személyében. Remélem, végre a csillagok állása neki kedvez és egy tartósabb része lehet ennek a csapatnak. A lemez egyes tétele a When The Sky Comes Down doom-os kezdése után hamar beindul a száguldás és rögtön port ver az arcunkba. A Parnoia Conspiracy sem enged a lendületből, kellemesen húz a közepes tempójával. A The Broken Have Spoken, egy tökös ősrock-riffel indít.  A Sink Or Swim kicsit borultabb hangulatú. Az One Life egy kellemes lassabb tétel. A Have I Told You - val az akusztika világába süllyedünk. A  Hunters Of Doom-mal visszatér, a lendület (amúgy ez simán lehetne egy  Floodgate szám is). A Glass Of Lies tovább húz a Butterflies felé, aminek doom-os verzéjéből egy hatalmas nagy ívű refrén nő ki, a szóló után zseniális, a gitárgerjesztés (igaz Béci?), a Sucker a csúcs nálam.  A The Greying Chill Of Autumn sötétebb vizekre evez, itt is hatalmas a refrén. A Bleeding Alone egy szösszenet, a Your Reflection-ról megint a Floodgate jutott eszembe (vajon miért?).  A lemez nagyon ajánlott minden stonerpofának és pofikának, ez nem is kérdés.

 Tagok:

Kyle Thomas : vocals
Bruce Franklin : guitar
Rick Wartell : guitar
Shane Pasqualla : bass
Mark Lira : Drums

Infók: 

http://newtrouble.com/
http://www.myspace.com/troublechicago

https://www.facebook.com/TroubleChicago 

By Stinker