Kaptam egy felkérést egy barátomtól, hogy ha tetszene novellája, tegyem közzé itt...
Megtetszett, ezért szeretném megosztani veletek.
Koncert Után
(Novella)
" Arra
ébred, hogy egy pók mászik az arcán. Hideg van, nagyon hideg. Három
réteg ruha van rajta, de majd megfagy. Úgy dönt, mozog egy kicsit, mert
már világos is van, nem úgy mint amikor először felébredt álmából.
Felkel,
körülnéz. Már mindenki vagy elment, vagy ott alszik másnaposan a
színpad előtt, vagy a színpadon.
Elindul, hogy megmozgassa a lábát.
Halál csönd van, hideg,
még a szél se fúj. Nem úgy, mint előző este; mindenki ordított,
ujjongott, tapsolt. Zsong a feje az egésztől. A keze remeg. Mintha senki
nem lenne ezen a
világon.
A Nap betegen próbál világítani egy komor felhő mögül, de egy cseppet
se melegít. Az egyetlen történés, hogy még füstöl az egyik szétvert
gitárláda. Kiáll belőle
egy gitárnyak. Kender Coremaster. A hozzá tartozó testet valamelyik
rajongó elkapta, és hazavitte, miután bedobták a közönség közé.
A
gitár tegnap egy olyan emberé volt, aki hegyeket mozgatott meg
hangjával, ma már az ujját se tudja mozdítani, bénák. Nézi a nyakat.
Rajta van még pár húr. E húr. Ezen
kezdte tegnap a „Szív Dámát” . A közönség tombolt, pogózott. D húr,
vagy nem is, a G húr a D helyére csúszva. Lefogja a 2. bundnál, igen, így
kezdődik a „Punk szerelem”.
Kezdeti demó dal, angol szöveggel, külföldre szánták, mikor még bíztak
abban, hogy egyszer kijutnak. Emlékszik, hogy teli torokból üvöltötte a
refrént: „I
love you, and you love me, with my hair fucked up, I love you and you
love me, and that’s how it’s meant to be”. Ma meg se tud szólalni, úgy
fáj a torka. Aztán belekezdett
az „Esős nap” –ba, de a bódító szerek hatása alatt rossz akkordokba
fogott. A közönség fütyült, de ő újrakezdte. A szomorú dalból tombolás
lett, mennydörgés,
vihar. Végül a gitár a ládában találta magát. A közönség őrjöngött.
Ráugrott a gitárra: „Bazdmeg, te köcsög fasz!”. Letört a test, azt a
földhöz vágta majd
behajította a nézők közé. Ezt egy olyan ember csinálta, aki az
embereket be tudta indítani, egy sztár, nem is, A SZTÁR, akinek a neve
ott díszeleg minden szoba
falán.
Ma egy senki. Ő van egyedül.
Mérges lesz, és felrúgja a
gitárnyakat. Az fölrepül, és élettelenül a földre zuhan, a fej meg a
hangfalban maradt. Nincs itt neki senki… Sok részeg. Elkezd egy sörös üveget rugdosni. Senki. Az
egyetlen, akit valamire is értékel, távol van tőle, de azt se tudja, Ő
egyáltalán emlékszik –e még? Vagy lehet a semmire emlékezni? Haza akar
menni… Hol van az? Van
otthon valaki? Van otthona egyáltalán?
Tegnap annyi pénzt csinált, hogy
megvehetné a Holdat, de ma annyi sincs a zsebében, hogy egy kibaszott
szál cigit is vegyen.
Nem tud vonatra szállni. A lába is fázik, ellopták az egyik
tornacsukáját. "Konzerv Ólsztár". Egy kis srác egy hónapig tenné félre a
kajapénzét, hogy egy ilyet vehessen, neki viszont ez általában semmiség. Most viszont... neki is kurvára kéne. De nincs.
Hiába,
akkor érezzük valaminek az értékét, ha az a valami már nincs. Tegnap
mindene megvolt. Ma nincs semmije. Tegnap övé volt a világ. Ma nincs
senkije, szarnak a fejére. Tegnap élvezte. Ma már unja… Rohadtul unja, hogy ez van minden koncert után…"
by
Haragsejtő
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése