Újabb vendégposzt, ezúttal a Sky Children csillagrendszerből! Fogadjátok, olvassátok, hallgassátok! Íme:
"Ed Mundell , a Monster Magnet egykori és a mellette
működtetett, még jelen időben is üzemmeleg Atomic Bitchwax gitárosa, új
testvéreivel egy olyan psychedelikus zenei elixírt tálal fel, ami összefoglal
mindent, ami ahhoz kell ,hogy kilőjön minket a Világűrbe!
A bemutatkozó album
nem hagy kétséget afelől, hogy most végre azt tolhatja Mr. Mundell, amit igazán
szeretett volna mindig is. Már az Atomic Bitchwaxban is kiderült ,hogy a
szimpatikus és legendás gitáros erősen vonzódik az instrumentális psychedelikus
jammeléshez. Nemcsak a savas kémhatású stonerrock, a heavy riffek és
fékevesztett tempók idézik a ’60-as és ’70’-es évek fordulóját ,de a power trió
felállás is (ld. Blue Cheer és The Jimi Hendrix Experience). A sajnos szomorú
véget ért fantasztikus Nebula is megmutatta egy rakás lemezén, hogy van fantázia
ebben az elképzelésben. A legfontosabb különbség a Nebulához és az Atomic
Bitchwaxhoz képest mégis az, hogy az album full instrumentális. Csak az első
felvételben,az intróként ható és erősen future hangulatú Unassigned Agent
X-27-ben bukkannak fel emberi hangok, de azok is space-effekteken vannak
áteresztve. Ebből bizonyosságot szerezhetünk egy másik hatalmas befolyásról,
minden idők „Spacerock Atyaúristen”-ének, a Hawkwindnek a hatásáról. Lefekteti
az alaphangulatot a psychedelikus space jamband hallgatói számára és az utána
következő Exploration Team már repít is bennünket az ég felé. A legerősebb
Hawkz érzés talán a 11 perc feletti The Third Eye-ban hallható. Széttekert
gitáreffektek, cool basszustémák, effektpedálok és fantáziadús dobjáték
jellemeznek minden dalt. A „dal”kifejezés ezen a lemezen egy nem túl konkrét ötlethalmazt
jelent. Jól hallható,hogy a „dal”-oknak csak a főtémája van kitalálva, nincs
részleteiben kidolgozva semmi. Ilyen lehetett volna mondjuk egy agyasabb,
énekes nélküli Captain Beyond… A srácok szabadon szállnak az igencsak dögös
ritmusokon és mindig a pillanatnyi feeling dönti el, hogy merrefelé csavarodik
a végkifejlet. Mundell kezében olvad a gitár, füstölnek a pedálok (különösen a
Hello to Oblivion végén). A laza spacerock hangulatú The Man With a
Thousand Names hoz egy kis hátradőlést a
kemény cuccok után. Régi vágyam éled újra általa : egy ’60-as évek végi
lerobbant, füstös klubba szeretnék időutazni , ahol szabadon vagy sztondulva
lebeghetünk az éterben Testvéreimmel az Úrban,miközben „head music”-ot
hallgatunk. Hát itt most átélhetitek mindezt! Az In the Atmosphere Factory már
címével is elárul magáról mindent! Hosszú és remek lezárása az albumnak. Lassú
bluesos szárnyalás, istenien delayezett gitárral és basszus effektekkel
megspékelve! Valóban Mega Galaktikus hangulat! Messze túl a sztratoszférán...
Csodálatosan és
változatosan játszik az egész banda. Annak ellenére is mindvégig fenn tudják
tartani a figyelmet,hogy nincsenek énektémák és szintik sem!!! Szerintem ez nem
könnyű dolog!!! LSD helyett ajánlom ezt az albumot minden psychedelikus space
rajongónak, stoner groovy gurunak ,akik szeretik a Szabadság zenében megnyilvánítható
formáját! Ez az album bátran odatehető a jelenleg éppen jó egészségnek örvendő psych/spacerock/stoner
mozgalom jeles albumai mellé. Ilyenekre gondolok (csak találomra kiragadva pár
nevet), mint az Oresund Space Collective, a Karma To Burn vagy Sula Bassana fantasztikus
projectjeinek legütősebb lemezei.
Istenem! Te vagy a
tudója ,hogy milyen régóta, pont egy ilyen felfogású bandát szeretnék
létrehozni!(Talán még több space feelinggel!) Ráfekszünk egy remek groovy
témára és azt kibontva lebegünk ,mint egy szappanbuborék vagy akár száguldunk egy
örvénylő kozmikus vihar szelében!… Ismerős az érzés? Na! Akkor hívj fel gyorsan
,haha!!!
-by Sky Children-
The UEMG:
Collyn McCoy (Trash Titan/Otep)
Ed Mundell (Monster Magnet / Atomic Bitchwax)
Rick Ferrante (Sasquatch)
Infók:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése