Keményen riffelő déli ízű stoner , (Pantera, Down, COC) stílusban. Vegyítve egy csipetnyi heavy metal
jelleggel, és Ennio Morricone western zenei világával! Ahogy ezt a lemezt hallgatod, kénytelenül is Robert Rodriguez és Quentin Tarantino filmjeinek képei ugranak a szemeid elé. Zenéjük süt, mint a hőség egy záraz, halott sivatagban. Nincs más csak mázsás súly a gitárok alatt, pecizen puffanó dobok, és az ének maga recsegős tónusában igen el van találva. Kigondolná, hogy Franciaországban (Perpignan , katalánul: Perpinyá, nagyváros Franciaország délkeleti részén),vagy egy déli stonert pengető banda! Mintha a sivatag költözött volna át ide. Ezek a fiúk itt nem boroznak! Csak is sört vedelnek, kemény füstös whiskyvel, és ezt fűszereik meg a száraz éghajlat stonerével. Az ˝At The Gates˝ instrumentális bevezető fogásai után (a hol már gondolatban látod a porfelhőben vágtató lovasokat) a ˝Wrath Temptation˝ löktető, nehézsúlyú témái jönnek. A gitár tüzes, perzsel, extra hozzá a kiváló basszus munka. A sort folytatja a piszkos blues színezetű ˝ Call Of New Orleans ˝és a cirkáló ˝Nowhere Man˝. Az első a pár szikrák szűk dallamos láng és a nyers energia után megindul a stoner vonat, és robog megállíthatatlanul. Majd jön a ˝The Witch˝és morogván rázta basszusokat, , hogy fel kínáljon egy-két mélyebb vicsorog riffet ˝Desert Trinity˝, és az utánuk következő pár dal ˝Dusty Road˝ és a ˝Back To Where I Wantˇharcias zavargások Déli csatákban. És a toronymagas stoner iszap ˝Woodoo Girl˝ amint nem lehet felkavarni, csak füstölög, mint a whisky az üvegben. Záró pulzáló lüktetés pedig a ˝Sons Of The Sun˝naplementébe bújó hangjai adják. Ahogy lovasaink eltűnnek a horizonton csak port és füstöt hagyva maguk után. Born In Mud egy nagyon élvezetes. Hozza magával a dél kemény eszenciáját mint a Kyuss, és a korróziós sör aromákat. Az album, mint egy öreg whisky a jó fajta! Élveztem a dalok egész hosszát, valamint hogy egyes dalok kiszámíthatatlanul magával ragadóak.
Infók:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése