Kellőképp megtelve a hideggel indultam el, a Lelkifröccsbe ami egy kellemes és szolid dühöngő, az Izabella utcában...Az eredetileg egyetemista hely most megtelt az űr és a sivatag rajongóival, idézve egy kis melegséget az estébe...Aki eljött az köszönheti a stoner.blog szervezésének, aki nem az meg magának, hogy nem jött el...Mert rég éreztem már így egyeben egy estét, tele ismerősökkel, új arcokkal és azzal érzéssel: van akiket mégis csak érdekel ez a műfaj! Már szinte a leérkezésemkor a Spacedust fiúk a kezembe adtak egy a kamerát, hogy vegyem fel a koncertjüket. Aminek elsőnek nagyon örültem és megtisztelve is éreztem magam, viszont arra nem gondoltam, vajon így hogyan fogom rázni fejem?!? Mert a srácok a kezdés után aztán végképp nem voltak rám tekintettel...és persze senki másra sem! Így lehet egy kicsit talán élőbbre is sikerült a felvétel mert nem bírtam ki, hogy ne mozduljak meg! A "csillagporos" brigádról már írtam régebben is, de egyszerűen ahányszor látom őket egyre jobbak! Egyedi ízzel és keveréssel, hozzák azt a "kyuss-i" élszállást, ami köszönhető a gitárból a faszányosan kikevert effektekből és Gábor játékából...Az elsők között akarok lenni aki az első lemezükből kér! És hamarosan érkezik! A következő csapatot sem kell már bemutatnom senkinek aki ebben a közegben mozog, mert a Head For the Sun csapata is örök visszatérő a stoner bulikon...Ilyenkor látszik meg igazán amikor a közönség és a zenekar szimbiózisa kialakul, milyen erők szabadulhatnak fel. HFTS az egyik leglazább, füstös, koszos, bugyogó koncertjüket adták szombaton...Rico gitárhangzása még mindig undorítóan zseni, Béci fehér basszere azon kívül, hogy jót adott a színpadképnek úgy alánk szált, mint egy veszett méhkas...Dani a "Mészáros" klopfolt karból ahogy szokta és én végig azt néztem, hogy a mögötte lévő falra tett laptévé mikor fog a fejére esni..a tévé rosszabbul járt volna...de kibírta... Márk hangját megint meg akarom dicsérni, mert lassan kezdem azt hinni valami V8 dolgozik a torkában, és azért van benne annyi erő...Kérnénk több saját számot.... mert! A este fő bandája Lengyelországból érkező Palm Desert volt, akik konkrétan a hajunknál fogva ráncigálták fejünket, hogy bólogassunk...Mégis tettük, hiszen a begyűlt tömeg szinte a koncert elejétől kezdve fröcsögős pogóba kezdett azon a kis helyen, lelkesítve zenekart...A gitáros belebújva a Firebirdjébe, hozta szinte végig a gitárnyak alján a búgósabbnál búgósabb, bagoly-riffeket...A dobos is mintha egy zetorról ugrott volna be olyan paraszttémákat hozott, nem beszélve a kissé Gollam külsejű basszerosról aki összeforrottságuk miatt szinte csukott szemmel nyomta végig...Az éneke meg úgy hozta a frontembernek valót ahogy kell, lelkesítve "Jim Morrisonos" indiántánccal a tömeget, akikhez néha ő is csatlakozott a "tusába"...Nem tudni, honnan szedték magukba ezek a srácok Lengyelországba ezt az érzést, de nem is volt lényeges.. Viszont teleszórták a szemünket, fülünket, szánkat mindennel amit egy bolyhos homokvihar adhat...És remélem haza felé még mindenki örömmel, és mosolyogva sercegtette a fogai közt a sivatag ízét...
Stinker beszámolóját meg itt olvashatjátok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése