Múlthét vasárnap véget ért (sajnos) az idei Alpárfeszt! A háromnapos program helyszínét, ahogy a múltévben is, tiszaalpári Régi Tüzép adta, ahol megint jobbnál
jobb bandák gyűltek össze. Péntek délután
érkeztünk azután a majdnem egyhetes várakozást megelőzően, amit a
fesztivál hétvégéje előzött meg. Pont a programok közepébe
csöppentünk, hiszen akkor kezdett a szegedi Barbears,
majd a Don Gatto,
és egy
gyors sátorállítás után,
- amit nekem sikerült a sötétben egy ürgelyuk tetejére
állítani, és vasárnap reggelre arra keltem, hogy kopogtat a matracom alatt - belevettük magunkat az alpári éjszakába.
Alig vártuk, hogy sör
jusson a kezünkbe és a szánkba, amihez a Pécsi Szalon
Sör, aki a rendezvény egyik
szponzora is volt, tökéletesen megfelelő társnak bizonyult,
ráadásul nagyon baráti áron. A
csütörtöki napról csak szóbeli beszámolókat hallottam, és
mindenki vigyorogva mesélt milyen jól sikerült az első nap, az
emberek és a zenekarok is jól érezték magukat. Ez
az este is nagy port kavart,
főleg a színpad előtt
mert, ahogy besötétedett a
közönség előjött az
árnyékból, és az utolsóként
fellépő zenekarig ropták
a boogeit. A tiszakécskei illetőségű Last
zenekar is
iszonyat nagy bulit csinált, volt gitártörés, áramszünet és
teljes megörülés... Másnap
reggel az ébresztő hideg
zuhany, és egy
kávé után
megismerkedtünk a fesztivál kabalaállatával Hikarival,
aki éppen gazdájának, a Barbears
gitárosának Lukács Lacinak
segített az délutáni pörkölt előkészületeiben. A
reggeli beszerzése és egy kis településnézés után, volt egy kis
időnk körbenézni a fesztivál területén. Az előző évhez
képest nem kis fejlődés
történt, hiszen készült
vizesblokk, több mellékhelyiség, sörsátor mellett volt egy kis
büférész, de ami a legszembetűnőbb volt természetesen az
a színpad. Sánta Zola, Bodor Ádám főszervezők és barátaik, valamint Süveges Szilárd technikus, a tavalyi katonai sátor után, egy nagyon
profi zenei porondot hoztak össze,
ezzel még
professzionálisabbá téve a színvonalat. A
háttérmunkával, mint zenészként, mint nézőként is elégedett
lehetett mindenki, hiszen az zenekari átállások, és
a beállások is,
villámgyorsan működtek. Az időjárás is tovább kedvezett,
hiszen kánikula csak fokozódott, így a sör is fogyott, és
az egész baráti társaság
kellő mámorban nézett a zenei
műsorok elé. A
fesztiválon fellépő zenekarok nagy része is sátrazott, vagy
szálláson volt, hogy minden percét kiélvezhessék ennek három
napnak! Mentek a közös italozások, bandák közötti pólócserék,
ismerkedések. Szóval
áttekintésként, a baráti
összejövetelként induló Alpárfeszt,
most új szintre lépett és ha ez így marad - és mért ne maradna
–, egy még erősebb rendezvénnyé
fejlődhet.
A
helyszín és a társaság adott, szóval hajrá Alpárfeszt 2017!
Mellékelt fotók Bakó Studio!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése