Nagyon nagy utat tett a kanadai Low Orbit bemutatkozó CD-je, de végül épségben megérkezett a postaládámba. A zenekar nevét viselő album 2014 novemberében hagyta el a torontói űrállomást, hogy lassú, mély hódításba kezdjen a csillagok között. Indul ez már az első Space Capsula című intróba, ami belefért volna akár a Space Station 76, sci-fi paródia felvezető zenéjébe is. A Low Orbit zenéje ha be kellene határolni, akkor doom-space-rock jelzőkkel lehetne leírni. Szkafanderes, szilárd kapaszkodástól elrugaszkodó úszás, a fekete tér felett, ami jellemző minden egyes számra, olyan kosszal teletöltött basszushangzással, mint egy kiürítetlen porszívózsák. Cosmic Wobble lett a kedvenc utazós nótám az lemezről, ami egy instrumentális darab, mely lassú lebegésre invitál egy bolygó körüli pályán. A The Sloth a leghosszabb szám az albumon, ami leginkább magában foglalja a doom, és a '70-es évek savas esőjében táncolásának nosztalgiáját. Ami kissé kilóg nekem az albumról az a Starships & Monoliths. Nem azért mert egy rossz szám lenne, csak mert az énektéma dallamvezetése a Black Sabbath, Hand of doom szövegének futására emlékeztet. Nem feltételezem a direkt hasonlóságot, lehet csak számomra tűnt így fel. Viszont legyen ez az album legnagyobb hibája, ami amúgy egy nagyon hangulatos anyag!
Íme:
Tagok:
Angelo Catenaro - Guitar, vocals
Joe Grgic - Bass, vocals
Emilio Mammone - Drums
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése