A
chicagói Trouble zenekar újra ellátogatott hozzánk! A The
Distortion Field' című új lemezük kapcsán nem nagyon
kellett izgulni a rajongóknak, hogy milyen frekvenciák fogják a
dobhártyáikat cirógatni.
Az eseményt, a perui Reino Ermitaño
zenekar kezdte, akiknek sötét doom muzsikájuk nem volt rossz de a
női ének, nekem nem passzolt hozzá.
Másodiknak a Stereochrist
lépett színpadra, akiket mostanában nem igen láthattunk mivel
Kolosék a Magma Rise-ban koptatják a deszkákat. Az
estét így ennek apropóján még nagyobb várakozás övezte, de
már a kezdő hangoktól kezdve tudtuk, nagyon is lenne igény a
zenekar jelenlétére a hazai undergroundban.
A banda annyira
egységes képet mutatott, mintha eddig nem is szüneteltek volna.
Herczeg Lacival kiegészült csapat lekarcolta a fejünket!
Sokkal nagyobbat ütnek így két gitárral a riffek, de nyilván a
Magma Rise-ban
is volt alkalma összeforrni a gitárpárosnak.
A ritmusszekciót sem
kellett félteni, hogy kiestek volna a gyakorlatból, hiszen ők is
folyamatosan zenélnek. Megyesi Balázs folyamatosan
koncertezik az Asphalt Horsemennel, Binder Gáspárnál meg már meg sem említem, hány zenekarban közreműködik. A
zenekar életében két énekes fordult meg, de Felfödi Péter
külföldön tartózkodása miatt nyilván való volt, hogy Makó
Dávid lesz a front ember, ami szintén nem okozhatott csalódást
senkinek.
Az utolsó magyar fellépő a Trouble elött, a nem rég új albummal is jelentkező Wall Of Sleep volt, akiket sem sokat
látni a színtéren de a dolgot nem kell ecsetelni, már több
interjúban elmondták az okát, tehát nem volt rossz újra látni
és hallani a csapatot. Esetükben is kaptunk egy jó nagy szeletet
az őszinte muzsikálásból, jó felvezetés volt a Trouble
előtt, hisz náluk is megjelentek már az ikerszólós témák,
itt is jól kiegészíti egymást a Kemencei Balázs, Füleki
Sándor gitárduó.
A zenekar utóbbi lemezével kicsit
pozitívabb érzésvilág felé kanyarodott, ami lehet, hogy Cselényi
Csaba énekhangjához is köthető, de ezek a dalok is jól
működnek koncerten.
Ki lehet még emelni Preidl Barnabás
basszus, és Szolcsányi Szabolcs dobjátékát is, ami talán
azért nem meglepő, mert ők mindig olyan óramű pontossággal
hozzák az alapokat, hogy arra bármit fel lehetne építeni.
Cselényi Csaba énekes sokat nyitott a banda spektrumán,
élőben is szépen hozza a dallamokat és ezt Sanyiék
láthatólag ki is használják.
Aztán
jöttek a „Nagy Öregek” akiken nem kellett vérátömlesztést
végezni ahoz, hogy elénk tárják: még mindig lobog a tűz a
Trouble-ben! Egy
frissítés azért történt a csapat életében, ami igen
szerencsésen alakult, mert nem kisebb ikont találtak meg, mint Kyle
Thomas énekest, vele vették fel az utolsó lemezüket 'The
Distortion Field' címmel. Bruce Franklin és Rick
Wartell mellett, Rob Hultz basszer és Mark Lira
dobos játszott a színpadon. A jól összeállított csapatból
áradt a profizmus, a tapasztalat, olyan érzésvilágot tártak
elénk, amit nem minden nap láthat, hallhat a közönség.
Bruce-t
és Rick-et a végtelenségig lehetne dicsérni olyan élményt
nyújtottak, szerintem ők már a homokozóban is együtt játszottak.
Nagy gitáriskola volt. Hangzás is nagyon jó volt, ebben a műfajban
legalább ilyen koszosan kell szólni. A ritmus szekció is
hihetetlenül profi volt, és Kyle Thomas-ról már nem is
beszélve. Kyle képességei olyan sokrétűek, hogy az eddigi
zenekaraiban, mindig másképp tudott a zenéhez hangilag
viszonyulni, csinálva ezt olyan mesteri rutinnal, hogy közben még kerekebbre varázsolja
az egészet. Na de nem szaporítom tovább a szót, mert koncertre
járni kell, és nem olvasni róla! Aki meg ott volt, az egy
élménnyel tuti gazdagabb lett.
- Szöveg, fotók: Stinker -
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése