Január 29-én meggyőző koncertet adott az
Ozone Mama a Monster Magnet előzenekaraként a Club 202 színpadán. Erről az
élményről kérdeztük őket. Kíváncsiak voltunk, hogyan is érezték magukat.
- Hogyan jött ez a megkeresés, és mit
szóltatok hozzá? Hiszen közismert, hogy nagy Monster Magnet rajongók vagytok.
A managerünktől tudtuk meg a hírt, egy Szeptemberi
zenekari találkozón. Amikor körvonalazódni látszott, hogy Budapest is a ’Last
Patrol’ turné egyik állomása lesz, a szervezőknél magyar support bandaként
elsőként az Ozone Mama neve merült fel. Nagyon örültünk, hogy az egyik kedvenc
bandánk előtt léphetünk fel, és készültünk rá nagy erőkkel.
- Történt-e bármi másképpen a felkészülés
során, mint eddig? Készültetek-e valami különleges dologgal?
Gondolkoztunk azon, hogy mivel egészítsük
ki a műsort, és a billentyű bevonása jó ötletnek tűnt. Kerestük a megfelelő
embert a feladatra, így esett a választás egy analóg szintisre: Horváth Gergely
Ambrusra, a Mocsok 1 Kölykök billentyűsére. Ezekkel a srácokkal nagyon jóban
vagyunk, tavaly turnéztunk is együtt. Ami viszont kifejezetten erre a bulira
készült, és igazán különlegesnek számított, az egy képregény volt. Dave
Wyndorfnak készítettük, hiszen ő köztudottan egy igazi „comic-fan”. Világszerte
mindössze 3 példány lelhető fel ebből az alkotásból, egy Dave-nél, egy az Ozone
Mama-nál, egy pedig a megrajzolójánál található, aki nem más, mint Mester
Csaba, az ország egyik legtehetségesebb, legautentikusabb comic-rajzolója, és
szintén nagy MM rajongó. Dave nagyon mosolygott, amikor megnézte, és a
reakciójától („Man, you guys fuckin’ blew me away”) nekünk is jókedvünk lett.
Felemelő érzés volt látni, hogy azonnal leült a lépcsőre és érdeklődve
olvasgatni kezdte. Úgy tűnik ez bejött! :-)
- Hogyan éreztétek magatokat a színpadon,
illetve mögötte? Kaptatok valamilyen kritikát?
Nagyon jó visszajelzéseket kaptunk. A
backstage-ben a japán Church Of Misery brigáddal összebarátkoztunk és erről
közös fotók is születtek. Egyébként a crew minden tagja nagyon jó arc volt. A
Monster Magnet tagjai is hihetetlenül „cool” arcok, Phil Caivano ugyan kissé
távolságtartó lehet elsőre, de ha értelmesen, normálisan közelítesz hozzá,
egyből barátkozik. Nekem nagy élmény volt találkozni Chris Kosnik basszerrel,
aki még az Atomic Bitchwax-ból lehet ismert, a zsáner rajongóinak, illetve
'94-ben láttam színpadon a Black Sabbath elő-zenekaraként fellépő Godspeed
soraiban. Erről beszélgettünk sokat, és jókat röhögtünk, hogy mennyire szalad az
idő, hiszen pont 20 év telt el azóta! Nekem személy szerint a másik üdítő
élmény, a Tim Cronin-nal való találkozásom volt, aki az összes MM lemezen közreműködött,
mint billentyűs, kütyüs, effekt-kezelő. Neki köszönhetők a pszichedelikus
robbanások, a kísérteties zengetések, a visszhangok, és az aktuális turnén is Ő
a hangosító! Talán nem sokan ismerik Cronin zenekarát, a Ribeye Brothers
formációt, melyben két ex-Monster Magnet tag is tevékenykedik: Jon Kleiman,
illetve Joe Calandra. Megszállott lemezgyűjtőként, egyből említettem is neki
garázs-rock bandája iránti rajongásomat, mely egyből széles mosolyt csalt az
arcára, jót röhögött a meglepettségtől és mondta, hogy talán az egyetlen Ribeye
Brothers rajongó vagyok a világon, akivel személyesen is találkozott!
- És végül összejött a találkozó is a
Mesterrel?
Dave Wyndorf sajnos nem látott bennünket,
mert a szállodában aludt a soundcheck és a két előzenekar műsora alatt. A turné
számára elég fárasztó lehet, hiszen a fazon 57 éves. Röviddel a saját
koncertjük előtt érkezett, gyorsan lepacsiztunk vele, aztán inkább hagytuk az
előadásra koncentrálni. Hihetetlen jó fej volt, és nem látszik rajta az 57 év,
illetve az utóbbi időben pár kilót le is dobott. Később, a koncert után a
backstage-ben dumálgattunk Ed Mudell-ről, New Yersey-ről, képregényekről,
nagyon örült az ajándékunknak és abszolút emberi módon viselkedett mindenkivel.
Kedves volt, barátkozós, fotózkodtunk is vele, nem volt semmi felesleges
sztár-allűr, bár ahol a pasas megjelenik, ott egyértelműen ráirányul a
figyelem, karizmatikus egy pali, az biztos. Az egész este fantasztikus élmény
volt számunkra, annyira, hogy úgy éreztük, tarthatott volna még néhány napig!
:-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése