"Ez a munka a miénk és büszkék vagyunk rá!" - Giant Horizon Interjú!

A soproni Giant Horizon zenekar albumáról már beszámoltunk, most ők írtak magukról!

Meséljetek egy kicsit magatokról, mikortól kezdtetek el együtt zenélni ebben a felállásban?

A kezdetek 2009-re vezethetők vissza, amikor Andris összeült Dáviddal (Lakat) a próbateremben, és előjött pár súlyosabb, C-re hangolt riff, téma. Egyből tudtuk, hogy erről van szó. Rövidesen csatlakozott Gábor (Bogár) basszusgitárral, és Nagy Ricsi ült a dobok mögé, ő azonban 2010-ben távozott, és helyét Marci vette át, így a jelenlegi felállás 2010 márciusa óta működik. 

Mi volt eddig a legnagyobb lépés a zenekar életében?

2011-ben vettük fel az Astronaut albumot, ami tartalmazza az addigi összes nótánkat. Megtapasztaltuk, hogy egy kezdő zenekar életét hogyan nehezítik meg egy saját lemez elkészítésével járó körülmények, kezdve a stúdiómunkákkal, amit Hoffer Péter és csapata segítségével hoztunk össze, folytatva a borítóval, a műbejelentéssel, lemezgyártással, és a többi. Nehéz ügy, főleg ha magadra vagy utalva, mindent saját kezűleg kell intézned, arról nem is szólva, hogy csak tolod bele a pénzt, és tudod, hogy abból alig köszön majd vissza – nyilván nem is ezért vágtunk bele, hanem mert meg akartuk mutatni a zenénket. A lemezen hallható tizenhárom tételben benne van szívünk-lelkünk, és bár utólag okosítva sok dolgot máshogy lehetett vagy kellett volna tennünk, ez a lemez a Giant Horizon akkori színvonalát tükrözi. Ez a munka a miénk és büszkék vagyunk rá!
A lemezből egyébként egy példány eljutott többek között Iowa államba is, ahol korrekt kritika született róla, Svédországból pedig az Ozium Records érdeklődött az anyag iránt, velük jelenleg is egyeztetünk.

Mik a tervek a jövőre nézve?

Kőkeményen menni előre! Rengeteget együtt zenélni, jammelni, fejlődni, amennyit és ahogy csak lehet. Minél többet koncertezni, és látni, hogy az embereknek tetszik, amit csinálunk. Érvényesülni saját erőnkből és anélkül, hogy elkurvulnánk, ugyanilyen trógerként vinni hírét a zenekarnak határon innen és túl.
Emellett időnként megörvendeztetni a ránk kíváncsiakat és magunkat új anyaggal, ebben az évben még elő akarunk rukkolni egy 3-4 nótás EP-vel!
Ja, és ki kéne már ganajozni a próbatermet!

Mit gondoltok a Stoner-Rock-ról mint zenei irányzat, Magyarországon lehet számolni a virágzásával?

Erre a zenére talán különösen igaz, hogy ha kíváncsi vagy rá, akkor megkeresed, meg is fogod találni, és rájössz, hogy igen, létezik, köszöni, jól van, de nem locsolják az arcodba, mint annyi minden mást, például a mainstream kutyulékot a rádióban, vagy a mega-giga-sztárjainkat, ugye... Ha nem követed nyomon, akkor nehezebben akadsz rá, eltekintve pár nagy névtől, akik közismertek. Viszont ha benne vagy, akkor jó néhány zenekart találsz itthon is, akik ilyen-olyan szinten, klub-bulikban, egy-két lemezzel, EP-vel szépen működnek, és ezzel életben tartanak egy adott közösséget. Azt is be kell látni, hogy Budapest környékén ill. környékéről gyorsan, könnyen terjed az információ, ám ez nem igaz visszafelé: nagyon meg kell dolgoznia egy vidéki stoner-bandának ahhoz, hogy a hangja elérjen a fővárosig. 

Melyik koncert volt eddig a legemlékezetesebb a zenekar életében? (saját, vagy kedvenc zenekarotok koncertje)

Mindegyikünknek valami más miatt emlékezetes egy-egy buli, de talán a legdurvább közös emlék a Talentométer tehetségkutató-elődöntő az A38-on. Játszani a Hajón, még ha csak húsz percet is, na az nem szar, nagyon nagy élmény! Főleg, hogy a másik kilenc zenekarral ment a haverkodás, a csocsó, és a vedelés egész nap! Kisbusszal menni, végigökörködni és sörözni az utat oda-vissza... Kicsit belenyaltunk, hogy hogyan nyomják a nagyok, hát meg tudnánk szokni... 

Hol lehet látni/hallani titeket legközelebb?

A következő nagy hoppáré augusztus 31-én, az egybenyitott Kék-Vörös Yuk-ban lesz, a Wall of Sleep és a Stereochrist szülinapi buliján, ahol mi is lehetőséget kapunk, amiért ezúton is köszönet a szervezőknek és a többi brigádnak! Utolsó fellépőként igyekszünk majd felrugdalni a megfáradt seggeket, és megmutatni, hogy egy hozzánk hasonló határszéli suttyó zenekar is beleillhet a képbe. A Wall of Sleep-pel egyébként – Sopronban – már három alkalommal adtunk közös bulit, ezek számunkra nagyon jó emlékű események, jó kapcsolatot ápolunk a srácokkal is. Az augusztus végi koncert után a következő megmozdulásunk szintén velük, Sopronban várható november eleje környékén, egy kis Mindenszentek-napi riff-támadás ürügyén. Remélhetőleg ez az este legalább úgy sikerül majd, mint a tavalyi.

Mi volt a legfurcsább hely, ahol felléptetek?

A jelenlegi felállás első közös koncertje egy Sopron közeli faluban esett meg, ahol a kocsma udvarán egy sörsátorban próbáltuk hevíteni a népet a Blues Company előtt, ami nem volt egyszerű. A szakadó eső kellőképpen megbuggyasztotta a sátor tetejét, ahonnan a jószándékú biztonsági őrök seprűnyéllel nyomkodták le a több száz liter vizet, mindezt a végerősítőktől és egyéb villanymotyóktól alig fél méterre. A szűkös emelvény mögött pedig, a dobszéktől pár centire MTZ-hengerfej, borona és rozsdás ekevas árválkodott, így a dobosunknak különösen izgalmas volt ez a buli, szerencsére nem halt hősi halált a stoner rock frontján. Mindezek ellenére fain kis este volt!

Hogy jött  Giant Horizon név, és mit jelent igazából nektek?

Andris és Dávid szavak egymás mellé rakosgatásával szórakozott enyhén módosult tudatállapotban, így keresve nevet a zenekarnak. Ez lett belőle. Komolyra fordítva a szót, mi jut ez ember eszébe egy eszetlen nagy síkságon állva, nézve, ahogy kúszik le a nap a látóhatár mögé, és ott vibrál még a délibáb? Szabadság, örök élet, trógerség, rákendról. Nekünk ez.

Ki írja a szövegeket, és mért pont az angol nyelven?

A szövegek Andristól érkeznek, és tartalmukra nagy befolyással van az aktuális életérzés, hangulat, napi problémák, szerelem, utálat, elszenvedett igazságtalanság. Valamiért úgy gondoltuk, hogy magyar nyelven ezeket nagyon nehéz, vagy akár lehetetlen hűen ábrázolni ebben a zenei környezetben, leginkább az érzés csorbulna, ezért maradt az angol nyelvű ének.

Milyen zenekarok, könyvek, események inspirálnak titeket?

Kezdve a legnagyobbakkal, természetesen Black Sabbath, Down, Kyuss, Monster Magnet, QOTSA, Pantera, Mastodon... És jó néhány olyan banda, akik talán kevésbé közismertek, de ránk nagy hatással vannak, ilyen például Red Fang, Baroness, The Mars Volta, Kingdom of Sorrow, Lowrider, és ami aktuálisan valami miatt megfog minket, még ha nem is éppen kemény arclezúzós zene.

Hogyan talált meg titeket ez a műfaj, hogy ezt játsszátok?

Ez csak úgy jött, ez állt kézre. Mindig is a blues alapú zenéket kedveltük és a keményebb zenék közül még mindig ez áll a legközelebb a blueshoz. De nagyon sok minden közre játszott még, előző zenekarok lagymatag stílusa stb. hogy ezt a vonalat vettük fel. Viszont nem vagyunk egy zárkózott banda, mindig nyitottak vagyunk a számunkra új dolgok felé, ha az a szájízünk szerint való ezért képesek vagyunk szinte hónapról-hónapra fejlődni, tanulni és egyre jobbakká válni és többek közt ez is a célunk. 

Kedvenc színetek?

Például a fekete, és mint minden tökös férfiembernek, így nekünk is a női bugyik alatt rejlő rózsaszín!

Jelenlegi tagok:

Pócza András – ének, gitár

Lakatos Dávid – gitár, vokál

Kobzák Gábor – basszusgitár

Visy Márton - dob

Infók:

Myspace / Facebook / Reverbnation