A 2009-es 'Let's See The Bears', és a 2012-es 'Doombar' kislemezek után, Július 10-én végre nagylemezzel jelentkezett a szegedi Barbears zenekar. A csapat frontvonalán már új énekest láthatunk egy ideje, aki most ezen a lemezen debütál. Az a Blanár Levente vette át a helyét, Garamszegi Balázsnak, akit már ismerhetünk a tiszakécskei Let the Cigar Die csapatából. A posztváltás remekül sikerült, hiszen Levi remek hangja mellett, általa - Lukács Laci társaként -, egy plusz gitárral is erősödött medvehangzás. Most pedig be is fejezem a medvéhez hasonlatos jelzőket, mert annál komolyabbra sikerült a lemez, hogy ilyenekkel színezzem ki. Mindig volt egy egyedi hangzása a Barbears-nak, amit most ezzel az anyaggal még magasabb nívóra helyeztek. A felvételek a Black Hole Sound stúdióban készültek Szegeden, akik remek munkát végeztek, hiszen szilárdan dübörög mind a tíz szám. A Wasted már megformálja a lemezhez való hozzáállását a hallgatónak, ahol egy kíméletlen énekkel kezdünk, agresszív refrénnel, vaskos gitártémával, amiben már jól kinyílik a két gitár szövetsége. Grasshopper egy pazar kis ujjgyakorlatos témázgatás lazításként, a Vagabond sűrített fémreszelékieknek, karcos masszaáramlásához, amit Levente hangja, és egy kis basszusfricska kísér fel. A So it Goes egy vállas trash nóta, ikergitáros betétekkel, duplázós lábdobbal, bólogatós nyújtásokkal a közepén, ahol lezárásként a két gitár megint megütközik egymással! A God Damn Lord is egy metálba ültetett, ádáz tarolása a füleknek, amiben előkerül újra a szólózós párbajozás, ami remek szinkronban van feszes tempóhoz. A Dear Hami megint egy intró-szerű felvezetése az album szinte legkomplexebb számának, amit többször is végig kellett hallgatnom, mert iszonyat töltést kaptam tőle. Nagyon hatásosra sikerült, és ez pedig az Inner Space Intervals. Itt a gitárok csak minimálisan vannak jelen egy ismétlődő, de annál kifejezőbb témával. A dob-basszusgitár lebegésére bekúszó ének pedig egyszerűen zseniálisra sikerült. Majd váltunk egy felrázó döngölésre, ami az égre kiáltó indiánok imájához hasonló refrénhez juttat. A lezáró csapatás után meg csak néztem, hogy ez most mi is volt? Gratula srácok! Na de mielőtt a lemeznek vége lenne, kapunk még La muerte Peluda-t, amibe jó kis lépkedős riffeket pakoltak, sztrádára kergetett, izomautók lendületével, amiben egy South Park-os szövegrészlet is spannolja a feszültséget. Zárótételként a Dread, egy szaftos, grunge-esszenciával meghintett dalra sikeredett. Mint énekileg, mint gitárilag egy energikus Alice in Chains-es érzés kapott el tőle, amit remélem dicsértnek vesznek tőlem a srácok. Még a bőgő is úgy odazörget néha a dal aljának, mint egy veszett vaskorbács. És Levi, itt is nagyon énekel!
Egy szóval, markos anyagot kaptunk a BárMaciéktól (nem bírtam ki), szóval tessék íme, a Medve Színre lép!
Számlista:
Barbears – Enter The Bear
1.Wasted
2.Lake Of Doom
3.Grasshopper
4.Vagabong
5.So it Goes
6.God Damn Lord
7.Dear Hami
8.Inner Space Intervals
9.La muerte Peluda
10.Dread
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése