Ha-ha-ha… Gringok, ez a Pokol egyik gyöngyszeme – mondaná Luciferi Urunk, miközben kényelembe helyezi magát a Pokol Bordélyházában. A Brazil Bordel Inferno 2010-ben nyitotta meg kapuit, hogy megmutassa nekünk, Európai férgeknek milyen is a Rio de Janeiro-i éjszaka koszos, nyers élete. Ahol dicsőítik a bűnt, whiskey-t öntsenek női combokra, miközben füstöt fújva ontják mocskos sértéseiket, természetesen portugálul. Aki szereti a nyers, tökösen erőszakos stoner metált, az nem fog csalódni a Bordel Inferno bemutatkozó kislemezében. Közel 20 percnyi tömény, füstös förtelemben lehet részünk, amiben érezhetjük a bordély szagának perzselő, mámorítóan égető illatát. Egy dörgedelmes kocsmaajtó berúgással nyitja az albumot a Bordel Inferno daluk, amiből hömpölyögnek a szesz szagú fertőben átitatott szőrös riffek. „Héy, baby! Terjed a whiskey a combodon” bömböli a részeges érces énekhang. Majd szitkozódó, részeg önvallomásba fojtott gyónása után, egy hatalmas metál vágtába illő riffekkel büntet az Enxofire, amitől enyhe nyakcsigolya ficamot lehet kapni. Az Ossos megpihent akusztikus pengetései alatt még csavarnak egy utolsó cigit a puttánák, és tüzesen nyomják nyelvüket a szádba miközben a Mosca dinamikusan pergő hangaira kiforgatják zsebeidet. Igen, túl részeg fasz vagy már, fejedben még zúg a gitárszóló, kábultan magad alá hugyozva ülsz és pislogsz a napfelkeltére és a vele érkező trombitaszóra.
A Bordel Inferno egy igazi stoner a piszkos hétköznapokból. Megmutat egy olyan helyet (zenét) ahol egy este repülsz, és egy egész hetet szív, hogy oda újra visszakerülj!
Tagok:
Willie Zureta - ének,
Rodrigo Treze - gitár,
Eerie Jones - basszus és vokál,
Pedro Quintino - dobok
Infók:
By Armand - Hands Of Doom
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése