A kanadai (Quebec )illetőségű, Les Indiens csapa egy hallucinogénekkel
átitatott pychedelic stoner gyűjteményt tesz le elénk az új Crane című
albumában. A riffek egész örvénylő, misztikus gyűjteménye ez, melyben a
gitáré a kulcs szerep! Itt minden a gitár hangjai körré épül, amiket
megihlettek az ősi szellemek dallamai, indián zene és mítoszok. Az
album ˝Boucane˝ egy markáns rituális dob riffel veszi kezdetét, amire
hangsúlyosan épül fel a gitár lüktető ritmusa. Az dal alatt örvénylő
orgona kíséretnek van egy misztikus space hangulata, amit az ének
rituális, kántáló hatása csak hangsúlyoz. Melyben egy pusztító örvény
forogna az ősi szellemvilág akaratából. Következő az album címadó dala
˝Crane˝. Kozmikus spektrum szélességű, alacsony frekvenciájú hangokkal
kezdődik, amiben a lüktető basszuson és összetörő cintányéron kívül
minden más elvész. Puffanó ütemrészek sorozatát hozza magával a
középtempós, nyugodtabb ˝ Creve-Coeur˝. Mint ahogy egy indián mellkasán
puffan az ökle harcba indulás előtt, úgy csapnak oda a dobverők, és
erre építkezik fel siralmas, gyászének szerűen az ének dallam. Az orgona
hatásától akár egy gospel mise éneke is lehetne, a maga földöntúli
hangjaival. ˝Desert de Glace˝ akár a fényesített örök ragyogás a benne
kúszó a doom/stoner felhőkkel, melyek lovas vágta ütemeikkel csatáznak
révült érzékeinkkel. Közben oszlik a köd, de valami súlyos dagonya a
végzet sötétjébe vezet minket. Ahol egy súlyos börtön vár a ˝ Mieux en
Prison˝ rácsai mögött, hol csak ezt a gyászos bús, háttérben ordítós
dalt hallljuk. Az album legemlékezetesebb riffeit itt oly súlyosan
nyomják,hogy még a nagy Manitu is leszáll az égből egy békepipányi
slukkra, hogy elszálljon velünk egy következő space utazásra a ˝La Piste
des Larmes˝ hangjaival. A gitár ’70-es évekbeli varázsa oly erős, hogy
akár a sziklákat is arrébb tolja, az alatta hömpölygő ének pedig tovább
fokozza a hallucinogének keltette látomásokat. ˝Love Machine˝az egyetlen
angol című dal az albumról, Nehéz, torzított riffejeivel és sűrűn pörgő
dobjával, valamint a refrén ragadós ének kórus hatásával igazán éteri.
Úgy hat, mint egy hatalmas ősi spirituális himnusz psychedelic sámán
tánc lüktetéssel. Ez
egy érdekes, és kiváló album. Az ének francia, ami egy ideig bele ragad
a fejedbe. Az biztos zenéjük nem a divatos vonalból való. De aki
szereti az elszállós dallamokat, a tiszta, néha gyászos hangon
megszólaló éneket, és ezeket kísérő gitár és space orgona hangokat nem
fog csalódni a kanadai indiánokban.
Infók:
By Armand "Hands of Doom"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése