"...egyáltalán nincs zenei tömegkultúra." Interjú a Love From Above Zenekarral!

 Előző cikkünkben már ajánlottuk, most meg is kérdeztük Őket!

Mikortól kezdtetek el együtt zenélni, és mit lehet tudni a tagok zenei múltjáról?

GJ: Én 10 évig szobarocker voltam. Felhalmoztam gitárokat, erősítőt, ritkaságokat, csak épp zenekarom nem volt. Majd, miután megüresedett a zenekarban a basszusgitárosi poszt (Lechner Márk elhagyta az LFA-t - most Polar Dear/Möbel), egyszerűen én voltam az első haver, aki szembejött és tudott gitározni. Én így csöppentem bele.
WG: Az LFA kb. 2 éve alakult, 1 éve nyomjuk a jelenlegi felállásban. Korábban Dáviddal, meg az LFA előző basszerosával, Márkkal a Pandagodban zenéltem együtt pár évig, amivel indusztriális rockot játszottunk.
KD: Én alapvetően metálból közelítettem a rock felé, az első zenekarom is metál volt, azóta főleg rockot játszom, úgyhogy az én feladatom a parasztriffek szállítása.
NP: Kb 8-9 évesen kezdtem zongorázni, aztán jött a gitár és sokáig csak gitároztam. Énekelni egy véletlen folytán kezdtem el, ami az évek múltával egyre inkább háttérbe szorítja a gitározást. Szerencsére sosem voltam különösebben jó gitáros, úgyhogy ez nem nagy veszteség.


Mik a tervek a jövőre nézve? Felvételek, új számok esetleg várhatóak-e?

NP: A terv az, hogy jók legyünk. Ami nálam annyit jelent, hogy mi is élvezzük a zenélést és a közönségünk is. Ehhez nagyon sokat kell fejlődni, de ha lesz hozzá elég lelkesedés, menni fog.
WG: Nincs konkrét terv, bármi jöhet, mert még semmink sincs igazán. Persze nagyon kéne egy nagylemez, amihez lenne is elegendő anyagunk, meg egy klip, amit lehetne szórni mindenfelé. Most elsősorban fesztiválokon szeretnénk megjelenni, hogy sok emberhez eljusson, amit csinálunk. A mi zenénk élőben működik igazán.


Mit gondoltok a Stoner-Rock-ról mint zenei irányzat, Magyarországon lehet számolni a virágzásával?

NP: Szerintem nem lehet számolni a virágzásával. Ettől függetlenül még lehet ilyen banda is viszonylag népszerű.
WG: Magyarországon általánosságban a zene virágzásával nem lehet számolni, itthon még a pop sem virágzik, egyáltalán nincs zenei tömegkultúra. A hangszeres zene meg már 20-30 éve amúgy is háttérben van, úgyhogy szerintem a stoner nem lesz soha mainstream, még a közelében sem, de ez nem is tenne jót az irányzatnak. Ami jó, hogy az underground kezd feléledni, sok jó, érdekes kezdeményezéssel találkozunk, ezekből idővel talán lesz valami, ami változtat az emberek élőzenéhez való hozzáállásán. Rengeteg tehetséges zenekart ismertünk meg az elmúlt időszakban, tehát a kínálat adott lenne, csak még a keresleti oldalon kéne dolgozni. Magát a stonert nagyon szeretem, nyers, tökös műfaj.
KD: Eljárok sok stoner koncertre itthon, azt látom, hogy van egy pár száz fős mag akik azért hűségesen követik az eseményeket és életben tartják a “szcénát”. Kyuss-on is bíztatóan sokan voltak tavaly. Szerintem lehet számolni a virágzásával, ugyanis azt veszem észre a legtöbb koncerten, főleg fesztiválon, hogy egy jó riff igenis beindít szinte bármilyen közönséget, az emberek ha nem is tudnak róla, de szeretnek zúzni és headbangelni.


Melyik koncert volt eddig a legemlékezetesebb a zenekar életében? (saját, vagy kedvenc zenekarotok koncertje)

WG: NIN, Syma Csarnok pár éve, Atari Teenage Riot a Trafóban, úgy 2 éve és Enter Shikari az A38-on tavaly.
KD: Két éve a Dürerben a Shrinebuilder nagyon szuper volt csak sajnos semmire nem emlékszem, és 2009-ben a Sunn O))) az A38-on.
NP: Robert Plant koncert a szigeten, Brian Jonestown Massacre Bécsben.
GJ: Első Balatonsoundon sűrűjében eltévedve, belecsöppentem a Russkaja fellépésébe. Azt hittem, hogy egy másik bolygóról jöttek. Úgy, hogy az életben nem hallottam róluk, a koncert végére már rajongó voltam. Másik nagy élményem Dresden Dolls koncerten ért, egy osztrák kis jazz fesztiválon. Első sorban álltam Dáviddal. A koncert végén, felemeltem a kezem az énekesnőnek, hogy adjon egy ötöst. Amit ő meg is tett, majd miután emeltem vissza kezem, egy lány mellettem magához kapta a kezem, végigsimította az arcát vele, majd undorral eldobta. Letörölte Amandat, én meg már nem kellettem. Mondjuk a koncert maga is elképesztő volt. A War Pigs feldolgozásuk a Black Sabbath-tól észbontóan jó.


Hol lehet látni/hallani titeket legközelebb?

Május 5 - R33. Az egyesület által szervezett tehetségkutatón bejutottunk 260 induló zenekarból a legjobb 6-ba. (Mégis van esélye a stonernek itthon?) Értékes díjak, jó lehetőségek várnak. Reméljük valamit sikerül elcsípni belőlük. A nyáron játszunk még a Menta Teraszon, és a SzabadazÁ-ban is, illetve reményeink szerint lesz esélyünk bemutatkozni fesztiválokon is. Minden információ megtalálható az oldalunkon: http://www.facebook.com/the.lfa.band


Mi volt a legfurcsább hely, ahol eddig felléptetek?

NP: A Silenus pub, ahol 5 ember előtt játszottunk, és ebben a családtagok is benne voltak.
WG: Chemnitz - Németország, egy magyar kulturális feszten játszottunk, jó volt külföldön idegen, főleg képzőművészekből álló közönség előtt fellépni.
KD: A Morrissons’ 2 egyértelműen, ami egyáltalán nem kompatibilis semmivel ami élő és zúz.

Hogy jött Love From Above név, és mit jelent igazából nektek?

GJ: Húha, ez izgalmas kérdés. Talán ez volt az egyetlen név, amit egyikünk sem utált. Még a http://www.bandnamemaker.com/ is segítségül hívtuk, de még így sem jutottunk dűlőre. Így kénytelenek voltunk megszeretni ezt. Különben most már nagyon megszoktam, sőt szeretem. Mindenkinek van véleménye róla, így a célját tökéletesen elérte.
NP: A logóhoz passzol, és nem utálja senki, de amúgy a leszórt bombákra írtak az amerikaiak mindenféle üzenetet többek között ezt is: “with love from above”. Persze ezt senki sem tudja rajtunk kívül, úgyhogy általában marad a keresztény rock-banda megfejtés.
WG: A névválasztás az egyik legnehezebb momentum egy zenekar életében. Nekünk is kellett pár hónap, míg a kb. 100 névötletből ez jött ki győztesnek. Szerencsére zenei kérdésekben könnyebben kompromisszumra jutunk.


Ki írja a szövegeket, és mért pont az angol nyelven?

NP: én, de írhatná tőlem más is, nem csinálnék belőle gondot. Azért angolul, mert 1: a magyar nyelvet beszéled te meg másik 10 millió ember, az angolt ennél kicsit többen. 2: ilyen jellegű zenéből magyar énekkel még nem hallottam jót. 3: Egyszerűbb nekem az angol, mert ha valamilyen számnak elfelejtem a szövegét, gond nélkül halandzsázhatok. Magyarul könnyen lebuknék, mint szegény Paksi Endre.


Milyen zenekarok, könyvek, események inspirálnak titeket?

GJ: TOOL, TURBO, A Perfect Circle, QOTSA, Pantera. Könyvekből talán a Anthony Burgees - Egy tenyér ha csattan c. regényét emelném ki.
NP: Pink Floyd, Led Zeppelin, Soul Coughing,, Lykke Li, Squarepusher, Aphex Twin, Kings of Leon, Inxs, Tom Waits, Buddy Rich, Block Party
WG: Pink Floyd, NIN, QOTSA, Enter Shikari, Refused.
KD: NIN, Tool, Pink Floyd, Kyuss, QOTSA.


Hogyan talált meg titeket ez a műfaj, hogy ezt játsszátok?

NP: Így sikerült
WG: Nagyjából ez a a stílus a tagok közös nevezője.
KD: Igazából mi nem is stoner rock-ot játszunk szerintem, vannak ilyen elemek a zenében ugyan, de inkább dallamosabb, “sima-rockosabb” amit mi csinálunk.
GJ: Én majdnem az összes zenei műfajt szeretem. Imádom DJ Ludmillan, a Punnany Massifon, az említett Dresden Dollson át mindent, de amitől libabőrös tudok lenni, az csak a rock. Pl. a TURBO munkásságát nagyon szeretem.


Kedvenc színetek?

GJ: piros, hogy miért, azt nem tudom, gyerekkorom óta erre a kérdésre ez a válaszom.
WG: Mivan? :)
KD: Kék
NP: nemár

Jelenlegi tagok:

Nagy Péter - ének/gitár

Kerpel Dávid - gitár

Wietecha Gergely - dob

Gergely János - basszusgitár